Égen-földön Tihany körül
A Balaton félszigete már sokadszorra merül fel könnyű, de sokat mutató, néhány órás túra kapcsán. Most kivételesen újdonságot is tartogat, aminek ugyan csak félig örültünk, de az út zárása bőven kárpótolt.
Ahogy a téli óraátállítás meggyorsítja a nappalok rövidülését, a korai ébredést mellőző, kisebb túrák hossza is átértékelődik. Így kerül képbe, szinte őszről őszre a Tihanyi-félsziget: nyolc hegycsúcs, két tó, egy falu és három üdülőfalu, sziklák, erdők és mezők sokasága, bő tíz négyzetkilométeres területen húsz kilométeres turistaút-hálózattal, vagyis felfedeznivalók és útvonalvariációk tucatjai, ahol csak a jól ismert távoli hegyek és a csillogó Balaton háttere állandó, egyébként pedig még sok év után is újabb és újabb, eddig ismeretlen útvonalak járhatók be, akár különösebb előzetes tervezés nélkül. A legutóbbi látogatásunkkor inkább alapvető helyszínek kerültek sorra:
A séta kezdőpontja rendhagyó módon, ezúttal nem Tihany közepe, hanem a széle, a Balaton északi partján futó 71-es út legközelebbi pontján lévő buszmegálló, de kicsivel hosszabb séta árán lehetne akár Aszófő vasútállomása is. Innen rövid emelkedő vezet a félsziget peremének egyik legalacsonyabb pontjára, a Balaton fölé negyvenöt méterrel emelkedő Apáti-tetőre (térképen: 1).
Itt tűnik fel először a környék tájképének legfőbb változása, az új Apáti-hegyi kilátó. A rövid emelkedő megmászása végre jó alkalom arra, hogy a frissen érkezett hideg délutáni levegő legalább a kabát alatt visszaváltozzon nyárrá: most néhány percig nem gond a szélvihar!
A hegytető alatti nyeregből (térképen: 2) az őszi színekben játszó Aszófő és a Pécsei-medence körüli hegyek látszanak
A 16,5 méter magas Őrtorony-kilátó (térképen: 3) idén nyáron épült, és november első napjaiban adták át. A helyszínválasztás viszont talán nem a legszerencsésebb, hiszen a hegy két közeli pontjáról eddig is látható volt a táj majdnem két félkörben, az építéssel járó forgalom pedig a ritka vukanikus kőzetű sziklagyepen okoz évtizedek alatt gyógyuló sebeket.
Átadás és tereprendezés előtt, még javában zajlik a munka
Természetesen van jó oldala is az újdonságnak: az utca emberét távolról is hívogató kilátó elérése biztosan sokaknak fogja a természetjárás első lépését jelenteni, illetve építészetileg is igényes, értéket képviselő alkotás jött létre, ami remélhetőleg hosszú éveken át szolgálja majd az erre járókat.
Ember a természetben: új út a régi gyümölcsösön keresztül
Az út folytatása a kilátónál is magasabbra visz: a félsziget legmagasabb pontja, egyben a legnagyobb gejzírkúp a Csúcs-hegy (térképen: 4) 130 méterrel emelkedik a Balaton fölé. A lemenő nap utolsó sugaraiban még jól látszik, hogy Tihany valóban legmagasabb szilárd pontja igazából az apátság toronypárja lehet.
Közvetlenül a hegytető alatt nyílik a Csúcs-hegyi-forrásbarlang, a népnyelv szerint Sobri Jóska bakonyi betyár rejtekhelye. A szélvédett, ősz végére panorámát is adó apró üreg ma is nagyszerű pihenőhely. Az alját ma is az évszázadok alatt összegyűlt több méter vastag üledék tölti ki: az ezt átvizsgáló szakszerű feltárásra egyelőre várni kell, pedig remélhetőleg nemcsak ősi leleteket, de akár valódi betyárzsákmányt is rejthet itt a föld.
A szélviharos égbolt színei a távoli Fonyód fölött
A közelgő sötétség miatt nagyobb tempóra kapcsoltunk, és még a világosság utolsó perceiben elértük a Kis-erdő-hegy csúcsát (térképen: 5). A kezdődő holdtalan éjszakában a közeli Balatonfüred fényei a legvilágosabbak.
A domb túloldalán (térképen: 6), a Külső-tó felé tett rövid kitérővel egész közel kerültünk a kiindulási ponthoz, de a csábító, panorámás lejtő ellenére még nem a távoli Aszófő, hanem a hátunk mögött kezdődő Tihany vár.
Tihanyban a nyári csúcsszezon idején akár tízezer ember is mozoghat, mostanra viszont a falu 1400 fős lakosságán kívül alig néhány turista maradt. Különleges élmény ilyenkor a Belső-tó jól ismert parti mezején sétálni (térképen: 7), miközben a máskor kirándulókkal teli környező dombok most üresen sötétlenek.
Előnyök és hátrányok ide vagy oda, Tihany képe a nyártól egy kicsit megváltozott, az új kilátó pedig új úti célt is ad. Érdemes lesz tavasszal visszanézni, amikorra a természet talán egy kis segítséggel, az építkezés nyomainak nagy részét is eltüntetheti.
Írta és fotók: Gulyás Attila
A börzsönyi kaldera csúszómászói
Végigjártuk a Börzsönyi Vulkántúrát, képes beszámolónk következik.
→ TovábbÍgy tört ránk a tél a Kopárokon
Napsütéses kirándulásnak indult, a végén már erősen vacogtunk, és a kilátásunk is teljesen elfogyott a felhőben.
→ TovábbVarázslatos túra a mátrai „köderdőben”
Szakadó eső, tejfehér köd, vadregényes patakvölgy, gombák, szalamandrák és egy híres rom; ezen a mátrai túrán minden volt, ami izgalmassá tehet egy kirándulást. Egy dolgot kivéve: kilátásban ezúttal sehol nem gyönyörködhettünk. A ködös erdő hangulata azonban minden elmaradt gyönyörű panorámáért kárpótolt bennünket.
→ Tovább