Elhagyatva omladozik Mátraháza jelképe, a legendás „Pagoda”
Hatalmas ünnepség keretében avatták fel 1930. június 9-én a gyöngyösi Mátra Egylet kékesaljai menedékházát, amely meghatározta a két világháború közti időszak mátrai turizmusát, majd később Sport Szálló néven népszerű üdülőhely lett. Mátraháza névadó épülete és egyben jelképe hamarosan száz esztendős lesz. Ha megéri.
A Mátra-ház építésekor csak a Gyöngyöstől Parád felé kanyargó országút aszfaltcsíkja törte meg a lakatlan mátrai erdők csendjét és nyugalmát. Ahol a műút átbukik az északi lejtők felé egy aprócska útkaparóház állott, ezt a helyet találta legalkalmasabbnak a Magyar Turista Egyesület Gyöngyösi Osztálya a legendássá vált menedékház felépítésére.
Ma már nagyon nehéz elképzelni, mekkora jelentősége volt közel száz évvel ezelőtt egy-egy ilyen menedékháznak.
A társasági élet és a turizmus központjai voltak, ünnepségekkel, vigasságokkal, évente több ezer vendégéjszakával, messze földön híres konyhákkal. Jól tudta ezt Gyöngyös akkori polgármestere, dr. Puky Árpád is, aki lelkes turistaként és nem mellesleg a Mátra Egylet elnökeként kiadta a híressé vált jelszót: „Legyen a Mátra a magyar Semmering”, utalva ezzel a bécsiek kedvelt kirándulóhelyére.
Vezetésével a Magyar Turista Egyesület Gyöngyösi Osztálya erőn felül, mintegy 220 ezer pengős költséggel, közel 90 ezer pengős adósságot felhalmozva építette fel a mátrai erdők mélyén lapuló, akkori szemmel nézve igényes és modern épületet. A Medgyaszay István, műegyetemi magántanár tervei alapján létrehozott egy emeletes, tetőtéri férőhelyekkel bővített, székely stílusú épületben erdei forrásvizek táplálta, hideg és meleg vizes fürdőszobák, meleg ételeket kínáló konyha, villanyvilágítás, telefon, rádió, sőt még fotózáshoz szükséges sötétkamra is helyet kapott.
Az eleinte kékesaljai menedékháznak később egyszerűen csak Mátra-háznak nevezett épület messzemenően kielégítette az akkori kor igényeit.
A jellemzően egy éjszakás, átmenő forgalmat jelentő bakancsos turisták mellett évente több ezer vendégéjszakát töltöttek el itt az autóval, autóbusszal érkező nyaraló, vagy éppen a téli sportokért rajongó turisták is. A számtalan sífutó útvonal, továbbá a kékesi sípálya és síugrósánc közelsége meghatározó volt a hóban gazdagabb téli időszakokban. A Mátraházán megrendezett országos síelő, síugró, és sífutó versenyek idején zsúfolásig megtelt a 120 férőhelyes épület, olykor még az építéskor épségben meghagyott egykori kis útkaparóházat is meg kellett nyitni a turisták előtt.
A szálló 1963-ban a Fortepan közösségi fotóarchívum gyűjteményéből
A menedékház a II. világháború utáni években SZOT üdülőként funkcionálva szolgálta az üdülni vágyó munkásosztály pihenését, majd a későbbiekben Sport Szálló néven működött tovább. A bezárás előtti években Pagoda Pihenő Panziónak hívták, ennek immár lassan több mint két évtizede. Bár a patinás épület jelenleg csendben pusztul mégis, jelenlegi állapotában is a mátrai turizmus, azon belül is Mátraháza ikonikus jelképe, jelentőségét jól mutatja az az aprócska tény is hogy az Országos Kéktúra Mátraházán található bélyegzője is a Pagodát ábrázolja.
Felkeresése nagyon egyszerű, bár fontos megjegyezni, hogy magánterületen áll, tudomásom szerint a közvetlen közelében létrehozott Mátraházi Edzőtáborhoz tartozik. Elzárva igazából nincsen így legutóbbi mátrai túrám vége felé óvatosan be is pillantottam, milyen állapotban van jelenleg. A mátraházi autóbusz-állomással szemben elhanyagolt kis aszfaltos úton kell elindulni felfelé a hegyoldalban. Pár lépés után az elgazosodott, benőtt udvar túlsó felén már fel is tűnik az egykor szebb napokat látott, kopottas külsejű, bezárt menedékház.
Megdöbbentő és egyben elkeserítő látvány a mátrai turizmus egyik fellegvárának, Mátraháza jelképének magára hagyottsága, pusztulása.
Lehet, hogy az idő már eljárt felette, modernebb, újabb épületek veszik körbe és veszik át szerepét, mégis azt gondolom, nem szabadna veszni hagyni, mert ezzel ismét múltunk egy értékes darabkáját adnánk át az enyészetnek. Mátraháza népszerű kirándulóhely, a Galyatető és a Kékes tömbje közt futó turistautak legfontosabb találkozási helye, az autós és motoros kirándulók Mekkája, így talán van rá esély hogy a település jelképe, első lakóépülete és egyben névadója megmeneküljön a pusztulástól az utókor számára.
A cikk eredetileg 2022. júliusában jelent meg.
Teljesítménytúrázás kutyával
2024.12.04.Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
