Dolomitok – a túrázók paradicsoma

Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.

Dél-Tirol egyik legszebb, legideálisabb turistaközpontja Alto Badia. Innen indultunk hat napon keresztül felfedezni a közeli és távoli környék túraútvonalait, melyek közül a legnagyobb kihívás a Sass da Ciampac-ra vezető túraút volt. A kalauz szerint ez a „Legendák magas útvonala”, de néhány tiszteletlen túratársunk csak „Csámpás sas túraút”-ként memorizálta

1 / 8

Fotó: Németh Imre

Rövid buszozás után már a Col Pradat felvonó völgyi állomásánál voltunk, ahonnan nagy sportosan úgy egy órán belül már fel is szuszogtuk magunkat a felső állomáshoz (Rifugio Col Pradat). Itt némi pihegés, falatozás és kortyolgatás következett az étterem teraszán, ahonnan ittlétünk alatt most először pillantottuk meg a két nagy völggyel távolabb tündöklő Marmolada erősen fogyatkozó gleccserű tömbjét.

2 / 8

Fotó: Németh Imre

Nem telt el fél óra, s már libasorban araszoltunk a völgyet uraló Sassongher hatalmas (2672 m) sziklafala alatt a Ciampei-hágó felé.

A kellemes harántozás úgy fél óra múltán, egy szolid kis kápolnához érve, egyre meredekebb ösvénybe csapott át, egészen a hágóig.

A felfelé caplatás közben megállva percekig csodáltunk az alattunk lévő kis lefolyástalan medencében két barna pöttyöt, reményeink szerint mormotákat.

A hágóba érve az erősödő szél ellenére rövid pihenő következett, no és hatalmas ámulás: ekkor láttunk meg a hegytömb hatalmas és látványos fennsíkját: több napra való túralehetőségek tárultak fel az erősen tagolt dolomitplatón.

3 / 8

Fotó: Németh Imre

Felfrissülve indultunk a déli perem csúcsai felé. Itt nagy meglepetés volt, egy színes, ritka virágokban bővelkedő „virágoskert”. Az erősen karsztosodott, majdnem vízszintes fekvésű dolomit (esetleg mészkő?) tele volt havasi virágcsodákkal, még havasi pimpót is találtunk szép számmal.

4 / 8

Fotó: Németh Imre

Felfelé baktatva pár perc múlva már azon ámultunk, hogy hatalmas sziklablokkok éktelenkedtek utunk jobb oldalán a mélyben. Ha lehet megjeleníteni a káoszt, akkor ez az a hely volt az.

Mintha óriások szórták volna tele a hegyoldalt hatalmas, háznyi sziklatömbökkel.

Az ösvény is jobbra-balra kerülgette a hatalmas kőzetblokkokat, egyre közelebb vezetett balkéznek, a völgybe szakadó sziklaperem felé, ahol több csúcs is magasodott, köztük a már közeli „Csámpás Sasunk”.

Bizony, mi is több sziklatörmelékes előpúp megmászása, kerülgetése után jutottunk fel túránk legmagasabb pontjára, a Sass da Ciampac csúcsra.

Eddig sem panaszkodhattunk a panorámára, de ez a körkilátás lenyűgöző volt; körös-körül meseszép, vad hegyvidék.

Pedig „csak” 2672 m-en pihegtünk, pihentünk éppen. Nem véletlen a tömény látnivaló; a Puez-Odle Nemzeti Park szívében jártunk.

5 / 8

Fotó: Németh Imre

A lefelé út erős kanyargással, szintleadással indult, majd a mélyben húzódó, bájos tavacska (Lech Crespenia) közelébe vezetett minket, ahonnan már enyhe „hullámvasutazással” teljesítettük felső körutunkat. A továbbra is fenséges panorámát nyújtó hegyi ösvényen a „virágoskertnél” tértünk vissza a már ismert feljöveteli utunkra. Eddigi teljesítményünk jutalmaként még két szál, errefelé is ritka havasi gyopárt is sikerült találnunk, lefényképeznünk.

6 / 8

Fotó: Németh Imre

Kapcsolódó cikkek

Sátrazás a Dolomitokban a Potyautasokkal

Tovább

Téli kalandok a Dolomitokban

Tovább

Az ismerős hágóba visszatérve lenéztünk, és láttuk, fáradó lábaink ízületeinek erős kihívás lesz a meredek leereszkedés a kápolnáig. E szakaszon kicsit széjjel is szakadt a csapat. Egymást megvárva, beérve fújtunk egyet, s egy rövidebb útvonalon indultunk a városba, a buszmegálló felé. Fáradtan nem is tűnt olyan rövidnek e szakasz, de izgalmas volt: lovak, tehenek érdeklődése közepette gyalogoltunk lefelé a réten, legelőjükön, ami télen egy szép sípálya lehet a szélén pihenő felvonó szerint.

7 / 8

Fotó: Németh Imre

A legnagyobb „látványosság” itt egy kíváncsi mormota volt, „akivel” sokáig szemeztünk. Utána már csak a pár kilométernyi aszfaltos út volt a kihívás. Papíron csak 14 km táv, 1100 m szint, de a valóságban egy életre szóló élmény volt a túra. A Dolomitok csodás túraterep!

Ha Te is szeretnéd megosztani olvasóinkkal a természetjárás közben szerzett élményeidet, küld el nekünk a szerkesztoseg kukac turistamagazin.hu címre!