Dolomitok – a túrázók paradicsoma
Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
Dél-Tirol egyik legszebb, legideálisabb turistaközpontja Alto Badia. Innen indultunk hat napon keresztül felfedezni a közeli és távoli környék túraútvonalait, melyek közül a legnagyobb kihívás a Sass da Ciampac-ra vezető túraút volt. A kalauz szerint ez a „Legendák magas útvonala”, de néhány tiszteletlen túratársunk csak „Csámpás sas túraút”-ként memorizálta
Rövid buszozás után már a Col Pradat felvonó völgyi állomásánál voltunk, ahonnan nagy sportosan úgy egy órán belül már fel is szuszogtuk magunkat a felső állomáshoz (Rifugio Col Pradat). Itt némi pihegés, falatozás és kortyolgatás következett az étterem teraszán, ahonnan ittlétünk alatt most először pillantottuk meg a két nagy völggyel távolabb tündöklő Marmolada erősen fogyatkozó gleccserű tömbjét.
Nem telt el fél óra, s már libasorban araszoltunk a völgyet uraló Sassongher hatalmas (2672 m) sziklafala alatt a Ciampei-hágó felé.
A kellemes harántozás úgy fél óra múltán, egy szolid kis kápolnához érve, egyre meredekebb ösvénybe csapott át, egészen a hágóig.
A felfelé caplatás közben megállva percekig csodáltunk az alattunk lévő kis lefolyástalan medencében két barna pöttyöt, reményeink szerint mormotákat.
A hágóba érve az erősödő szél ellenére rövid pihenő következett, no és hatalmas ámulás: ekkor láttunk meg a hegytömb hatalmas és látványos fennsíkját: több napra való túralehetőségek tárultak fel az erősen tagolt dolomitplatón.
Felfrissülve indultunk a déli perem csúcsai felé. Itt nagy meglepetés volt, egy színes, ritka virágokban bővelkedő „virágoskert”. Az erősen karsztosodott, majdnem vízszintes fekvésű dolomit (esetleg mészkő?) tele volt havasi virágcsodákkal, még havasi pimpót is találtunk szép számmal.
Felfelé baktatva pár perc múlva már azon ámultunk, hogy hatalmas sziklablokkok éktelenkedtek utunk jobb oldalán a mélyben. Ha lehet megjeleníteni a káoszt, akkor ez az a hely volt az.
Az ösvény is jobbra-balra kerülgette a hatalmas kőzetblokkokat, egyre közelebb vezetett balkéznek, a völgybe szakadó sziklaperem felé, ahol több csúcs is magasodott, köztük a már közeli „Csámpás Sasunk”.
Bizony, mi is több sziklatörmelékes előpúp megmászása, kerülgetése után jutottunk fel túránk legmagasabb pontjára, a Sass da Ciampac csúcsra.
Eddig sem panaszkodhattunk a panorámára, de ez a körkilátás lenyűgöző volt; körös-körül meseszép, vad hegyvidék.
Pedig „csak” 2672 m-en pihegtünk, pihentünk éppen. Nem véletlen a tömény látnivaló; a Puez-Odle Nemzeti Park szívében jártunk.
A lefelé út erős kanyargással, szintleadással indult, majd a mélyben húzódó, bájos tavacska (Lech Crespenia) közelébe vezetett minket, ahonnan már enyhe „hullámvasutazással” teljesítettük felső körutunkat. A továbbra is fenséges panorámát nyújtó hegyi ösvényen a „virágoskertnél” tértünk vissza a már ismert feljöveteli utunkra. Eddigi teljesítményünk jutalmaként még két szál, errefelé is ritka havasi gyopárt is sikerült találnunk, lefényképeznünk.
Az ismerős hágóba visszatérve lenéztünk, és láttuk, fáradó lábaink ízületeinek erős kihívás lesz a meredek leereszkedés a kápolnáig. E szakaszon kicsit széjjel is szakadt a csapat. Egymást megvárva, beérve fújtunk egyet, s egy rövidebb útvonalon indultunk a városba, a buszmegálló felé. Fáradtan nem is tűnt olyan rövidnek e szakasz, de izgalmas volt: lovak, tehenek érdeklődése közepette gyalogoltunk lefelé a réten, legelőjükön, ami télen egy szép sípálya lehet a szélén pihenő felvonó szerint.
A legnagyobb „látványosság” itt egy kíváncsi mormota volt, „akivel” sokáig szemeztünk. Utána már csak a pár kilométernyi aszfaltos út volt a kihívás. Papíron csak 14 km táv, 1100 m szint, de a valóságban egy életre szóló élmény volt a túra. A Dolomitok csodás túraterep!
Ha Te is szeretnéd megosztani olvasóinkkal a természetjárás közben szerzett élményeidet, küld el nekünk a szerkesztoseg kukac turistamagazin.hu címre!
Thaiföld két keréken - sátorral a mérgeskígyók földjén
2025.03.26.Kalandos utazás Thaiföldön, bringával és gyalogosan, dzsungeltúrával és egy néhány napos kényszerpihenővel megspékelve.
Rejtett gyöngyszem bújik meg Albertirsa határában: a Dolina-völgy
2025.03.11.Pest vármegye déli részén találunk egy aprócska, helyi jelentőségű védett területet. A Dolina-völgyet különleges élővilága emeli ki az alföldi faunából. Az alig 37 hektáros liget és vonzáskörzete nem csak a helyiek kedvelt kirándulóhelye, de a teljesítménytúrázók is felfedezték maguknak.
→ Tovább
Három tó túrája - a Menguszfalvi-völgy szépségei
2025.01.17.Fiatalként, hegymászóként szerettem meg a Magas-Tátrát, nagyon. Most öregedő bakancsos turistaként tértem vissza, és ismét is elvarázsolt vad szépsége, egyedisége. Különösen igaz ez a túránk második napján felkeresett Menguszfalvi-völgyre.
→ Tovább
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
