Életre szóló élmény és egy gyönyörű jelvény: a mátrai Rákóczi-túra
Negyvenkét kilométernyi tömény élmény Gyöngyöstől Parádsasvárig a hegység vadregényes tájain, melynek során felfedezhetjük II. Rákóczi Ferenc mátrai kötődésű emlékeit, és megpillanthatjuk a Mátra egy olyan rejtett, ritkán látható arcát, amely csak nagyon keveseknek adatik meg.
Eredetileg egy laza családi kirándulásnak indult az egész a sárga jelzésen Kékestetőtől Gyöngyösig, amely aztán olyan jól sikerült, hogy elhatároztuk: bejárjuk a Rákóczi-túra másik felét is Parádsasvárig. Aztán a két napból végül három lett. De nem bántuk, mert így volt időnk átélni a Gyöngyös feletti Sár-hegy aranyló naplementében fürdő mediterrán hangulatát, láttuk Mátrafüred és Mátraháza pezsgő életét, az eső elől behúzódtunk kávézni egy hotelbe, melynek kertjén áthalad a túra sárga jelzése.
Elidőzhettünk a Mátra talán legszebb sziklabércén, a Sas-kő peremén, ámultunk a vadregényes Disznó-kő ormain.
Megpihentünk Rózsaszállásnál, kitérőt tettünk az Ilona-völgyi vízeséshez, megkóstoltuk a Szent-István csevice gyógyvizét, felfedeztük a Parádi-medence kincseit, és végül, de nem utolsósorban csendben megcsodálhattuk az anyjával sétáló kicsiny őzikét éppen úgy, mint a mátrai erdők lenyűgöző szépségét.
A Kékestől Gyöngyösig a Mátra déli lejtőin
Már a buszozás is élmény volt. A Gyöngyös-Kékestető járaton szolgáló öreg Ikarus zsúfolásig volt túrázókkal, köztük egy nagyobb csapat zöld pólós vándortáboros gyerekkel, akik zsibongásukkal megalapozták a mi jó hangulatunkat is. A szanatóriumnál lévő végállomástól feldobódva kapaszkodtunk fel túránk kiindulópontjára, a Kékesre.
Az öreg Ikarus a Kékesi szanatóriumnál pihen
Emelkedett hangulatunk egészen Sombokorig tartott, ahol egy pazar kilátású kicsiny tisztás fogadott, majd következett a feketeleves. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ország egyik legmeredekebb turistaösvényén ereszkedtünk le a mátraházi műút feletti Som-nyeregig, majd kissé megtépázott ruházatunkat rendezve, szitáló esőben érkeztünk meg Mátraházára. A Kecske-bérc felé menet még volt szerencsénk megcsodálni a szanatóriumra és a háttérben emelkedő Kékesre nyíló pazar kilátást, az egyre jobban rázendítő eső azonban nem sok jót ígért a jövőre nézve.
A Mátra Szanatórium mögött felhőben úszik a Kékestető
Minden helyzetből kihozni a legjobbat, azt hiszem ez a jókedv és az elégedettség titka. A Rákóczi-túra sárga jelzése az Ózon hotel parkján vezet keresztül. Mint megtudtuk, az építkezés idejére elterelték ugyan a jelzést, ám miután elkészült a szálló, az üzemeltetők kifejezetten kérték, hogy tegyék azt vissza az eredeti útvonalra. Szimpatikus gesztus, éppen ezért aztán az eső elől itt kerestünk menedéket egy jó kávé erejéig. A szálló kertjéből nyíló újabb gyönyörű panoráma volt az ajándék a kiváló fekete mellé.
Pazar kilátás az Ózon Hotel kertjéből
A Hanák Kolos kilátó és a Rákóczi-forrás érintésével hamarosan Mátrafüred következett, majd a Pipishegyi reptér mellett elhaladva a régi sár-hegyi kisvasút nyomvonalán jól járható szekérúton közelítettünk az ország egyik legszebb fekvésű kis kápolnája, a Sár-hegy lábánál megbújó Szent-Anna kápolna felé. A napfényben fürdő, piros cseréptetős kis építmény háttérben a Kékes hatalmas, zord tömbjével festővászonra kívánkozó látvány volt.
Kilátás a Hanák-kilátóból, előttünk az eső áztatta Gyöngyös és a Sár-hegy
Gyöngyös felől nézve a Sár-hegy a Mátra bérceinek lábánál egy viszonylag jelentéktelennek tűnő dombocska csupán. Nem tudom, hogy az esőfelhőkkel játszadozó napsugarak, vagy a naplemente aranyló színei okozták, de túránk legszebb élménye volt végig menni ezen a mediterrán hangulatot árasztó kopár, árvalányhajas, cserjék tarkította hegytetőn, gyönyörködve az Alföldre és Gyöngyös városára nyíló színpompás panorámákban. Elvadult szőlőskertek közt ereszkedve, később hobbitelkek és szőlőültetvények mellett lépdelve értük el a várost, majd aznapi túránk végpontját, a gyöngyösi Rákóczi szobrot.
Felhőkkel játszadozó napsugarak Gyöngyös városa felett
A zord északi erdők sűrűjéből a Parádi-medencéig
Kissé kényelmesen, a teljesítmény helyett az élményfaktort előnyben részesítve ismét a Kékestetőn kezdtük a túrát, a cél ezúttal a Parádi-medence volt. A Tv-torony kerítése mellett léptünk be a Mátra egyik legszebb bükkerdejébe. A hegység legidősebb, legérintetlenebb erdeinek jelentős része Kékestető környékén található, nem véletlen, hogy itt hozták létre húsz évvel ezelőtt a „Kékes-Észak” elnevezésű erdőrezervátumot, amely az őserdei jellegüket megőrző erdők háborítatlanságát hivatott megvédeni. Errefelé nem ritkák a 200-250 esztendős bükkmatuzsálemek sem.
