Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2016. április 6.

Csúcs-hegyi séta, avagy egy kis szelet Kék

Kora nyárias időre ébredve ismét szükségét éreztük, hogy a szombat délelőttöt ne alföldi városunkban töltsük. Gyors pakolás a túrazsákba, víz, némi elemózsia, és másfél óra múlva már az Üröm-hegyet is magunk mögött hagytuk.

A Solymár-völgyben futó, nemrégiben megépített 10-es elkerülő úton letértünk jobbra egy bekötőúton, hogy addig se akadályozzuk a száguldó autósforgalmat, amíg újonnan beszerzett turistatérképünkön célpontot keresünk aznapra. Ahogy feltekintettem, hirtelen gyerekkori élményeim helyszínén találtam magamat. A környéket az utóbbi években teljesen átépítették, új úthálózattal szőtték át. Ha már a véletlen vagy mondjuk a sors erre vezérelt minket, akkor legyen a Csúcs-hegy a mai célpont - döntöttük el.

 

Miközben a Virágosnyereg út lejtőjén haladtunk felfelé, egy képzeletbeli időutazáson vettünk részt. Jobb kéz felől a gyermekkoromból jól ismert, tavaszi nárciszoktól sárgálló kertű kis hétvégi faházak szegélyezték az utat, míg baloldalon új lakópark épült a régi termelőszövetkezet területén. A Menedékház utcán jobbra vettük az irányt, majd annak végén csatlakozhattunk immár gyalogosan a jelzett turistaúthoz.

 

 

A Budapesti Turista Egyesület az 1900-as évek elején egy menedékházat építtetett itt. Az akkori leírások már villanyról és vízellátásról is beszámolnak. „A villaszerű épület nyitott és zárt teraszokkal, tágas étteremmel, hét hálószobával rendelkezik. Mérsékelt árú konyhája állandóan üzemben.” (Budai hegyek kalauza, 1934.) Nagyszerű ródli- és sípályát is talált az ide látogató. 1992-ben „Turistaház erdőszéllel Budapest legszebb részén árkedvezménnyel eladó” hirdetéssel ért véget a nagy múltú vendéglátóhely története, ugyanis az új tulajdonos lebontatta, és saját villát emeltek a helyére.

 

Kanyarodjunk vissza az együtt haladó kék és zöld sáv jelzéshez, ami meredeken vezetett minket a hegy csúcsa felé. Ha itt lefelé indulunk, akkor a Kék Rozália téglagyár nevű pecsételőpontjához érkeztünk volna. A kaptató melletti fák egyre éledő lombkoronája itt eltakarta a panorámát. A vadgesztenye is bontogatta már levélcsokrait, a lehullott tavalyi termések pedig kicsírázva kapaszkodtak a talajba az új élet reményében.

 

 

Az út hamarosan elágazáshoz ért, a sárga sáv keresztezte, mely egyenesen Solymárra vezet, másik szára viszont párhuzamos a kék szakasszal, ami a hegy északi oldalát keretezi. Ismét egy utalás a múltra, Guckler Károly erdőtanácsos - a Csúcs-hegyi menedékház építése idején - járható sétautat tervezett ide. Rátérve a hegy oldalán futó murvás útra, rövid szakaszon megcsodálhattuk a gyönyörű kilátást, mely egy magasfeszültségűtávvezeték-oszlopsornak köszönhető, mivel a körülötte lévő növényzetet kiirtották. Innen a Solymár-völgy, Üröm, Aranyhegy, és balra nézve akár a Nagykevély csúcsa is látható. Aztán a kilátást akadályozó fafüggöny bezárult, már csak egy-egy résen tekinthettünk le a völgyre. Szerencsére a Bécsi út zaja nem hallatszott fel, csak a madarak koncerteztek láthatatlanul a fejünk felett.

 

A természet egyre zöldebb, már nemcsak a keltikék lila-fehér szőnyege, hanem a sárga kankalin, és az idén óriási szirmokkal pompázó kékes és fehér ibolyák színezték a tájat. A hegyoldal rendetlennek tűnt, néhány fa kidőlve, még egy turistajelzéssel festett törzs is gyökerestől kifordult. A keskeny szerpentinen osztozkodtak a kirándulók és a terepbringások is. Egy névtelen katona gondozott sírjánál az út ismét összefut, a kék a sárgával egyesül. Itt egy ideig csodáltuk a tájat, majd egy nagy barna varangy mozgására figyeltünk fel, ahogy csörgeti az avart. Mintha megérezte volna a rá irányuló figyelmet, mert rögtön mozdulatlanná vált, aztán lustán továbbugrált. A rút jószág megért néhány fotót. A kétéltű nem túl étvágygerjesztő ugyan, mégis előkerült a hátizsákból egy-egy alma.

 

 

Pár harapás, egy rövidke séta, és már a Virágos-nyereg rétje fogadott minket. Innen nem csak a Kék vezet tovább, átszelve a Hármashatár-hegyet, a sárga a Mária-hegyre kanyarog, de elérhetjük lefelé a buszmegállót is, és a Guckler is másfelé vezet. A szép időnek köszönhetően a Vihar-hegy árnyékában sokan pihentek a gyepen. A tavaszi hérics is jól érezte itt magát, nagy sárga pettyeket rajzolt a fűbe.

 

Az egykor jól működő, évek óta bezárt Boróka büfé épületére kitették az eladó táblát. Már nem lehet teát és zsíros kenyeret venni. Lehet, hogy ez az épület is hasonlóan végzi majd, mint a turistaház? A bejárat vasrácsáról is áthelyezték a pecsételődobozkát egy villanyoszlopra. Nagy a nyüzsgés, talán teljesítménytúra is zajlik. A zöld mentén még egy darabon a Gercse idáig nyúló, gondozatlan kerítései sorakoznak. A hétvégi házak többsége is eladó.

 

 

A délnyugati oldalon szintén hasonló a problémánk a panorámával. Míg mi végigballagtunk a zöldön, addig a Nap is delelőre ért. Lefelé menet a kör bezárult, és a Menedékház utca irányába ereszkedtünk le. Hazafelé még jó néhány változást észleltünk a környéken. Felelevenedtek a régi, itt töltött nyarak és magunk elé képzelhettük a 20. század elején kirándulók paradicsomát is.


Írta és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz a cikkíró pályázatunkra és nyerj értékes ajándékokat!

Örményország keleten innen, nyugaton túl

Örményország keleten innen, nyugaton túl

2024.10.28.

„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.

→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma

Dolomitok – a túrázók paradicsoma

2024.10.15.

Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.

→ Tovább