Öten keltünk útra Szombathelyről a varázslatos Balaton-felvidék vonzásának engedve: egy laza, év végi kirándulást terveztünk. Idén Csopakot választotta Edina, a főrendező rajt-cél gyanánt. Már ez önmagában elég indok lett volna számomra. Nagyon szeretem ezt a helyet megannyi látványosságával és sajátos hangulatával. Edu túráin számomra alap, hogy a rövid táv is afféle „kötelező” darab: nem elhanyagolható módon ez annak is betudható, hogy azon jelvény a díjazás, nem is akármilyen! Azt sem bántam, hogy túratársaim inkább a 18+8 megoldást választották, elég könnyen elengedtem a 33-as távot. A fajszi kálváriát nagyon szeretem, de idén jó párszor alkalmam nyílt felkeresni.

1 / 27

A Csonkatorony mellett haladunk el, de jövünk még ide, most nem vesztegetjük az időt. Hohó, viszont a Csákány-hegy! Rögtön azzal kezdünk. Imádom! Klasszikus Balaton-felvidéki hegy számomra: talaja, fái, hangulata, meg az errefelé szinte kötelező kilátó. Megvan minden, indulhatunk. Együtt vágunk neki az emelkedőnek, és meg is toljuk, ahogy azt kell. Vagy talán jobban is, Laci dünnyög, hogy ez bizony nem „laza, év végi kirándulás”.

2 / 27

A kilátónál persze már együtt a csapat, és a panorámát sem hagyjuk ki. Pedig a látási viszonyok elég szerények, különösen a két nappal ezelőtti évzáró túránkhoz képest, ahol az Írott-kőről elképesztő messzeségek is kivehetők voltak. Ezúttal a Tihanyi-félsziget is csak hellyel-közzel mutatja meg magát, de a látvány persze így is lenyűgöző.

3 / 27

Elhagyjuk az eddigi (balatoni) kék jelzést; annak háromszögű változatát választva. Esőcseppeket érzünk, ahogy elindulunk lefelé: no lám! Mégsem ússzuk meg? Egy-két perc után megnyugodhatunk, elállt. A lábunk elé figyelünk a sok kisebb-nagyobb szikla, kő miatt, de azért kellemesen bele is lehet kocogni. A jelzések kissé ritkák, de teljesen elegendőek, így jutunk le a Nosztori Kalandparkhoz.

4 / 27

Jelzés- és platformváltás van itt. Piros körre térünk és sík vidékre. Az eddigi erdőket is lecseréljük ligetes-füves, jellegzetesen felvidéki tájakra. Kellemes tempóban, lazán haladunk előre, az ösvények kiválóan alkalmasak jó kis beszélgetésekre. Élünk is a lehetőséggel, nem csoda, hogy (egy szalagozott szakaszra térve) hamar felbukkan a bánya. Itt sem jártam még, csak a közelében. Őskori festékbányákat találtak itt; sokadik igazolásául, milyen régen lakott és civilizált környéken barangolunk.

5 / 27

Visszakanyarodunk, újra jelzett ösvényeken haladunk előre, megérkezett a piros sáv. Ezen jutunk le a közkedvelt Király-kúthoz. Mindig öröm ide betérni, szépséges kis völgy, esőházzal és asztalkákkal. Meg persze a friss, kellemes víz, amiből most is merítek, dacára az éppen belecsobbanó kis béka látványának. Aztán a kis patak egyre bővül, ahogy haladunk lefelé, a hídnál még egy csoportképre is megállunk.

6 / 27

7 / 27

Itt sárgára váltunk, elköszönünk a pirostól, de a pataktól nem, szerencsére. Jobb kéz felől kísér bennünket, igen kellemes hangulatot kölcsönözve az utunkhoz. Felette tornyosuló sziklák szolgáltatnak további vadregényes látványt, bámészkodni valót.

