Ezer pince faluja – Séta a monori pincefaluban
Néha jólesik cél nélkül kószálni, csak úgy, akár az erdőben, akár egy pincefaluban. Most egy alig ismertet igyekszem bemutatni, a monorit. Vigyünk hátizsákot! Talán a borosüvegeknek (is).
E pincefalu a Kunsági borvidék egyik legészakibb csücskében, a monori Strázsa-hegyen lelhető fel. A „hegy” inkább domb (190 m), de valóban markáns kiemelkedése, tulajdonképpen pereme az itt végződő Gödöllői-dombságnak. Kőzetanyaga a jó termőtalajt adó lösz, így e tekintetben rangosabb rokonaihoz, a Szekszárdi és a Hajós–Bajai borvidékhez is hasonlítható a terület.
A több mint hatszáz éves város szőlő- és borkultúrája a 15. században indult fejlődésnek az egri (káptalani) birtoklás hatására.
Erre az utóbbi években egyre több a jó példa. Napjainkban már két tanösvény is várja a felfedezőket. A két kilométeres Szent Orbán tanösvény a hazai szőlészetet és borászatot ismerteti, míg a Bacchus tanösvény a szőlőhegy természeti és kulturális értékeit mutatja be.
A tengerszint feletti magasság alapján hihetetlen, de itt kilátó épült az Alföld és az Északi-középhegység találkozásánál, a Strázsa-hegyen. A név eredete a török időkből származhat, amikor innen figyelte az őrszem a török martalócok mozgását. A lelkes helybéliek – élükön a borrenddel – több rangos rendezvénnyel teremtettek hagyományt. Ilyen a januári „Jégvirágtól borvirágig” és a „Borvidékek hétvégéje” program is.
A monori pincefalu felkeresése vonattal, busszal is könnyű, de gépkocsival is csak negyedórányira van Budapest határától (Ferihegytől), Monor mellett, északra. A terület felfedezésére két térről, parkolóból érdemes indulni, ahonnan a két tanösvény is indul: a Szent Orbán térről és a Bacchus térről.
Mi az előbbiről kezdtük sétánkat. A téren hangulatosan kiépített pihenőhelyek csábítottak egy kis piknikelésre, de most a hideg erről lebeszélt minket. Először a fafaragásos, műanyag tetős Szent Orbán-szobornál tettük tiszteletünket, majd az információs táblához mentünk tájékozódni. Itt megnyugodtunk: bármerre indulunk, akad látnivaló bőven.
Elsőre a közeli kilátót vettük célba: ritkán nézhet körül az ember egy 180 méteren emelt toronyból. Igaz, itt az Északnyugati-Kárpátok legdélibb pontján állhattunk!
Ebben a felső szinten panorámatáblák is segítettek.
A további sétaútvonal kiválasztása nem volt könnyű, mert csábító nevű utcák hívogattak: Rizling, Kadaraka, Sárfehér, Kövidinka, Burgundi… Szóval inkább az ösztönükre és a tanösvényre bíztuk magunkat. Nem bántuk meg. Az ezer pincéből több százat láttunk: pusztulókat, épülőket, díszelgőket, vendégvárókat is.
A présházak később ablakkal, fedett előtérrel, verandával, majd emelettel vagy tetőtérrel épültek. Mára már kicsit státuszszimbólum egy pince tulajdonlása, kemény milliókért kelnek el az állaguk és a hozzájuk tartozó szőlőterület függvényében.
A tekergés, felfedezés során gyakran kaptuk elő a fényképezőgépünket, mert megörökítendő látnivaló akadt rengeteg: hangulatos utcarészlet, kamrás lyukpince, patinás vagy ép, szépen felújított présház, beomlott gádor, pántolt ajtó, kovácsoltvas zár, omladozó oromzat, vénséges diófa, aszalódó szőlőfürt, régi prés, kerekes kút, löszmélyút, kőkereszt. Csak szem és szív kellett hozzá.
A kertek mellett elsétálva nem tudtuk megmondani, hogy milyen szőlőt láttunk, de az itteni borászok szerint a kékfrankos, a zweigelt, a cabernet sauvignon, a karát, a cserszegi fűszeres, a rajnai rizling, a pinot blanc, a kadarka, az olaszrizling, a zöld veltelini adta borok hordozzák e táj jellegzetességeit és a borászok hozzáértését. S ha elkél némi biztatás, íme egy helyi mondás, egy pincefelirat: „Bort iszik Árpád ivadéka, a vizet meg igya meg a béka!”
Hogy az itteni borok nem a leghíresebbek? Egy jóízű beszélgetéstől minden bor jobbá vállik a pincében. S talán az ember is. Érdemes megpróbálni!
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
