Királyháza a Börzsöny északi oldalában, a Kemence-patak völgyében megbúvó, párházas település. A turistaházon, egy lovasudvaron és pár lakatlannak tűnő vendégházon kívül több épületet nem rejt. Elnevezése Mátyás korába mutat vissza, egykor az uralkodó kedvelt vadászterülete volt. Nem csak igazságos királyunk, de más főúri méltóságok is szívesen portyáztak errefelé, amit a Rakottyás-bércen emelt József főherceg-obeliszk is jelez.

A parkolótól Kemence irányába indultunk, majd Királyháza-felső információs táblájánál letérve vetettük be magunkat az erdőbe. A többszörös turistajelzés közül a pirosat választva indultunk neki a hegynek. A kék és piros négyzet leválása után a Rózsás-patak medrét követtük. Eleinte mit sem sejtve, csak a szúnyogokkal küzdve sétálgattunk a széles földúton.

1 / 21

Első megállónk a patak túlpartján, a szikla alól előbúvó Tűzköves-forrás volt. A pihenőhely télen, az összefüggő jégcsapfal miatt talán még népszerűbb lehet. A forrás feletti emléktábla Bársony István természetírónak állít emléket, aki Fekete István irodalmi előfutáraként nem tett szert akkora ismertségre, mint utódja. A felirat nagyon kedvesen a pagony dalnokának hívja a vadászok íróját.

2 / 21

Az 1900-as évek elején, a környékbeli erdők vadászati jogának főbérlője, Szokolyi Alajos (bronzérmes magyar atléta) feleségül vette az emlegetett József főherceg gyerekkori játszótársát, így a főherceg gyakran vendégeskedett Királyházán, és ott terítette le 1000. szarvasát. A szálak körbefutnak, mivel erről a neves eseményről emlékezik meg a Szokolyai által emeltetett obeliszk és Bársony egyik novellája is.

Úgy negyedórás séta után tábla jelezte a pirosháromszög-leágazást, amit a visszafelé útnak terveztünk. A 2014-es súlyos jégkár folyamatos felszámolása ellenére még mindig vannak nehezebben járható szakaszok, amire a térkép alternatívát kínált. Útközben még tetten érhetők a pusztítás nyomai, sok helyen úgy fekszenek az öles fatörzsek, mint a marokkójáték fapálcikái.

3 / 21

Átkelve a patakon, befordultunk a Rakottyás-völgybe, ahol szintén a patakot követve haladtunk tovább. Idáig nem is volt semmi baj a kényelemmel, de aztán hirtelen bekeményített a hegy, és szinte függőleges kaptatót állított elénk. Gondolhattuk volna, hogy a majd 600 méteres szintkülönbséget valamikor le kell küzdeni, és ez nem a patakmederben sétálgatva fog megtörténni. Ezek után nem is volt kényeztető szakasz, a Csóványosig rendesen kapaszkodni kellett. A Dr. Tóth Péter emlékhely pont alkalmas egy rövidke szusszanásra. A bükkerdő csodálatos, de árnyéka sem enyhíti az emelkedés okozta izzadást. Egy sziklásabb szakaszt követően bukkantunk ki a Nagy-Mána bércére. A lélegzetünk így is majdnem elakadt, amit a panoráma szépsége csak fokozott.

4 / 21

Elfáradva rogytunk le a füves tisztáson, és csak bámultuk a Magas-Börzsöny vad vonulatát. A térkép segítségével beazonosíthattuk a környező csúcsokat, sőt, az előttünk álló legmagasabb pontot is. A 707 méteren fekvő csodálatos fennsík pontos meghatározás szerint a Magosfa oldalából lefutó Sasfészek-bérc hosszan elnyúló tisztása. A magasságérzetet fokozza az alattunk mélyen vonuló patakvölgy, melyre a sziklafal meredeken szakad alá. Nem örülhettünk sokáig a szépséges gerincélnek, mert a Sasfészek-bérc további emelkedőt hozott.

5 / 21

A Három-hányás nyerge kissé könnyebben járható, de a Csóványosra továbbra is felfelé vezet az út. Itt már többször jártunk, így a geodéziai toronyból átalakított kilátó nem okozott különösebb meglepetést. A 133 foknyi csigalépcsővel vártunk az uzsonnánk elfogyasztásáig. Újult erővel másztunk fel az utolsó szintre, ahonnan a körpanoráma lenyűgöző. Ugyan a Tátrát nem tudtuk kivenni, de környező hegyeink is felejthetetlen látványt nyújtanak.

6 / 21

7 / 21

A toronyban szelíd galamb pihent, egy üdítős kupakból oltottuk a szomját. A madárhoz hasonlóan erőnket összeszedve indultunk tovább a Nyír-réti nyiladékba. A Varsa-tetőn a piros háromszöget választottuk, a Pogányvár felkeltette az érdeklődésünket. Egy füves gerincél, a nyereg tisztása, majd a sáncvár emelkedője következett. Egy hirtelen jövő zápor megszaporázta lépteinket, de az erdő sűrűje megkímélt az elázástól.

8 / 21

Pogányvár sziklás csúcsán szembetűnő a hatalmas gyökérzetű bükkmatuzsálem, amiről az is felismeri a sáncvárat, aki egyébként a magunk mögött hagyott kőmaradványokról nem is gondolta volna, hogy egykori földvár romjait látta. Lefelé ugyancsak le kellett küzdeni a 600 méteres szintkülönbséget, ami néhol újabb nehézségeket állított elénk. Bal kéz felől ráláthattunk a fák között a Nagy-Mána tisztására, de ez azért „szép kilátásnak” nem nevezhető. Meredek, morzsalékony, néhol csalánnal sűrűn benőtt lejtőn botladoztunk lefelé, addig a pontig, ahol a tábla figyelmeztetett a nehezen járható szakaszra.

9 / 21

A figyelmeztető táblát ide is kitették, de a tiltott ösvény kerülőjét nem leltük. A piros háromszög bozótos, szűk ösvényéről letérni nem lehetett, a Dobogó-bércre vezető pótnyomvonal nem is került látótérbe, így ezen voltunk kénytelenek tovább ereszkedni. Szerencsésen leértünk a patakvölgybe, de ezt az útvonalat nem ajánlom, érdemes a Csóványosról másik turistajelzést választani. A két patak völgy egyesülése után már rutinosan ugráltunk a köveken, feledve rossz választásunk nehézségeit. Annak ellenére, hogy a nagy szintkülönbség miatt fárasztó kirándulást tudhattunk magunk mögött, a megszerzett élmény kárpótolt mindenért.

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!