Egy sportos kihívás: a börzsönyi Magyar-hegy
Aki túrázása során fontosnak tartja a természet szépségén túl a sportteljesítményt is, válassza a börzsönyi Magyar-hegyet. Fáradt izmainkat a Görbe-kő panorámája mellett pihentethetjük, jutalmunk pedig a Holló-kő vadregényes sziklabirodalma.
Nagybörzsönyből már számtalan túrát indítottunk, de a meredek kaptatójáról elhíresült Magyar-hegynek eleddig nem akaródzott nekirugaszkodni. A kihívást tovább fokozva, mindezt persze 32 fokban terveztük be. Számítva a nagy hőségre, bőséges folyadékkészlettel indultunk neki. A mindig kellemes benyomást keltő kistelepülésen szándékosan nem időztünk sokáig, azonnal a piros sáv irányát kezdtük követni.
Legutóbb, a Rustok-hegyi kirándulásunkkor is ezen az útvonalon kezdtük a túrát, így a hangulatos falusias kis házak ismerősként köszöntek vissza. Másfél kilométernyi aszfalt után végre belevetettük magunkat az erdőbe, de a kánikulán a fák árnyéka is csak mérsékelten tudott enyhíteni.
Túl sok idő nincs izmaink bemelegítésére, azonnal az emelkedő közepén találjuk magunkat. Enyhébb szakasz nincs is, csak a meredekségnek vannak fokozatai.
Ezen a szakaszon az erdő sem túl szép, így kizárólag csak a kaptatóra koncentráltunk. Jóval lassabb volt a haladás, mint gondoltuk, kezdtük elhinni az eddig hallott információkat. Úgy 400 méteres magasságban a használt applikációnk alapján volt egy jelöletlen kilátópont, így alig vártuk, hogy alkalmunk nyíljon egy kicsit ejtőzni.
A kis tisztás már majdnem teljesen hozta a magasabb megállók kilátásélményét. Kelet felé a börzsönyi rengeteg, nyugatra pedig a település szűkebb szeglete körvonalazódott. A napsütés ráadásul elűzte a minket követő, idegesítő, ezernyi apró zümmögő rovarhadat, így teljes lett a pihenés a placcon. Többet időztünk, mint általában szoktunk, de aztán a meleg miatt mégis inkább a további emelkedést választottuk. A fátlan, alacsony növényzetű oldalgerinc több helyen is messzebbre enged látni, így elég gyakran foghatjuk erre a kényszerpihenőt.
Az első nagyobbacska kilátóhely alakja Magyarország térképére hasonlít, nevét is innen kapta. A Görbe-kő magassága alatt hasonló látványban lehet részünk, az utolsó etap előtt érdemes szusszanni egyet. A navigáció Görbe-kő jelzésénél már jórészt fák takarják a kilátást, 650 méter alatt csodálkozzuk ki magunkat. Vadkerítés mellett halad tovább az út, de a jellegtelen erdőt szabályos bükkös váltja. A Magyar-hegy 700 feletti csúcsán panoráma már nincs, de az égig érő szálfák látványa sem csúnya.
Pihentető lejtmenet következett, kisebb-nagyobb, ligetesnek mondható szakaszokkal, apróbb kilátásokkal. A Bánya-tetőhöz (639 m) érkezve a piros kereszt csatlakozik a T alakú elágazáshoz. Északnyugat felé fordulva pár lépés után feltűnt egy kis épület teteje, ami érdeklődésünket felkeltve, némi improvizációra késztetett. A Bagolyvár vadászház melletti pihenőt kihasználva elfogyasztottunk ismét valamit a hátizsákunk tartalmából.
A régi piros háromszög jelzésen igyekeztünk a Vár-nyeregig, kihasználva a könnyebb terep kínálta lehetőséget. Az egykori börzsönyi ősvulkán kalderaperemének nyugati gerincén sorakoznak azok a látványos csúcsok, melyeket túránk második szakaszán érintettünk. Magától értetődően újabb, de rövidke kapaszkodót kellett legyűrni, majd egy különböző sziklaformációkkal tarkított ösvényen vágtuk át magunkat.
A Kövirózsás-Holló-kő gerincút ajándék a túra kezdeti nehézségei miatt. A keskeny ösvényről a Magas-Börzsöny irányába egyre nagyobb szeletek tűnnek fel. A Holló-kő több teraszos andezit kilátói már a sziklaformációk okán is elég látványossággal szolgálnak.
Az ország legszebb hegyvidéki kilátópontjai közé sorolni egyáltalán nem túlzás, panorámáját kevesek jellemzik alul.
Megfáradt izmainknak is ajándék volt a pihenő, szemünket a hegység központi tömbjén pihentettük.
A gerinc Jancsi-hegy felőli szakaszán is találunk szépséget, de eredeti tervünknek megfelelően visszafordultunk. A nyeregig a már bejárt szakaszt ismételtük, majd a Vár-bérc, Várbükk következett. Az emelkedő meredekségére itt sem lehetett panaszunk, de mivel ez a sportos kihívások túrája, már egy szemernyit sem csodálkoztunk.
A Salgóvár írásos története szegényes, régészeti feltárása részleges. A várat a tatárjárás után emelték birtokközpontként.
Vesztét későbbi földesura, Salgói Miklós okozta, aki törvénysértő tetteiért (hamispénz-verés, házasságtörés) a vár pusztításával felelt. A munkával megbízott mesterek a falakat lebontották, egyes részeket a hegyoldalon egyben gurították le. A sziklatömb tetejéről állítólag szép kilátás élvezhető, amit ezúttal kihagytunk.
A következő két, érdemi látványt nem ígérő csúcs, köztük az érdekes hangzású Lófarú hegy megmászásához már egyáltalán nem éreztünk semmiféle késztetést, ezért azokat kelet felől kerültük meg. A visszafelé vezető utat nem a kaldera peremén terveztük, hanem a Nagybörzsöny feletti szolid magasságú Hegyes-hegy (436 m) érintésével. A településre kellemes rálátást nyújtó magaslat nem tévesztendő össze a Rustok-hegytől délre magasodó Hegyes hegy-orommal (571 m).
Ezen a kiszögellésen egy piros-fehér színű adótorony áll, ami a jobb megfigyelőknek már a piros jelzés kezdeténél feltűnhet. Jó fényképeket a nap járásának megfelelően ezen a ponton délelőtt lehet csak készíteni, ezért a kora esti órákban ebben nem volt szerencsénk. Az viszont rögtön feltűnő volt, hogy legalább öt kilométer állt még előttünk, ezért elcsigázva ugyan, de nekilódultunk. Ereszkedés közben még egy utolsó pihenőpont a Magyar-hegyi vadászház, ami mellett egy könnyebb túra esetén simán elsétáltunk volna, de most itt is rövid pihenővel húztuk tovább az időt. Leérkezéskor észleltük, hogy jól elszállt felettünk az idő, így a Malomkert kínálta felfrissülési lehetőséget kihagytuk. Az útszéli kút friss vizéből feltankolva fáradtan, szó nélkül indultunk haza.
Örményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ TovábbDolomitok – a túrázók paradicsoma
Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább