Elvarázsoltak a tatai vadludak
Ahogy minden évben, menetrend szerint idén is megérkeztek a vadludak Tatára. Nem is kevesen. Régóta terveztem már, hogy megnézzem őket, most végre összejött a vadlúdles, és az idei év egyik legszebb élménye lett számomra.
Tata mindig szép, mindig hangulatos, még ebben a hideg, szomorú novemberben is. Ahogy az Angolkert mellett sétáltam az Öreg-tó irányába, a városi alapzajból egyre kivehetőbb volt a ludak hangja. Délelőtt volt, de a tavon már ekkor is nagy csapat vadlúd és réce időzött. Az egyéni vadlúdles hátránya – ha az embernek nincs saját teleszkópja – akkor csak a távolból, maximum egy kis távcsővel tudja figyelni a madarakat. Persze, jó lett volna a nagy nagyítású spektívvel pásztázni a tömeget, keresni a ritka fajokat, de az élmény szerintem enélkül is nagyon-nagyon különleges. Ráadásul november utolsó napján megdőlt az eddigi rekord, 55 300 vadludat számoltak a szakemberek.
Gyönyörű látvány, amikor vadludak ezrei kavarognak a levegőben
Üzenet a távoli tundráról
A tatai vadlúdles régóta ott volt a bakancslistámon, de valahogy mindig úgy alakult, hogy mire észbe kaptam, már beköszöntött a tavasz, a vadludak meg szépen hazaindultak.
Minden évben több százezer, az eurázsiai tundrák vidékéről érkező vadlúd tölti a Kárpát-medencében a telet. A hazánkba érkező ludak közel húsz nagy gyülekezőhelyet használnak rendszeres pihenőhelyként, például a Hortobágyon, az alföldi szikes tavakon vagy a Dinnyési-fertőn. Enyhe teleken végig kitartanak, de ha nagy hideg és hó jön, és nem tudnak táplálékhoz jutni, akkor tovább állnak dél felé. A nálunk telelő ludak többsége nagy lilik, emellett vetési lúd, nyári lúd, illetve olyan ritkább fajok is feltűnnek, mint a kis lilik, a vörösnyakú lúd vagy az apácalúd.
A vörösnyakú ludak csak kis létszámban jönnek, de minden évben feltűnnek a tömegben
A ludak reggeli kihúzása is nagyon látványos
A vadludak egy része évszázadokkal ezelőtt itt, a tatai Öreg-tónál talált megfelelő éjszakázó- és pihenőhelyet a téli időszakban. Ez a helyszín elképesztően különleges, hisz a ludak éjszakázóhelye a város kellős közepén van, műemlék épületekkel körülvéve. Nem tudom, van-e ilyen máshol a világon, ahol a természet és a kultúra ilyen varázslatos körülmények között találkozik. Minden túlzás nélkül, ami ilyenkor Tatán történik, az tényleg egy csoda.
Tata jelképei - a vár és a vadlibák - egy fotón
A ludak minden év novemberében érkeznek és február végén, március elején indulnak vissza az északi költőhelyek felé. Napközben a környező szántóföldeken eszegetnek és éjszakázni jönnek vissza a tóra. A délutáni behúzás fő időszaka három és öt óra közé esik, persze, a korán kelők a madarak reggeli kihúzását is meg tudják nézni. Én a behúzás előtt még szerettem volna tenni egy kört a tó körül, de közben sem kellett hiányolnom a ludakat, mert napközben is folyamatos a mozgás. Jönnek-mennek a jellegzetes V-alakban repülő csapatok, különösen dél körül, amikor elég sok madár berepül inni a tóra.
Az Öreg-tó arcai
A tatai tó az ország egyik legidősebb mesterséges tava. Már a honfoglalás előtt létrehoztak itt egy kisebb tavat, az Által-éren épített völgyzárógát segítségével. A középkorban ezt tovább bővítették, majd 1747-ben, Mikoviny Sámuel vízrendezési mérnök tervei alapján alakították ki a tó maihoz hasonló formáját.
Ha Tata, akkor az Öreg-tó és a parton álló vár ugrik be először mindenkinek. Ilyenkor, ősz végén és télen azonban a tó teljesen más arcát mutatja, mint az év többi részében. A tó vizét ősszel, a lehalászás időszakában leengedik, de a vízszintet később kicsit megemelik, hogy az a vadludak számára megfelelő legyen.
A járvány miatt az Öreg-tavi Nagy Halászfesztivál elmaradt, de a lehalászás nem
Most, amikor ott jártam, december első napján, csak a meder közepén és északi részén volt több víz. A partokhoz közel ebben az időszakban széles, homokos parti föveny fut körbe. Ahogy ott sétáltam, kicsit olyan érzésem volt, mintha valahol egy tengerparton lennék, szezonon kívül. A ludak a tómeder déli részében gyűltek össze napközben, később az éjszakázó csapatok is ide szálltak be, a tó északi részén, a vár közelében, ahol mélyebb a víz, napközben is leginkább sirályokat lehetett látni.