Egy ilyen ezüstösen csillogó törzsű, oszlopcsarnokszerű szálfabükkösben, az Országos Kéktúra jelzéseivel karöltve, hatalmas andezittömbök közt kanyarogva vezet a Rákóczi-túra sárga jelzése a Keleti-Mátra talán legszebb kilátópontjára, a 899 méteres magasságig emelkedő Sas-kőre.
Az észak felé meredeken leszakadó, merészem kiugró sziklaoromról a kilátás egyszerűen csodaszép. A Parádi-medence felett emelkedő hegyeken túl a Karancs-Medves-vidék sziluettje és a Bükk-hegység jellegzetes tömbje zárta a látóhatárt. Jó fél órát ücsörögtünk itt, mire rászántuk magunkat a tovább indulásra. A Sas-kőn megtapasztalt áhítat legnagyobb meglepetésünkre a közeli Disznó-kő pazar sziklaszirtjén folytatódott tovább. A kilátás szinte ugyanaz, ha lehet, a környezet egy picivel még izgalmasabb, vadregényesebb, bár jártam már itt, bevallom, erre a kis csodára már nem emlékeztem.
Kilátás a Sas-kőről az Alföld irányába
A Rózsaszállási erdészházig igazi élménytúrában volt részünk a Mátra északi oldalának eső utáni illatokban fürdő, pazar fényekben pompázó, szinte háborítatlan bükkerdejében.
A Rózsaszállási erdészháznál rövid pihenőt tartottunk
A szépen rendben tartott kis erdészház udvarán rövid pihenőt tartottunk, majd alig egy óra múlva már az Ilona-völgy keskeny erdészeti aszfaltútját tapostuk, melyen kitérőt tettünk az ország egyik legszebb vízeséséhez, az Ilona-völgyi zuhataghoz. Maga a vízesés tényleg lenyűgöző, de nem volt szerencsénk, ugyanis éppen egy autóbusznyi kiránduló lepte el a környéket, így aztán rövid nézelődés után irány Parád!
Az Ilona-völgy hangulatos gesztenyefasor szegélyezte keskeny erdészeti útján értük el a gyógyvizéről híres Szent István csevicét.
Palackjainkat csordultig töltöttük a borzalmas ízű, ám annál egészségesebb vízzel, majd az egykori, több mint 300 esztendős Rákóczi-fa maradványai mellett elhaladva fáradtan, de elégedetten céloztuk meg a parádi buszmegállót.
Rákóczi nyomában a csevicék völgyében
A Parádi-katlan nyugati zárlatában, a Galya-tető hatalmas tömbje alatt, festői környezetben lapul meg a Mátra talán legszebb fekvésű kis települése, Parádsasvár. A falucska és egyben a hegység egyik leglátványosabb épülete a 19. században épült Károlyi-kastély, amely jelenleg szépen felújítva szállóként üzemel.
A falucska és egyben a hegység egyik legszebb épülete a XIX. században épült Károlyi-kastély
A mesekastély mellett elhaladva először a mátrai Rákóczi-túra északi végpontját, az egykori üveggyár épületét kerestük fel az igazolókódért, majd szemerkélő esőben vágtunk neki a Parádóhuta felé vezető útnak. Eső áztatta, pazar nyári illatokat árasztó fenyvesek, vadregényes tölgyesek kísérték utunkat a Köszörűs-völgyi víztározó mellett kanyargó ösvényen szinte végig, egészen Parádóhutáig.
Az aprócska falu történetéről beszédes neve is árulkodik: a falu feletti Som-hegy oldalában hozta létre a vezérlő fejdelem az első mátrai üveghutát, több mint 300 esztendővel ezelőtt, 1708-ban. A huta kettős célt szolgált, a fejedelem által kedvelt gyógyvíz szállításához gyártottak itt palackokat, és nem mellesleg itt készültek a kuruc seregek által használt üveggránátok is.
A Mátra bérceinek tövében megbújó kis zsákfalu manapság gyógyvizéről híres, amely egy szépen kialakított kis esőházban lát napvilágot. A Clarissa-csevice vizét ivókúrára használják, szénsavtartalma gyorsítja a vérkeringést, a benne lévő vas pedig a vérképzést segíti.
Alig két kilométer volt már csak hátra Parádig, ahol számunkra a Rákóczi-túra hamarosan véget ér. A Mátra azonban nagylelkű volt velünk. Búcsúajándékként még meglepett minket egy tündéri látvánnyal, egy igazi kis csodával: legnagyobb meglepetésünkre kicsiny őzgida ballagott át előttünk az úton anyjával, kíváncsian ide-oda nézelődve, teljes nyugalommal.
Kicsiny őzgida ballagott át előttünk az úton anyjával, kíváncsian ide-oda nézelődve, teljes nyugalommal.
A látvány hatása alatt értük el Parád első utcáját, a Kékesi utat. A sárga jelzés nyomán, kis kitérővel felkerestük még a híres fafaragó művész Asztalos Johák házát, és a szépen felújított parádi palóc házat is, mielőtt végleg búcsút mondtunk volna háromnapos kalandtúránknak.
A parádi fafaragó művész, Asztalos Johák házának kapuja
Mivel a túra során nem mulasztottuk el összegyűjteni a húsz igazolókódot, az élmények mellé még egy gyönyörű jelvénnyel is gazdagodtunk, amely a Kékes Turista Egyesületnek hála, pár nap múlva már ott is lapult a postaládánkban.
A cikk először 2020 júniusában jelent meg.
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