8 / 27

Újabb híd a Király-kúti patak felett, újabb átkeléssel. Elhaladunk a csobogó, helyenként apró zuhatagok látványával is kényeztető vízfolyás és a partján látható gyerektábor mellett. Egy itteni nyári esküvőt idéz fel Márk, nekem pedig kisebb eltévedés jut eszembe. Sok emlékünk fűz ide is.

9 / 27

Felsőörs közelébe érkeztünk, és itt a - közben hozzánk szegődő - zöld sáv balra felmegy. Két túratársat visszahívunk róla, innen a piros vezet bennünket. A szabadtéri színpad (és szép fűzfák) mellett a falu főutcájára lyukadunk ki, pompás rálátással a román kori alapokkal bíró templomra. Pár lépés, és itt a következő ellenőrző pont, a Civilház.

10 / 27

Dínom-dánom fogad, ami Edu túráin nem meglepetés, de mindig újra jóleső és különleges. Házi finomságokkal traktálnak a kedves pontőrök, nem győzzük megjegyezni a kínálatot. Pompás pástétomot választok, majd megkóstolom az édes szekciót is. Nem bánom meg ezt sem. Nagyon finom minden: sütik és lekvár, kalács… hozzájuk pedig jóféle forralt bor. Nem is könnyű nekivágni újra az útnak. Ha meg előrepillantok, már szépen ott tornyosul a következő cél, a névadó Somlyó. Hát hajrá, dolgozzuk le a szerzett kalóriákat!

11 / 27

A tornyosul szó szerint értendő: a kilátó, ami pontos mása a reggeli Endrődi-kilátónak, meghatározó látvány a hegy tetején. Újabb különlegesség következik: nem a két, igencsak ismert kék háromszög egyikén megyünk fel. Ezúttal észak felől „támadunk”, egy jelzetlen ösvényen. Persze jelzett így is, sok-sok szalag segít, sőt, Edina egyedi kis laminált jelzéseket is kreált. Egy kis tüskés-szedres kezdeti szakasz után rendkívül látványos hegyoldalnak örülhetünk. Már amikor levegőhöz jutunk, ez az oldal ugyanis meglehetősen meredek. A pompás sziklák között azonban így is nagyszerű élmény feljutni.

12 / 27

A tetőre érkezve meg is jegyzem a pillanatot. Innen, takarásban ugyan, de újabb oldaláról ismerhettem meg ezt a hegyet és kilátót. Itt is kódot írunk, majd jöhet a lépcső és a felső szint, természetesen. Ahol aztán - a pompás panorámán kívül - meglepetés is fogad: titkos EP, újabb kód!

13 / 27

14 / 27

Nem sokat, de mintha javult volna a kilátás. Jobban kivehető Tihany, és kellemes körülnézni Alsóörs házain is. Meg persze jobbra. A szomszédban Lovas, még messzebb Paloznak tűnik fel, azon túl pedig az aznapi cél, Csopak.

15 / 27

Gyerünk, jó lenne délre beérkezni! Számolgatunk: lehetségesnek tűnik. Meg is kocogjuk kicsit a kék háromszög lejtőjét, és újra szalagozás jön. Ennyire sokszor megjárt, ismert ösvények környékén ezt nagy ajándéknak tekintem, újabb ismeretlen szakaszok, járatlan utak következnek. Ezeken jutunk át az említett Lovasra, és ott is kis mellékutcában tűnnek fel a kis templomok tornyai (és egy újabb meglepi pont).
A folytatás aztán már a kéken következik. Ami meg arra kiváló, hogy nyári és őszi emlékek toluljanak fel. Így folytatjuk tovább - Lovas, majd Paloznak határában, szőlői között. Sok-sok borospince, lakó- vagy pihenőház, nyaraló között, beleértve a Pongrácz-kastélyt is.

16 / 27

Elhagyjuk kedvenc kék nyomós kutunkat, szőlőkön vágunk át, többször felidézzük a Nyitott pincék túrát is. És igen, máris beérkezünk Csopakra, szól a déli harangszó, mi meg bekanyarodunk a célba. Átvehetjük a díjazásunkat, és mivel András igencsak sietősre veszi, mi is próbálunk igyekezni.

