Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2016. július 22.

Csobánka bércein át az Oszolyra

A Kevélyek hegyvonulatának északi részén, a Csobánkai-medence felett magasodó vakító fehér sziklák közkedvelt túracélponttá teszik a Pilis gyöngyszemét.

A Pest megyei Csobánkát idilli fekvése, a könnyen megmászható, 328 méteres Oszoly-csúcs és a bejárhatóságát megkönnyítő számtalan módon kombinálható tanösvény teszi népszerűvé. A táj festői szépségét példázza a Csobánkai-medence monda szerinti keletkezése is (amikor a Jóisten megteremtette a világot, elfáradt, és az oldalára dőlve éppen itt pihent, könyökével nyomot hagyva a Dera-patak völgyében), vagy akár Berda József sorai: „Be boldog volnék, ha itt élhetnék, mint vidám remete s végül itt halnék meg”. Elhelyezkedésének köszönhető különleges szubalpin klímája gyógyírt jelenthet, főleg légzőszervi betegek részére. A századfordulón épített Margitligeti-kastély kezdetben szanatóriumként működött, majd később kifejezetten tüdőbetegek gyógyulását szolgálta.

 


A Fő térről indulva a meredek Kossuth Lajos utcán át érjük el az Oszoly-pihenőt, ahonnan több irányba indulnak a legjelentősebb természeti látnivalókat bemutató útvonalak. A tájékoztató tábla ismertetése szerint különböző ösvények közül választhatunk. Mi délnek indultunk a piros sávon, mely eleinte a Hegyalja utca házai mellett halad. Elhagyva az aszfaltutat hamarosan balra kanyarodtunk, a tanösvényt jelző piros T jelzést követve. A löszmélyút egykoron a középkori úthálózat (via gregis) részeként biztosította a hegy átszelését. A vályúszerű út két oldalát alkotó löszfal rétegződése jól látható. A tanösvény információs táblái nem csak a tájékozódást segítik, de sok érdekességet is megtudhatunk róluk. A jellegzetes - sarjasztásos - erdőgazdálkodásnak köszönhetően meghagyott farönkök odvaiban meggyűlő víz a madarak és bogarak itatói.

 


A Majdán-nyereg útelágazása után a Csúcs-hegyre kapaszkodunk fel. A sárga sáv hiányos felfestése miatt könnyen eltévedhetünk, a Kőbányát mi is csak egy arra járó, ott lakó pár tájékoztatása alapján találtuk meg. A homokkőbánya szolgálta Csobánka templomainak kőzetét is, és munkát adott a környékbelieknek. Utólag már hálásak voltunk a hiányos útjelzéseknek, mert így egy jelöletlen ösvényen a Csúcs-hegy sziklaszirtjéig tévedtünk. A cserjésből hirtelen a kopár ormon találtuk magunkat, ahol csodálatos panoráma tárult elénk. Nemcsak a község háztetői látszódnak a mélyben, de szemben magasodik az Oszoly kereszttel koronázott csúcsa is. A rövid kitérőt követően az erdőn át értük el a jelzett Fehér sziklák ösvényt.

 


A gerincen tovább haladva az Oszoly-nyereg keresztezi az utat. A pihenőből is feljuthatunk ide egy rövid emelkedőn. A sárga háromszögön pár száz métert kell csak megtenni, és felkapaszkodva a köves hegyoldalban, az Oszoly kettős keresztje bontakozik ki a fák lombjai közül. A mellette álló oszlopon a nemzeti lobogó vidáman táncol a szélben.

 

 


Csobánka minden pontjáról jól látható a dachsteini mészkő világító fehér színe. A kilátás élménye páratlan, előttünk a Pilis és a Budai-hegység ormai, mögöttünk pedig a Megyeri-híd tartóoszlopai jelzik az irányt. A meredek sziklafal a mászóknak is alkalmas gyakorlóterep. Az egyik kényelmes sziklaszirten letelepedtünk, és mivel nem csak a csodával akartunk betelni, elfogyasztottuk az uzsonnánkat. A körpanoráma kiváló háttérként szolgált a készülő képekhez. Hétköznap révén senki sem zavarta meg a környék nyugalmát, így hosszasan kémleltük a látóhatárt.

 

Kattints a fotóra a nagyított panorámaképért!


A tanösvény és a sárga jelzés kettéválik, ezért - hogy a kör teljes legyen - az Oszoly orra felé vettük az irányt. A hegy platóján szép kis tisztás várt ránk. Az Oszoly-rét jól példázza az ember környezetére gyakorolt hatását. Az évszázadokkal ezelőtti erdőirtásnak köszönhetően a hegytető állattartásra, legeltetésre, földművelésre vált alkalmassá. Az öreg őstölgy is egyike lehetett az egykori delelő fáknak, amelyek árnyékát keresték a legelésző jószágok. A magányosan álló fák hatalmas ágakat növesztve terebélyesedtek. Miután megszűnt az emberi behatás, a foltokban megmaradt erdei fajok igyekeztek visszafoglalni élőhelyüket. Az így létrejött ligeten áthaladva a Stiasny-pihenő zárja a bérctúrát.

 

 

A Kevélyek hegyláncának legészakibb, meredek sziklaletörésén a Gyopár Turista Egyesület egykori tiszteletbeli elnökéről, Stiasny Jenőről neveztek el kilátóhelyet. Az emléktáblája már nem látható, de a nevét olvashatjuk a tanösvény tábláján. Az sem véletlen, hogy a szikla alá épült a Margitliget kastélya, mivel ezen a magasságon minden körülmény kedvez a gyógyuláshoz, pihenéshez.

 

 


Búcsút véve a sziklaorr nyújtotta panorámától, a törmelékes lejtő nehézségeivel néztünk szembe. Az igen csak meredek szakaszon, az utóbbi napok esőzései ellenére is szárazon gurultak a talpunk alatt a kövek, megnehezítve az ereszkedést. A természet alkotta „kapaszkodók” segítségével ügyeskedtük le magunkat a hegyről. A lejtő alján már a kényelmes piroson sétálhattunk vissza az Oszoly-pihenőhöz.

 


Mivel a nevesített turista ösvények - Erdőszéli, Fehér sziklák, Oszoly, Mackó-barlang, Szent-kúti - bejárása még számtalan lehetőséggel szolgál, ezért Csobánka és környéke továbbra is a megunhatatlan kirándulóhelyeink egyike marad.

 

Szöveg és fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Teljesítménytúrázás kutyával

Teljesítménytúrázás kutyával

2024.12.04.

Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.

→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl

Örményország keleten innen, nyugaton túl

2024.10.28.

„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.

→ Tovább