Csúcstúrák a Semmering csendesebb oldalán
A Semmering régió nyüzsgő turistaparadicsomának túloldalán olyan magányos csúcsokat találunk, melyek csak látogatottságában maradnak alul a szomszédtól, látványuk pazar. A Kampalpe és a „Pfaffok” könnyen elérhető csúcsélményt kínálnak.
A határhoz közeli Rax-Schneeberg kétezreseinek árnyékában, a Semmering-hágótól nyugatra, a Stuhleck északi oldalán fekvő alacsonyabb hegycsoport harmadik legmagasabb csúcsa a Kampalpe (1535 m). Az alig 20 x 6 km-es vonulatot is mészkő alkotja, hasonlóan, mint a jóval magasabb és népszerűbb szomszédját, a Raxot.
Míg a Semmering a bécsiek és graziak helyi hegye, úgy a Kampalpe a Spital am Semmeringiek sajátja. Egy híres szakmagazin (Land der Berge) főszerkesztőjének téli promóciója is a hegy csendesebb, nyugodtabb oldalára hívja fel a figyelmet a Stuhleck síközpont tömegnyomorához képest. Nemcsak a téli hótalpazók találnak itt magányra, de túraidőszakban is jóval kevesebb figyelmet kap a régió.
A Kampalpe több irányból is támadható, keletről a Semmering-hágótól egy hosszú, északról a Preiner Gscheid-nyeregből a két másik legmagasabb csúcson keresztül vezető úton.
Mi dél felől közelítettünk, mert így Spital am Semmeringből körtúraként járható be. Az osztrák község egykoron stratégiailag fontos központ volt, nevét arról a menedékházról kapta, mely az 1100-as években a hágón átkelők részére épült. A történelem során erre vonuló seregek többször pusztították el, mint például 1486-ban Mátyásék, majd később a törökök hada.
1893-ban a Stuhleck volt az első alpesi csúcs, melyet sível másztak meg, elindítva a téli turizmust. A település azóta is főleg szezonális látogatottsággal bír. Ha itt foglalunk szállást, akkor a túrához még autóba sem kell ülnünk, háztól házig gyalogolhatunk.
Kezdeti kapaszkodás
A Hirschof patinás épülete melletti Kampalpenweg meredek aszfaltján kezdtük meg a „kapaszkodást”, majd egy kisebb patak és a házak jobb oldalán lévő piros jelzésen folytattuk. (A Kampalpenweg jobbra tér, mi maradjunk egyenesen.) Az autóalagút feletti cserjésben átkelve, magasabbra érve, már hozta az erdő az Ausztriára jellemző rendezettséget. Meredeken felfelé kanyarogva elértük a keresztező erdészeti utat, ahol mindenképpen érdemes kis kitérőt tenni a Barenwand-sziklához.
Kevesebb mint egy kilométernyire, az 1047 méteren lévő sziklakiszögellésen fantasztikus a kilátás az alattunk lévő településre.
Újabb kaptatónkat már összefüggő fenyvesben töltöttük, melynek elején fára erősített kis fémtábla jelezte a helyes irányt.
1130 méteren, az újabb szélesebb szekérútnál, jobbról csatlakozik a Steinhaus felőli ösvény. A következő függőleges sziklafalnál megjelennek a fekete jelzések is, mutatva, hogy nem mindenki választja a könnyebb utat. A széles, erdei ösvényeknek vége, itt kezdődik a hegyoldalban szerpentinező, alig egyemberes keskeny nyom, melyet Probststeignek hívnak. 45 percnyi egyhangú kanyargást követően végre feltűnik a gerinc világossága. Még innen is legalább száz méter szintemelkedés, és felérünk a ligetes fennsíkra.
Csúcskereszt gyönyörű kiszögellésen
A csúcskeresztet nem a legmagasabb, hanem a legszebb kiszögellésre tették, csodálatos panorámát élvezhettünk.
Az időjárás ugyan nem volt túl kegyes, meg nem áztunk, de a nap sem sütött ki, így megizzadva nem időztünk túl sokat, a metsző szél elől a továbbhaladást választottuk. Úgysem a kereszt a legmagasabb pont, pár métert még gyalogolni kell. A gyönyörű sziklaoldal miatt ezt cseppet sem bántuk. Jobbról egy hatalmas tisztás színezte a képet, melyet a Rax határol.
A 20-as piros úton egy kereszteződésben indultunk lefelé a hegyről. Igen meredek, de viszonylag könnyen járható szakaszt teljesítettünk. Jóval változatosabb tájon haladtunk, néhol erdőirtás, néhol fenyves, vagy éppen tisztások tarkítják az utat.
Kilátást is jóval többször élvezhettünk, részben a Kampalpéra, részben Spitalra.
Egy nagy pusztított amfiteátrumnál tábla hívja fel a figyelmet egy hatalmas vihar károkozásáról, és a helyreállítás terveiről.
Murvás úton folytattuk az ereszkedést, majd tettünk egy kis kitérőt a Baumkogel panorámát ígérő pontjához. A Franciska-forrásnál pihenhetnénk egy kicsit, a szépen kialakított pihenő erre kiválóan alkalmas. Könnyű, erdei fenyőtüskés sétaút következett, majd az erdészeti utak kanyarulatait újból levágó ösvények sora. Visszaérkezést megelőzően egy sziklavájatba emelt apró kápolna teszi teljessé az élményt.
„Pfaffok”
Végezetül zárják a magányos „Pfaffok” a Semmering környéki „csendes pihenőt”. A Kis és Nagy Pfaff a Stuchleck és a Wechsel közötti kis hegycsoport csúcsai. A magasabb 1555 méter, látványos törpefenyős mészkő koronázza. A Pfaffensattelről már hallhattunk, mert a Stuchleckre vezető fizetős út is innen indul, ezenfelül egy látványos átkelőről van szó. Elhagyott épület mellett a sorompó túloldalán folytatható az út, mielőtt nekivág a hegynek.
Már innen is élvezhető a panoráma, de nem érdemes időzni. Mellettünk van a Kis Pfaff, de ezt későbbre halasztjuk.
Egy tisztáson átkelve előttünk emelkedik a Nagy Pfaff kúpja. Az erre való rövid felkapaszkodás meredek, kőmorzsalékos út nehezíti, de ezt a rövid szakaszt könnyen leküzdhetjük. Tetején csúcskereszttel koronázott körpanoráma, melyről az innen unalmasnak tűnő, végeláthatatlan füves Stuhleck dominál. Lefelé menet a Kis Pfaffot se hagyjuk magára, testvéréhez hasonló keresztes csúcs. A lemenő nap fénye sejtelmesen világította meg a hegyet, mely különleges hangulatot adott az elkészült fotóknak. Jelzetlen, de jól kijárt csapáson ereszkedtünk vissza, és a Pfaffensattelben zártuk a napot.
Örményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ TovábbDolomitok – a túrázók paradicsoma
Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább