Életre szóló élmény a zempléni Rákóczi-túra
Lágyan hullámzó, tüzes borokat adó lejtők a Hegyalján, vérzivataros történelmünk néma tanúi, Rákócziak, Perényiek várai a zord sziklabérceken, hatalmas, szinte érintetlen erdőségek, pazar sziklakilátók, aranybányák emlékei, pálos kolostorok romjai, mondhatni szinte ország az országban: ez a Zempléni-hegység.
A minap az unokatestvérem ezzel keresett meg: „Lesz egy pár közös szabadnapunk a nyári szünetben a gyerekekkel, tudnál egy jó túrát, ami szép, izgalmas, nem túl felkapott, és mégis nagy élményt nyújtana az egész családnak?” Persze, hogy tudok: a zempléni Rákóczi-túra.
Aztán amikor megkértek, hogy picit segítsek már a tervezésben, magam is elméláztam, hogy miért is ajánlottam szinte gondolkozás nélkül ezt a Sárospataktól Füzérig kanyargó, alig 59 kilométer hosszú vadregényes túrát. Mondhatnám azt, hogy ez az egyik kedvenc túrám. Vagy éppen azt is, hogy a Zempléni-hegység az egyik kedvenc vidékem. De akár azt is, hogy a hegységet átszelő Rákóczi-túra az egyik legrégebbi magyarországi túraútvonal, eredetileg Zborótól Munkácsig tervezték, az első jelzéseit már 1935-ben felfestette az MTE Hernádvölgyi Osztálya.
Hogy miért ezt az utat ajánlottam, annak magyarázata ennél mégis sokkal egyszerűbb: mert a három napra kényelmesen elosztható, gyönyörű helyeken áthaladó túra minden egyes napja külön-külön is életre szóló élményeket tartogat.
Sárospataktól Regécig, keresztül a Hegyalján
A piros sáv jelzés Sárospatakról, a vár előtti parkolóból indul. A Bodrog-parti Athénként is emlegetett városka a Rákóczi-várral, a Vörös-toronnyal, gyönyörű épületeivel önmagában is a Hegyalja egy kis ékszerdoboza. Felfedezésére egy egész nap is biztosan kevés lenne, de a túra kiindulópontjától alig egy kőhajításnyira lévő várat mindenképpen érdemes megnézni, legalább kívülről. Ha van idő, akkor érdemes igénybe venni a Vörös-torony termeit bemutató tárlatvezetést is, melynek csúcspontja a tetőn a kis fiatornyok által közrefogott csodálatosan szép zempléni panoráma. Észak felől a Zemplén távoli hegyei kéklenek a látóhatáron, kelet felé tekintve a Bodrog ezüstösen csillogó, keskeny szalagja felett a távolból a Sátoraljaújhelyt körülölelő Sátor-hegyek integetnek felénk.
A piros jelzésen elindulva Sárospataktól alig egy óra járásra található a Tokaj-hegyaljai borvidék egyik jelképe, a Gombos-hegy oldalában kialakított hercegkúti pincesor, amely a maga 195 pincéjével a Világörökség részét képezi. Hercegkút takaros kis sváb falu, dűlőiből remek hegyaljai borok kerülnek a borkedvelők asztalára.
A Hosszú-hegyen átkelve az egyik legszebb fekvésű zempléni település, Komlóska következik. Az egyik legfőbb látványosságát, a falu feletti hegyen emelkedő Pusztavárat régebben érintette a piros jelzés is, ma a Telér tanösvény vezet fel rá. A ruszin gyökerekkel rendelkező falucska így is tartogat élményeket, a maga nemében egyedülálló ruszin tájház és a panzióban egy jó raguleves elfogyasztása mindenkinek melegen ajánlható program.
A szomszédos Erdőhorváti érintését követően búcsút intünk a Hegyalja szőlők borította lankáinak, majd nekivágunk a közel tíz kilométer hosszú, lassan emelkedő útnak Rákóczi Ferenc fejedelem gyermekkorának színhelye, a legendás regéci vár felé. A közelmúltban szépen felújított várba a piros rom jelzés vezet fel. Az Öregtoronyban berendezett kiállítás mellett csodás zempléni és abaúji panorámákban gyönyörködhetünk, alkonyatkor, tiszta időben akár a Magas-Tátra csipkés bérceit is megpillanthatjuk.
A Zemplén esszenciája Regéctől Telkibányáig
Erről a szakaszról mindig azt szoktam mondani, hogy ha csak egyetlen túrát terveznénk a zempléni hegyek közt, akkor ez legyen az. Egy Regécen eltöltött hangulatos éjszaka után reggeli torna helyett felkapaszkodunk a hétszázas hegyek világába, a Szár-kő és a Kerek-hegy nyergébe, amely valamiért a „Medvemarás” elnevezést kapta. Hogy miért, arról csupán sejtéseink lehetnek, de nem is akarjuk megtudni, ezért a Fony felől érkező, és hozzánk csatlakozó zöld jelzéssel karöltve sebesen távozunk a Fehér-kúti vadászház felé. A Fehér-kútnál érdemes feltankolni finom forrásvízzel, majd
a hangulatos szálerdőben kapaszkodva hamarosan a 706 méteres magasságig emelkedő Sólyom-kő lemezes elválású andezit alkotta, védett sziklaalakzatáról csodálhatjuk a Cserehát lankáira nyíló csodás panorámát.
