Utunk igazi célja lényegében két új felszerelésünk tesztelése és bejáratása volt. Jómagam kénytelen voltam venni egy új bakancsot, mivel az előző - Zamberlan - darab, alig 3 év és alig több mint 1000 kilométeres használat után eléggé tropára ment. Bár hozzá kell tennem a történethez, hogy hosszú évek óta ez volt az első olyan bakancsom, ami túlélte a 6 hónapos jótállási időt nálam. Akár elégedett is lehetnék, de nem vagyok.

A bakancs talpa láthatóan kevés ragasztót kapott
 

 

És az új reménység: Hanwag Tatra Wide.

 

Ez egy tágabb, magasabb boltozatú kaptafára készített modell, elvben több helyet hagyva a lábfejnek. Ami igaz is, viszont maga a talp nagyjából 1 centivel keskenyebb az eddig általam használt bármely bakancsnál. Szóval, ha széles, széttaposott a talpad, vagy esetleg bütykös lábad, lábujjad van, nem biztos, hogy ez lesz életed legkényelmesebb túrabakancsa. Egyébként a varrások és pl. a fűzőkapcsok is jónak tűnnek, érdekesség, hogy a kapcsokba épített kis golyókon siklik a cipőfűző, ami ezáltal egyfajta áttételt ad a húzáskor. A talp recézettsége is jónak ígérkezik. Láthatóan viszonylag vastag bőrből van a felsőrész, picit nehezebb is a bakancs, mint pl. a Zamberlan volt.

A másik tesztalanyunk egy pár fűthető zokni volt. Mivel sajnos a páromnak komoly érszűkülete van a lábában, így lehetetlenség azt a hagyományos vastag gyapjúzokni, dupla túrazokni, stb. módszerekkel melegen tartani. Ezért gondoltunk erre a megoldásra.

Maga a zokni egy jobb minőségű sportzokninak felel meg. A talpán kis tasakba belehelyezhető a fűtést biztosító szilikonhoz hasonló képlékenységű, erős műanyag külsővel megerősített fűtőelem. Vezetéken megy az áram le a zoknik szárán elhelyezett zsebekből-elemtartókból, amelyekben 3 db AA elem került elhelyezésre. Fenntartással fogadtam ezt a megoldást, mert nem gondoltam, hogy 20-25 kilométeren át ez kényelmes és tartós megoldás lesz. De meglepően észrevétlenek maradtak a megfelelő módon elhelyezett vezetékek, és semmiféle kopás, dörzsölés nem volt tapasztalható sem a lábakon, sem a bakancsban, sem magán a zoknin. A fűtőelemek egyébként csak a lábujjakat és a talppárnát fűtik, de ez egy zárt környezetben éppen elég meleget ad, amint azt a későbbiekben tapasztaltuk is.

Na és a túra. Első napunkon köd és szürkeség fogadott minket, persze sejtettük, hogy fent kb. 800 méter felett süt a nap, de egyszerűen lusták voltuk felmenni. Így aznap csupán egy kényelmes, közel 8 kilométeres utat tettünk meg a Szalajka-völgyben.
 

A Szikla-forrás

 

Fátyol-vízesés

 

Visszafelé még nyitva találtuk az erdészeti múzeumot, ahová érdemes betérni, hiszen úgyis ott megyünk el előtte, az erdei vasút „Szalajka-Halastó” megállójánál. A múzeum a régi munkaeszközöket, az erdészeteknél folyó munkákról szóló tárgyi és írásos emlékeket mutatja be. A Szabadtéri Erdei Múzeum továbbfejlesztéseként - Zilahy Aladár erdőmérnök munkájának eredményeként - 1985-ben nyílt meg a Király-féle házban. Régebben „Király-ház” vagy „Bányagrófság”-ként is emlegetették a műemlék jellegű épületet.

 

Néhány kép az erdészeti múzeumból

 

Másnap természetesen felmentünk a Bükk-fennsíkra, hiszen az kihagyhatatlan program télen-nyáron. Szilvásváradról feljuthatunk az Olasz-kapui parkolóig autóval is, persze a megfelelő útdíj kifizetése után. Mi szokás szerint gyalog mentünk végig Szilvásváradtól a Tar-kőig, és vissza, amely mintegy 25 km hosszú utat jelent. Szilvásváradtól a „Millenniumi tanösvény” jelzésén túráztunk el a Rákmára elnevezésű pontig. Előtte parkoló van, ahonnan felsétálhatunk a Kalapat-tetői Millenniumi-kilátóba. Aztán végig az Olasz-kapuig, és egészen a Zsidó-rétig a sárga kerékpáros jelzésen haladtunk, amelybe becsatlakozik a sárga kereszt, illetve az Olasz-kaputól az „Olasz-kapui tanösvény” elnevezésű jelzés is.
 

A túra térképe

Útvonala nekünk majdnem jó, csak éppen nem érinti a Három-kőt. Ezért oda egy kis kitérőt téve a zöld háromszög jelzésen jutottunk el. S aztán onnan fel a Tar-kőre, az Őserdő irányába, és a Káposztáskert érintésével vissza is tértünk az Olasz-kapuhoz a tanösvényen. Megint szerencsénk volt, hiszen az Olasz-kapunál kisütött a nap, s bár fagyos volt a föld, a napsütés kellemessé tette az időt. Közeledve a Bükk-fennsík pereméhez, a kövekhez, láttuk a hömpölygő ködöt, szerencsére nagyrészt felülről. 

Kora reggel az Olasz-kapu környékén

 

A Tar-kőn is köd ült, 900 méter felett volt a teteje

 

És akkor a tesztelt felszerelésekről még néhány szó. A bakancs egyelőre jól vizsgázott, bár vízállóságát például nem tesztelhettem. Különösebben nem csúszott a felfagyott talajon, illetve a kiolvadt részeken sem. Aránylag kényelmes volt, bár azért első túrás bakancsként itt-ott szorult egy kicsit, vagy éppen minimálisan mozgott, de nem tört, nem dörzsölt sehol. Szóval eddig jó.

A fűthető zokni is jól vizsgázott a páromnál, elmondása alapján elég meleg volt a lábujjainál ezen az egész napos túrán, nem fázott a lába egyáltalán. Viszont azzal számolni kell egy ilyen hosszabb időtartamú úton, hogy az elemek - típustól függően - 3-5 órát bírnak. Tehát érdemes tartalékba vinni néhányat.

Ezúton szeretném megköszönni kedves olvasóimnak egész éves figyelmüket, és BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNVA megígérhetem, hogy jövőre ugyanott folytatjuk, ahol most abbahagytuk... találkozunk a hegyekben! BÚÉK!
 

Kemény fagy volt a Mohos-töbörnél

 

 

Képek és szöveg: Szatmári Zsolt - szatmarizsolt.blogspot.hu