Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2023. június 29.

Egy sportos kihívás: a börzsönyi Magyar-hegy

Aki túrázása során fontosnak tartja a természet szépségén túl a sportteljesítményt is, válassza a börzsönyi Magyar-hegyet. Fáradt izmainkat a Görbe-kő panorámája mellett pihentethetjük, jutalmunk pedig a Holló-kő vadregényes sziklabirodalma.

Nagybörzsönyből már számtalan túrát indítottunk, de a meredek kaptatójáról elhíresült Magyar-hegynek eleddig nem akaródzott nekirugaszkodni. A kihívást tovább fokozva, mindezt persze 32 fokban terveztük be. Számítva a nagy hőségre, bőséges folyadékkészlettel indultunk neki. A mindig kellemes benyomást keltő kistelepülésen szándékosan nem időztünk sokáig, azonnal a piros sáv irányát kezdtük követni.

Legutóbb, a Rustok-hegyi kirándulásunkkor is ezen az útvonalon kezdtük a túrát, így a hangulatos falusias kis házak ismerősként köszöntek vissza. Másfél kilométernyi aszfalt után végre belevetettük magunkat az erdőbe, de a kánikulán a fák árnyéka is csak mérsékelten tudott enyhíteni.

Túl sok idő nincs izmaink bemelegítésére, azonnal az emelkedő közepén találjuk magunkat. Enyhébb szakasz nincs is, csak a meredekségnek vannak fokozatai.

Ezen a szakaszon az erdő sem túl szép, így kizárólag csak a kaptatóra koncentráltunk. Jóval lassabb volt a haladás, mint gondoltuk, kezdtük elhinni az eddig hallott információkat. Úgy 400 méteres magasságban a használt applikációnk alapján volt egy jelöletlen kilátópont, így alig vártuk, hogy alkalmunk nyíljon egy kicsit ejtőzni.

A kis tisztás már majdnem teljesen hozta a magasabb megállók kilátásélményét. Kelet felé a börzsönyi rengeteg, nyugatra pedig a település szűkebb szeglete körvonalazódott. A napsütés ráadásul elűzte a minket követő, idegesítő, ezernyi apró zümmögő rovarhadat, így teljes lett a pihenés a placcon. Többet időztünk, mint általában szoktunk, de aztán a meleg miatt mégis inkább a további emelkedést választottuk. A fátlan, alacsony növényzetű oldalgerinc több helyen is messzebbre enged látni, így elég gyakran foghatjuk erre a kényszerpihenőt.

Az első nagyobbacska kilátóhely alakja Magyarország térképére hasonlít, nevét is innen kapta. A Görbe-kő magassága alatt hasonló látványban lehet részünk, az utolsó etap előtt érdemes szusszanni egyet. A navigáció Görbe-kő jelzésénél már jórészt fák takarják a kilátást, 650 méter alatt csodálkozzuk ki magunkat. Vadkerítés mellett halad tovább az út, de a jellegtelen erdőt szabályos bükkös váltja. A Magyar-hegy 700 feletti csúcsán panoráma már nincs, de az égig érő szálfák látványa sem csúnya.

Pihentető lejtmenet következett, kisebb-nagyobb, ligetesnek mondható szakaszokkal, apróbb kilátásokkal. A Bánya-tetőhöz (639 m) érkezve a piros kereszt csatlakozik a T alakú elágazáshoz. Északnyugat felé fordulva pár lépés után feltűnt egy kis épület teteje, ami érdeklődésünket felkeltve, némi improvizációra késztetett. A Bagolyvár vadászház melletti pihenőt kihasználva elfogyasztottunk ismét valamit a hátizsákunk tartalmából.

A régi piros háromszög jelzésen igyekeztünk a Vár-nyeregig, kihasználva a könnyebb terep kínálta lehetőséget. Az egykori börzsönyi ősvulkán kalderaperemének nyugati gerincén sorakoznak azok a látványos csúcsok, melyeket túránk második szakaszán érintettünk. Magától értetődően újabb, de rövidke kapaszkodót kellett legyűrni, majd egy különböző sziklaformációkkal tarkított ösvényen vágtuk át magunkat.

A Kövirózsás-Holló-kő gerincút ajándék a túra kezdeti nehézségei miatt. A keskeny ösvényről a Magas-Börzsöny irányába egyre nagyobb szeletek tűnnek fel. A Holló-kő több teraszos andezit kilátói már a sziklaformációk okán is elég látványossággal szolgálnak.

Az ország legszebb hegyvidéki kilátópontjai közé sorolni egyáltalán nem túlzás, panorámáját kevesek jellemzik alul.

Megfáradt izmainknak is ajándék volt a pihenő, szemünket a hegység központi tömbjén pihentettük.

A gerinc Jancsi-hegy felőli szakaszán is találunk szépséget, de eredeti tervünknek megfelelően visszafordultunk. A nyeregig a már bejárt szakaszt ismételtük, majd a Vár-bérc, Várbükk következett. Az emelkedő meredekségére itt sem lehetett panaszunk, de mivel ez a sportos kihívások túrája, már egy szemernyit sem csodálkoztunk.

A Salgóvár írásos története szegényes, régészeti feltárása részleges. A várat a tatárjárás után emelték birtokközpontként.

Vesztét későbbi földesura, Salgói Miklós okozta, aki törvénysértő tetteiért (hamispénz-verés, házasságtörés) a vár pusztításával felelt. A munkával megbízott mesterek a falakat lebontották, egyes részeket a hegyoldalon egyben gurították le. A sziklatömb tetejéről állítólag szép kilátás élvezhető, amit ezúttal kihagytunk.

A következő két, érdemi látványt nem ígérő csúcs, köztük az érdekes hangzású Lófarú hegy megmászásához már egyáltalán nem éreztünk semmiféle késztetést, ezért azokat kelet felől kerültük meg. A visszafelé vezető utat nem a kaldera peremén terveztük, hanem a Nagybörzsöny feletti szolid magasságú Hegyes-hegy (436 m) érintésével. A településre kellemes rálátást nyújtó magaslat nem tévesztendő össze a Rustok-hegytől délre magasodó Hegyes hegy-orommal (571 m).

Ezen a kiszögellésen egy piros-fehér színű adótorony áll, ami a jobb megfigyelőknek már a piros jelzés kezdeténél feltűnhet. Jó fényképeket a nap járásának megfelelően ezen a ponton délelőtt lehet csak készíteni, ezért a kora esti órákban ebben nem volt szerencsénk. Az viszont rögtön feltűnő volt, hogy legalább öt kilométer állt még előttünk, ezért elcsigázva ugyan, de nekilódultunk. Ereszkedés közben még egy utolsó pihenőpont a Magyar-hegyi vadászház, ami mellett egy könnyebb túra esetén simán elsétáltunk volna, de most itt is rövid pihenővel húztuk tovább az időt. Leérkezéskor észleltük, hogy jól elszállt felettünk az idő, így a Malomkert kínálta felfrissülési lehetőséget kihagytuk. Az útszéli kút friss vizéből feltankolva fáradtan, szó nélkül indultunk haza.

Örményország keleten innen, nyugaton túl

Örményország keleten innen, nyugaton túl

2024.10.28.

„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.

→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma

Dolomitok – a túrázók paradicsoma

2024.10.15.

Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.

→ Tovább