Évszázadokon át rejtegette titkait a visegrádi várhegy mellett csupán szerény kis buckának tűnő, 176 méter magas Sibrik-domb. Először Rómer Flóris hívta fel a figyelmet a 19. század közepe táján az itt rejtőző romokra, feltáró ásatásokra azonban csak jóval később, csupán a 20. század derekán került először sor.

1 / 25

Fotó: Konfár Tibor

Pone Navata, avagy az első visegrádi vár romjai a Sibrik-dombon
Az évtizedek óta kisebb-nagyobb megszakításokkal zajló kutatások során egy római castrum maradványaira épült kora középkori vár romjai kerültek elő a föld mélyéről, ez volt Visegrád első vára, az úgynevezett ispánsági vár. A IV. században épült castrum Pone Navata néven a Pannónia provinciát védő Duna menti limes egyik legfontosabb erődítménye volt, melynek jól megépített falait a honfoglalás során benyomuló magyar törzsek még viszonylagos épségben találták.

4 / 25

Fotó: Konfár Tibor

Géza fejedelem idején erős kővár épült a római erőd alapjaira, melyhez később palotaszárnyat, és a közelben egy templomot is emeltek, első írásos említése 1009-ből, egy adománylevélből ismert.

A történetírások a tatárjárást követően már nem tesznek említést a Sibrik-domb erődítményéről, jelentősége megszűnt, falai romba dőltek, emléke feledésbe merült, szerepét a hegytetőre épült, ma is jól ismert visegrádi fellegvár vette át.

5 / 25

Fotó: Konfár Tibor

A rogyadozó Salamon-toronytól a Viktorin-emlékműig
A római és honfoglalás kori emlékek körbejárása után a Sibrik-domb mellett kialakított tágas autós parkolóból kezdtem meg a túrát. Egy keskeny erdészeti aszfaltúton nagyokat lépdelve, gyors ereszkedéssel értem el a visegrádi alsóvár legjellegzetesebb építményét, a Salamon-tornyot. Sajnos nem tudok úgy ránézni erre a jobb sorsra érdemes építményre, hogy ne jusson eszembe a 60-as évek Velencei Chartán alapuló téves építészeti felfogása, amely azt eredményezte, hogy a betonnal visszaépített torony bizony szinte roskadozik a középkori falakra nehezedő sűrű, modern beton súlya alatt, veszélybe sodorva ezzel az építmény puszta létét is.

Kapcsolódó cikkek

Kéktúrából kalandtúra a Visegrádi-hegységben

Tovább

A visegrádi Zsitvay-kilátó panorámája

Tovább

Szakmai körökben régóta kongatják a vészharangot, mivel a lakótorony, amely viszonylagos épségben vészelte át a középkort és az azt követő időket, az elmúlt évszázad során elkövetett sorozatos építészeti baklövések miatt elvesztette rengeteg eredeti, jellegzetes motívumát, majd a betonozást követő évtizedekben állapota vészesen leromlott. Ránézni sem szeretek, nagyon bízom benne, hogy hamarosan megoldást találnak a torony megóvására.

9 / 25

Fotó: Konfár Tibor

A kisváros központja felé kanyargó keskeny, macskaköves utcán szinte érezni a mindent belengő, évszázadokról regélő autentikus történelmi hangulatot. Bal kéz felől ódon villák sorakoznak a hegyoldalban, jobbról a kerteken túl a Duna szalagja kéklik. Kövek, régi épületek, történelmi emlékek mindenfelé, még a neve is beszédes: Salamontorony utca.

Zsitvay Tibor, Visegrád díszpolgára a vérzivataros 20. század egyik példaképe volt. Igazságügyminiszter, képviselőházi elnök, a Magyar Turista Szövetség elnöke, majd védnök-elnöke, az 1938-as Szent István Vándorlás elindítója, mindemellett egy igaz ember, a szegények védelmezője, az üldözöttek pártfogója, a kisváros közéletének jelentős alakja, aki tevékenyen részt vett Visegrád fejlesztésében.