Az Öreg-tó téli arca a homokos fövennyel
Ebben az időszakban sirályok is szép számmal vannak itt
A sötétedéssel jött a nap fénypontja
Aki a vadlúdlesre jön, annak érdemes már délután három óra körül a tó közelében lenni, mert időjárástól függően, egy borultabb napon, már akkor megindulhat a behúzás. A tó körül mindenhol táblák jelzik, hogy 3 óra és másnap reggel 9 óra között tilos a mederben tartózkodni, mert az zavarhatja az éjszakázáshoz készülő madarakat.
A figyelmeztető táblák a part mentén mindenütt ott vannak
Első megfigyelőpontom a tó nyugati oldalán, az Eszterházy-kastély közelében található lovarda előtt volt. A hátam mögött már ereszkedőfélben volt a nap, és gyönyörű, narancsos fényekkel világította meg a túlpartot és a ludakat. Az egy helyben ácsorgás megtette a hatását, így előkerült egy újabb polár felső, aztán pedig úgy döntöttem, átsétálok a túlpartra, az Építők parkjához, és megnézzem onnan, milyen a látvány, és legalább addig is mozgok kicsit.
Már lassan négy óra volt, de a behúzó tömegek még nem nagyon jöttek, sőt elég sok lúd inkább újra felszállt. Később kiderült, jó döntés volt átmenni a túlpartra, a ludak közelebb voltak ehhez a parthoz, ráadásul innen a naplementét is megnézhettem.
Amikor a természet beköltözik a városba
Naplemente idején nagy a forgalom az égen
Rajtam kívül úgy 10-12 ember nézelődött még a parton, de fél öt körül, amikor már kezdett sötétedni, szinte már csak egyedül álldogáltam ott. Pedig ekkor következett a behúzás java. Hirtelen megtelt az ég vadludakkal, és elképesztő hangorkán kíséretében kavarogni kezdtek a víz felett, majd megkezdték az ereszkedést. Csak jöttek és jöttek megállás nélkül, közben a másik irányból egy jelentősebb sirálycsapat is feltűnt, ráadásként pedig egy népes vetésivarjú-csapat is átrepült a tó felett. Hihetetlen tömeg volt az égi sztrádán. Mindehhez pedig Tata szépséges épületei adták a hátteret, a vár, a gimnázium tekintélyt parancsoló épülete, és persze a város tornyai, a tatai nagytemplom, a Kálvária-hegyen álló Fellner Jakab-kilátó és a műemlék víztorony. Egészen kivételes élmény mindezt itt, a helyszínen látni.
Öt órakor már teljesen sötét volt, de ha tehettem volna, még maradtam volna egy kicsit, mert, bár már semmit nem láttam, több tízezer lúd szűnni nem akaró zsivaját még sokáig elhallgattam volna.
Gyönyörű természeti esemény pazar díszletek között
És ilyen a vadludak esti behúzása mozgóképen, köszönjük a videót Birkás Erzsébetnek:
A vizes élőhelyek megőrzését elősegítő Ramsari Egyezmény jegyzékében már több mint 1900 vizes élőhely szerepel. Magyarországon ezen értékes, védendő élőhelyek egyike a tatai Öreg-tó. A 2 km² nagyságú tó több tízezer vízimadár téli pihenőhelye, a vadludak mellett, récék, sirályok is szép számmal időznek itt. A tavon eddig több mint 210 madárfajt figyeltek meg a madarászok.
Tata az első olyan magyar város, ahol kifejezetten természetvédelmi megfontolásból korlátozták a szilveszteri tűzijátékozást. A 2018. októberében meghozott rendelet értelmében a város területének nagy részén tilos a tűzijátékok használata november 1. és február 28. között.
Még több információ és élőkép a tatai vadludakról a Tatai Vadlúd Sokadalom oldalán.
A börzsönyi kaldera csúszómászói
2024.12.16.Végigjártuk a Börzsönyi Vulkántúrát, képes beszámolónk következik.
→ Tovább
Így tört ránk a tél a Kopárokon
2024.11.14.Napsütéses kirándulásnak indult, a végén már erősen vacogtunk, és a kilátásunk is teljesen elfogyott a felhőben.
→ Tovább
Varázslatos túra a mátrai „köderdőben”
2024.10.18.Szakadó eső, tejfehér köd, vadregényes patakvölgy, gombák, szalamandrák és egy híres rom; ezen a mátrai túrán minden volt, ami izgalmassá tehet egy kirándulást. Egy dolgot kivéve: kilátásban ezúttal sehol nem gyönyörködhettünk. A ködös erdő hangulata azonban minden elmaradt gyönyörű panorámáért kárpótolt bennünket.
→ Tovább
