Évkezdő börzsönyi körtúra
A Nagyirtáspuszta és Nagybörzsöny közötti, széles panorámákban gazdag körtúra nemcsak az ünnepi bejglisokk leküzdésére alkalmas, de végigjáróját felejthetetlen túraélményben is részesíti.
A Börzsöny nyugati lábánál, az Árpád-korig visszanyúló múltú, egykoron Bersen nevet viselő község nemcsak gazdag történelmi látnivalói, de a hegységbe induló számtalan túraútvonala révén is nagy népszerűségnek örvend a kirándulók körében. A Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó, a Börzsönybe mélyen benyúló külterületi részeit (Kisirtáspuszta, Nagyirtáspuszta) a kisvasút fűzi egységgé.
Az általunk választott túra egy-két erősebb, rövidebb kaptató ellenére átlagos nehézségűnek mondható 16 kilométeres útvonal, indítható akár Nagybörzsöny felől, akár Nagyirtáspusztáról.
Az év végi fokozott szénhidrátterhelés időszakában könnyen találunk kifogást az időjárás miatt, amikor a kimozdulás és otthon ülés között választunk. Az újév első, napsütéses, így kedvezőnek tűnő napján győzött a túravágy a lustálkodás felett. Ugyan a téli időszak rövidebb nappalai miatt kissé korábbra kellett állítani a vekkert, de a hosszú kihagyás miatt így is várakozással telve indultunk neki.
Budapest felől érkezve a nagyirtáspusztai végpont hamarább elérhető, ezért emellett döntöttünk. A wellness szálloda melletti parkolóban biztonságban tudhatjuk az autónkat. A Szobot Nagybörzsönnyel összekötő, tavasztól őszig üzemelő erdei vasút története az 1900-as évekre vezethető vissza. A kezdetben ipari célokat szolgáló keskeny nyomtávú vasút teljes hossza több lépcsőben épült meg. Személyszállításra az ötvenes években először a déli szakaszát használták, majd 1969-től a nagybörzsönyi oldalt is beüzemelték. A mai pályarendszert 2016-ban fejezték be, és egyike lett Magyarország leglátványosabb erdei vasútjának. Üzemidőben kellemes alternatíva lehet a túra egyik szárát zötykölődve megtenni.
Az állomástól a kék kereszt jelzésen indultunk neki. Szezonon kívül elég elhagyottnak tűnik a vidék, legfeljebb a hotel vendégei lézengenek a környéken. Fiatal erdőben kanyarog az út, majd egy meredek csapáson rövidítve széles szekérúton vezet tovább. Időnként balról kivillan a kilátás, majd egy öreg tölgy állja utunkat. Egy órányi, fokozatosan emelkedő gyaloglást követően az első jutalom a Nagy-Koppány széles, füves tisztása. A 180 fokos panoráma magáért beszél, még a téli kopárság ellenére is látványos.
Az égiek is nekünk kedveztek, mert a kilátást napsütés koronázta. A Duna vékony sávját a Pilis és a Visegrádi-hegység kontúrozza, de a Márianosztra feletti Kopasz-hegy is kivehető. A tízóraihoz is alkalmasnak találtuk a helyszínt, így a látóhatárt fürkészve fogyasztottunk az elemózsiánkból. Az 548 méteres csúcsról lefelé menet is érdemes vetni még néhány pillantást a Dunára, mielőtt ismét az erdő sűrűjébe érünk.
A panoráma nem vész el teljesen, időnkét még kibukkan mellettünk a nyereg felé haladva is. Az utunkat keresztező kék és a Letkésről érkező kereszt jelzéseket elhagyva a Kis-Koppány kopasz tarfoltja ígér újabb élményt. A déli kilátás itt délkeletivé válik, teret engedve a végeláthatatlan börzsönyi erdőknek. A Gömbölyű-kő meredek oldalában, jobb kéz felől a ligetes tisztáson tekinthetünk az északkeleti tájra. A Sas-hegyen keresztül lejtmenetben követtük a piros utat, ahol legalább 170 méter szintkülönbséget ereszkedtünk a Róth-erdőig.
Az Ipolytölgyesre leágazó piros négyzet után már egyenes út vezet Nagybörzsöny határába. Egy nagy réten átvágva előttünk már a falu tornya, körülöttünk pedig a környező hegyek. A kellemesen kialakított környezetű horgásztóról lerí, hogy ez az itt lakók kedvenc kikapcsolódási helye. A jéghártyával fedett tó januárban nem éppen a pecások paradicsoma, ennek megfelelően rajtunk kívül nem volt ott egy lélek sem. Miután megettük a szendvicseink maradékát, tovább indultunk a falu felé.
Az első házak mellett elhaladva a Szent István-templom felé vettük az irányt. Hazánk egyik legszebb, épen maradt román temploma az Árpád-korban épült. Az egykor nagy jelentőségű bányaváros templomai között a Bányásztemplom vált dominánssá, ezért a Szent István-templom csak kápolnaként vett részt az egyházi életben. A kőkerítésen kifüggesztett látogatási rend ellenére zárt kapukat találtunk, ezért az épület részletes megszemlélésére nem volt alkalmunk.
Az idő mindeközben jól elszaladt felettünk, ezért lépteinket megszaporázni kényszerültünk. Elhaladtunk még a barokk stílusú Szent Miklós-templom, és a már említett torony nélküli Bányásztemplom, valamint a tájház mellett is. A kihalt falun könnyedén vágtunk át. A kisvasút itteni végállomása előtt, a sárga kereszt az erdőbe vezet. Nehezen követhető jelzések mentén kapaszkodtunk fel a hegyoldalra, majd folyamatosan emelkedve a Hosszú-bércen át gyalogoltunk Nagyirtáspuszta felé. Az eddig uralkodó tölgyerdőt gyönyörű bükkös váltotta.
A tolmács-hegyi rakodó aszfaltján keresztül vágva, változatlanul szép szálerdőben jutottunk a Tolmács-hegyet jelző háromszög jelzésig. A felhős ég és a lemenő nap mellett itt már nagy csodára nem számítva kaptattunk fel a hegytetőre. Számításaink szerint az orom nem hozott már többet, mint az eddigi élményeink, ezért rövid pillantásokat követve ereszkedtünk le a hegyről. Innen már tényleg csak egy ugrás Nagyirtás, ahol kissé dideregve, egy jó forró teára vágyva zártuk évkezdő túránkat.
Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
Kapcsolódó cikkeink:
Körtúra a Börzsöny legszebb útvonalán
Lélegzetelállító túra a Börzsönyben
Teljesítménytúrázás kutyával
Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ TovábbÖrményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább