Ha olyan helyet keresel, ahol harsogóak a zöldek, a madarak teli tüdőből fújják, lépten-nyomon virágok nyílnak, és a kimozdulást még egy finom hekkel is megkoronázhatod, a Tardos mellett található Malom-völgyi tanösvény a Gerecsei Tájvédelmi Körzet szívében klassz választás. Instant és kompakt élmény: még a fővárosból is viszonylag hamar elérhető, és

Tavaszi életkép a büfé körül, innen indul a tanösvény, ami hamarosan a Malom-völgy tavához visz minket

1 / 7

Fotó: Nagy Sándor

Az sem elhanyagolható nézőpont, hogy nincsenek tömegek, éppen csak annyi ember, amennyit jólesik látni a bezárkózás után.

A Gerecse békabölcsője

A malom-völgyi büfé parkolójában már vastagon érezni lehet a sülő hekk illatát. Bár eddig nem tapasztaltunk különösebb éhséget, erőt kell vennünk magunkon, hogy ne álljunk be azonnal a sorba, hanem helyette nekiveselkedjünk a tanösvénynek. Emberfeletti erőfeszítésről tanúbizonyságot téve elsétálunk a vidáman falatozó népek mellett, tovább, a Malom-tó irányába, és elővesszük azt a tájékoztató füzetet, amit a Kemencés fogadóban szereztünk be. A másfél kilométeres, kis tanösvényen ugyanis (sajnos) nincsenek tájékoztató táblák, helyette brossúrában adták ki a részletes tudnivalókat a környékről, és az adott helyszínen csak számok jelzik, melyik részt olvashatjuk hozzá a füzetkéből. (Beszerezhető az említett fogadó mellett a tatai és komáromi Tourinformokban is.)

A tó igazi kétéltűparadicsom, békafajok sokasága és pettyes gőte is él itt

2 / 7

Fotó: Nagy Sándor

Túra közben nem túl kényelmes ilyesmit használni, úgyhogy mi is csak a tanösvény elején lapozzuk végig, és később nézzük meg tüzetesebben a tájékoztatót, amiből többek között az is kiderül, hogy a békésen terpeszkedő tó valójában mesterséges állóvíz, és rendkívül fontos szerepet tölte be a kétéltűek nászidőszakában, ami jelenleg pont a végefelé jár. Igazi békabölcsőnek titulálják a vidéket: él itt barna és zöld varangy, erdei béka, vöröshasú unka és pettyes gőte is. Minden tavasszal szerveznek a helyszínen békamentést, amikor vagy 4-5 ezer békát segítenek itt át az úton, hogy a tóban lerakhassák a petéiket.

Kapcsolódó cikkek

Gyerekszemmel a tatabányai kezdő via ferratán

Tovább

Dunaalmás határában nem akármilyen táj vár

Tovább

A harmadik legbarlangosabb hegységünk

A nyolcállomásos tanösvény kettes táblájához érkezünk a leeresztő zsilipnél, ahonnan egy meredek, sziklás út vezet felfelé a hegyoldalban, ami egyben tanösvényünk útvonala is. A vezetőfüzet javaslata szerint: „miközben ezen a sziklagerincen haldsz felfelé, és egyre több szikla bukkan eléd, gondolj a Gerecsét felépítő triász vagy jura kori mészkő alapvető tulajdonságára, ahogy képes elnyelni a csapadékot”. Ezúton szeretnék elnézést kérni a tájékoztatót kiadó Duna-Gerecse Turisztikai Nonprofit Kft-től, de be kell vallanom, én szégyenszemre erre egyáltalán nem gondoltam, miközben gyűrtem a kaptatót. Sokkal inkább az járt az eszemben, mennyire várom a konditermek újranyitását (meg persze a teljes védettséget), mert az egyszerűen vérciki, hogy még ez a rövid emelkedő is megizzaszt. Némileg megnyugtató, hogy a jelenség másokat is érint: éppen utánunk jött felfelé egy nagyobb család, és a gyerekeket leszámítva mindenki igencsak pihegett.

A Gerecse jellegzetességét adják a mészkősziklák: néhol nem könnyítik meg túlzottan a gyaloglást, cserébe roppant látványosak

4 / 7

Fotó: Nagy Sándor

Visszakanyarodva a mészkőre: az például nagyon érdekes, hogy mivel rajta keresztül könnyen elszivárog a víz, az a csapadék, amit itt felszippant a mély, hónapok, esetleg évek múltán a tatai és a dunaalmási forrásokban tör a felszínre. A legtöbb víznyelő és barlang egyébként a Bükk és a Bakony után itt, a Gerecsében található, szám szerint nem kevesebb, mint 455.

Mi köze Tardosnak a visegrádi várhoz?

Ha csak egy hekkre ugrottatok el flipflop papucsban, és hirtelen ötlettől vezérelve elindulnátok a tanösvényen ledolgozni a kalóriákat, inkább ne tegyétek, mert minél feljebb értek, annál sziklásabb lesz a terep, ami nagyon jól mutat, viszont igencsak próbára teszi az ember bokáját.

A középkorban számos épületet, várakat, kastélyokat, kúriákat húztak fel és díszítettek a Tardos környékéről bányászott mészkőből

3 / 7

Fotó: Nagy Sándor

A sziklák kapcsán fontos szót ejteni a tardosi kőbányászatról, ami az ókortól fogva egészen napjainkig jelentős, de a középkorban élte a virágkorát. A mészkő a vöröses színét a vasoxidnak köszönheti, emiatt „tardosi vörös márványként” emlegetik. Számos kúriát, várat, kastélyt emeltek ebből az alapanyagból az évszázadok során, többek között Mátyás király budavári és visegrádi palotájánál is használták.

Kapcsolódó cikkek

Festői sziklaszirt Epöl határában

Tovább

Kővé dermedt óceán a Gerecse tetején

Tovább

A sziklákra érdemes letelepdeni egy kis bámészkodás erejéig az út legszebb panorámát kínáló pontján, a 4-es állomás közelében. Kibonatkozik előttünk a Gorba-tető, mellettünk a Szél-hegy, a távolban a Pes-kő vonulata húzódik, minden üde, zöld, a levegőt a madarak hangja és a virágok illata tölti meg, igazi tavaszi giccskavalkád, imádtuk.

A túra nem vezet fel túl magasra (a legmagasabb pontja is csupán 340 méteres), de a kilátás a Gerecse környező vonulataira azért nem rossz

5 / 7

Fotó: Nagy Sándor

Csak a birkák hiányoznak

Az út során nem győzzük összeszámolni, hányféle virágot látunk, de a legtöbb (egy egész mezőnyi) tovább haladva, a Szél-hegy írtásrétjén fogad. A tanösvény legmagasabb, 340 méteren fekvő pontja után a gyertyános-tölgyesből érdemes a nyílt tér felé venni az irányt, és átbújni óvatosan a villanypásztor alatt, ahogy a vezető füzetke is javasolja. A réten már sokkal könnyebb lesz a haladás, és a látvány is üdítőbb: sárga és lila virágok milliói nyílnak éppen. Néhánynak a nevét is tudom, felfedezünk például jó néhány tavaszi kankalint és sok-sok gyöngyikét. A területen közel 30 védett növényfaj él, hogy csak néhányat említsek: bókoló keltike, farkasölő sisakvirág, magyar zergevirág, nagyezerjófű, csinos árvalányhaj és apró nőszirom.

Az erdőből kiérve egy csodaszép rét tárul fel előttünk millió virággal. Ennek szélén folytatjuk az utunkat egészen a sziklás-bokros lejtőig, ami visszavisz a kiindulóponthoz

6 / 7

Fotó: Nagy Sándor

Az utunk egy darabig itt, a pompás rét mellett vezet, ahol legeltetni is szoktak, távolabb pedig szántóföldek terülnek el, mindez a fenntartható gyepgazdálkodás jegyében. Az idilli tájképről, a kék ég alól, a tarka, virágos rétről már tényleg csak a békésen bégető birkák hiányoznak. Hamarosan megérkezünk utunk utolsó, kihívást tartogató részéhez, a lejtmenethez, ami szintén nem túl bokakímélő, de itt a sziklás hegyoldalban különféle, esetenként tüskékkel rendelkező bokrocskák is nőnek, arra az esetre, ha az errejáró eddig nem tartotta volna elég változatosnak a terepet. Lent avarban hempergő, sikongató gyerekek képe fogad, és már itt megérezzük újfent a sülő hal illatát. Ezúttal azonban nem fogjuk vissza magunkat.