A Csopaki séta következik, nyolc kilométeren nyolc ellenőrző pontunk lesz. Ehhez mérten böngésszük át az itinert, nehogy valami is kimaradjon. Első célpontunk a vasútállomás, a kis felújított mozdony melletti oszlopon vár az első kód.

17 / 27

Kísérjük a főutat, meg a vágányokat, de már a túloldalon. Aztán letérés, retró hangulatú „házgyári” házak és üdülők között. A Szent József-forráshoz érkezünk, megvan az irányítószám, a második kód is. Jöhet a kikötő! Addig kellemes nádasok mellett haladunk el, és persze „A Nagy Víz” mellett. Csodaszép színnel kápráztat el, amit igazából aztán az említett kikötőnél csodálhatunk meg leginkább.

18 / 27

A kód után („Chopok”, Csopak régi neve) folytatjuk utunkat. Elképzeljük ezt a csendes, kihalt bazár- és evő-ivó sort nyáron, napsütésben sok száz emberrel. Megcsodáljuk a díszkutat is az elegáns szállodák és panziók karéjában, és követjük a part vonalát, továbbra is.

19 / 27

A Csillagvártánál nemes egyszerűséggel a „bor” szó kerül a lapunkra (de vajon miért?). Itt már észak felé tartunk, vissza a műúthoz. A mellette lévő kerékpárúton folytatjuk, továbbra is keleti irányba. Észak felé tekintve láthatjuk a pompás hegyeket, beleértve az aznap is meglátogatott Csákány-hegyet.

20 / 27

Déli oldalon továbbra is a Balaton partján, nádasok mellett haladunk. Kellemes látvány. Így gondolhatták ezt azok is, akik a következő EP-nél, a paloznaki kerékpáros pihenőnél hoztak létre egy madárvártát. Itt a Loznik kódról megtudhatjuk, hogy ebből a szláv szóból ered a község neve („szőlőskerek alatt”).

21 / 27

22 / 27

Itt nincs átkelőhely a forgalmas úton, ám tovább haladva aztán megértjük a kis kunkort az itineren. Az út alatt ballagunk át az északi oldalra, de a Lovasi-séd (patak) is itt folyik bele a Balatonba.

23 / 27

A Balaton, amitől itt veszünk búcsút, ezentúl a hátunk mögött lesz. Előttünk pedig az említett hegyek. Ebből következően utunk innentől emelkedőbe vált: szerényen ugyan, de felfelé visz. Bejutunk a falu központjához, ez is ismerős már, a Sárkányos-kút is megvan. Akárcsak a templom és a Szent Donát-szobor, ahol a „Jazzpiknik” kód kerül a lapra.

24 / 27

25 / 27

Esőcseppek borzolják a kedélyeket, de az időjárás továbbra is megelégszik ennyivel. Bár előttünk sorjáznak a stációk, a kálváriajárás ezúttal elmarad. Balra térünk, ismeretlen szakaszon megyek megint, de aztán újra járt útra érkezünk. Olyannyira, hogy itt már ma is voltunk. Csopak felé megyünk, de még a beérkezés előtt jobbra, felfelé kanyarodunk. Ranolder püspök kastélya következik és az utolsó előtti kód.

26 / 27

És jöhet Csopak, meg a Csonkatorony. És az utolsó (vicces) kód, ami a közeli Nosztori-völgyre utal: „No sztori”. És a cél, immár másodjára is. Szép oklevél újra, gratuláció, igen, igen, köszönöm: de hadd lássam a jelvényt már! Nem is okoz csalódást, rendkívül igényes, részletgazdag, míves darab. Igen kellemes élményekkel köszönhetünk el, már most kíváncsi vagyok, vajon a jövő évi Örsi-Somlyó merrefelé vezet majd?

27 / 27

Szöveg és fotó: Gombos Kálmán

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!