A szép kilátástól nehezen búcsúzunk. Még az élmény hatása alatt állunk, mikor elérjük az egyik legmagasabban fekvő hazai várromunk, a turisták számára szinte teljesen ismeretlen Amadé-vár csekély romjait. A 30-as években még Omodé-várként emlegetett egykori rablóvárról keveset tudunk, de az erdőben fellelhető, vastag avarréteg borította alakzatokból ítélve komoly falmaradványok lapulhatnak még itt a földben.
A romok mellett a Nagy-Amadé-hegy szikláira kilépve fergeteges panorámát kapunk a Hegyközre és a trianoni határ szabdalta egykori Eperjes-Tokaji-hegyláncra. Az emberre rátör az érzés, hogy ha valamiért, akkor az ilyen élményekért érdemes elindulni. Rákóczi legendás földjének látványa egyszerre emel fel, és sújt porba. Felemel, mert a miénk volt, innen indultak szabadságharcaink, ez volt a bölcső, amelyből egy ország született újjá háromszáz évvel ezelőtt, majd porba sújt, mert eszünkbe jut, hogy amit látunk, annak egy részét elvették.
A várhegyről egy meredek csapáson szinte lezuhanunk a Gönci-patakba igyekvő Kis-patak völgyébe, ahol a meder vonalát követő ösvényen hamarosan a magyarországi pálos rend egyik legépebben megmaradt kolostorának romjaihoz jutunk. Lenyűgöző ez a rom. Óriási szerencséje, hogy sűrű erdő mélyén fekszik, köveit az élelmes lakosság nem hordta el építőanyagnak, mint annyi más helyen tették. Sehol az országban nem látni ilyen épségben, eredeti helyükön megmaradt, sohasem restaurált, átfaragásoktól mentes gótikus épületrészleteket, díszítőelemeket. A csodaszép kőcsipkék látványa a közeli füzéri vár kápolnájának faragásait idézik, melyekről Sinkó László a következőket mondta 1979-ben: „...Pozsony, Buda és Vajdahunyad építőinek művészetével mutatnak rokonságot”.
A Potácsház érintésével gyönyörű szálfabükkösben ereszkedünk le túránk második napjának végpontjára, a valamikori gazdagságának emlékét ragadványnevében hordozó „Aranygombos” Telkibányára.
A Citrom-díjra válasz a Savanyú Szőlő
Telkibánya egykori aranybányászatát a helytörténeti múzeumban látható bányászati kiállítás meglepő részletességgel mutatja be, érdemes rá időt szakítani a harmadik és egyben legrövidebb túranap megkezdése előtt.
Hollóházáig kapunk mindent, aszfaltot, murvás erdei utat, illatos fenyves erdőt, és gyönyörű szálfabükköst egyaránt. A magyar porcelángyártás egykori fellegvára ma csupán árnyéka egykori önmagának. Az üresen tátongó, lehangoló porcelángyári épületeket annyira nem jó nézegetni, ezért hamar továbbindulunk a Rákóczi-túra végpontja, a Hegyköz talán legszebb gyöngyszeme, a füzéri vár felé.
A várról már sokan sokfélét írtak, most egy picit másként közelítenék hozzá. A gyönyörűen felújított kis mesekastély a Hegyköz turizmusának motorja, mágnesként vonzza a látogatókat, magyarokat, szlovákokat egyaránt. A helyreállítást követő esztendőben több mint 80 ezer látogatója volt a műemléknek. Minden elismerést megérdemelnek azok, akik ezt a szép és autentikus helyreállítást kitalálták, véghezvitték, új életet lehelve ezzel a zempléni turizmusba. Éppen ezért meglepő érdekesség, hogy a hazai műemlékvédelemnek mindez nem nyerte el tetszését, citromdíjjal jutalmazta a helyreállítást, mert hogy ez egy „rekonstrukciós hamisítvány”, és eltűnt az eredeti vár.
Érdekes megközelítés, mert évről évre omladozó váraink tucatjai tűnnek el, vesztik el utolsó, még álló falaikat szerte az országban, ez miért nem tűnik fel senkinek sem? Miért éppen ez az egy okoz gondot, amelyet végre visszaépítettek?
A füzériek sem mentek a szomszédba a frappáns válaszért: kitalálták a „Savanyú Szőlő”-díjat, és viszonzásként egyből odaajándékozták a várat bírálóknak, pontot téve ezzel a méltatlan történet végére.
A hófehéren csillogó Füzéri vár megtekintése a zempléni Rákóczi-túra méltó befejezése, és egyben megkoronázása. A várból pazar kilátás nyílik a Hegyközt félkaréjban ölelő hétszázas hegyek vonulataira, gondolatban újra bejárhatjuk előző napi túráink útvonalát. Ha vettük a fáradtságot, és a túra igazolófüzetét is telebélyegeztük az út során, akkor slusszpoénként még egy gyönyörű jelvényt is zsebre vághatunk az egyébként is felejthetetlen Rákóczi-túra bejárásának jutalmaként.
A cikk először 2019 februárjában jelent meg.
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