A Zsitvay-villa előtt hosszan elidőzök, majd a szinte teljesen kihalt Fő utcán a Visegrádi Királyi Palota zárva tartó épületei mellett elhaladva érem el a Nagy Lajos király utcát. Itt mellém szegődik a Duna túlpartjáról, a Börzsöny hegyei közül érkező országos kék jelzés, melyet kalauzul fogadva nekivágok a fellegvár felé tartó hosszú emelkedőnek.

Zsitvay-villa

11 / 25

Fotó: Konfár Tibor

Amilyen kihalt volt a Fő utca, legalább olyan szűknek bizonyult az Országos Kéktúra ösvénye a visegrádi kálvária közelében. Családok, gyerekek, kutyák mindenfelé, mindenki a szabadba igyekszik ezen a szép, kora tavaszi napon. Egy francia diákcsoporttal kerülgetjük egymást a hegynek felfelé, hol ők kerülnek ki engem, amíg levegőért kapkodok, hol én hagyom ott őket, miközben ámulva nézik a kálvária stációi mellől a Dunakanyarra nyíló, egyre táguló, csodaszép panorámát.

14 / 25

Fotó: Konfár Tibor

A visegrádi várhegy északnyugat felé meredeken leszakadó, sziklás oldalában egy érdekes, ám kissé elfeledett alkotás áll, a Viktorin-emlékmű.

Ennek érdekében elkészítette az ország legelső turistaútját, amely a kálvárián át a fellegvár romjaihoz vezetett.

16 / 25

Fotó: Konfár Tibor

A turistaút mentén 1869-ben a szerencsétlen sorsú Zách Klára emlékére egy hatalmas keresztet állított, melynek felavatására, és egyben Visegrád népszerűsítésére egy több száz fős országos ünnepséget szervezett. Az ünnepség és Viktorin József önfeláldozó munkásságának emlékére a száz éves évfordulón 1969-ben a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság egy egyszerű vonalvezetésű emlékművet állított fel ugyanitt, ez a ma is látható Viktorin-emlékmű, melynek sziklájáról pazar kilátás nyílik Visegrádra és a környező tájra.

13 / 25

Fotó: Konfár Tibor

Elfeledett várfalak az erdő mélyén
A visegrádi fellegvárat és az alsóvár védműveit a középkorban egy igen látványos, úgynevezett völgyzáró fal kötötte össze. A bástyákkal megerősített várfal a Duna partjától indult, majd a Salamon-torony mellett a meredek hegyoldalban kapaszkodott fel a hegytetőre, egészen a fellegvárig, ezzel teljesen lezárva a Duna völgyének jobb partját.

A Viktorin-emlékműtől a kék jelzésre visszatérve a fellegvár érintésével kezdtem meg az ereszkedést a visegrádi várhegy meredeken lejtő, keleti oldalában. A kék kereszt jelzésen a Magyar Nemzeti Bank egykor szebb napokat látott üdülője mellett elhaladva hamarosan romos várfalak körvonalai tűntek fel az erdő sűrűjében. Az egykori völgyzáró fal maradványai bozóttal körbenőve, ám meglepő épségben lapulnak az erdő mélyén. Szeretem nézegetni, kutatgatni az ilyen rejtett emlékeket.

21 / 25

Fotó: Konfár Tibor

A meredek hegyoldalban, jelzetlen csapásokon, lépésről lépésre harcolva a bozótossal valósággal felfedezőnek érezheti magát az ember.

Bár a falmaradványok csupán alig száz méterre vannak a jelzett turistaúttól, azért felfedezésük a görgeteges, csúszós, meredek hegyoldalban nem teljesen veszélytelen, így csak nagyon elszántaknak ajánlom, nagy körültekintéssel és óvatossággal.

20 / 25

Fotó: Konfár Tibor

Ha teljes képet szeretnénk kapni arról, hogy hogyan is nézhetett ki az egykori visegrádi völgyzáró fal, akkor érdemes öt percet rászánni, és visszasétálni a Salamon-torony felé. A fal alsó, mintegy 150 méteres szakasza az erdőhatárig szépen vissza van építve, így a közeli parkolóban, alig öt percnyi sétára várakozó autónk felé ballagva némi fantáziával magunk elé képzelhetjük a meredek várhegy sziklás oldalában kanyargó teljes erődrendszert, melyet, ha visszaépítenének, akár a visegrádi vár egyik leglátványosabb attrakciója lehetne.