Fedezzük fel gyermekkorunk mozgásos játékait! – 2. rész: pásztoros és szobrászos játék
A természetben való mozgás öröme egyre jobban hiányzik mindenkinek, miközben a gyerekeket lekötni még egy kertben sem mindig egyszerű! Új cikksorozatunk mostani részében két, egymáshoz hasonló, mozgásos társasjátékot mutatunk be, amelyeket családi keretek között a kertben, nagyobb erkélyen, de akár otthon is lehet játszani, egyszerűek és nagyszerűek, megmozgatják a gyerekeket, és jó alternatívát jelentenek a szokásos és egyre gyakrabban megunt tevékenységek mellett.
Ezt a két pofonegyszerű, mégis izgalmas játékot azután mutatta meg a nagyobb lányom, hogy a testvérével együtt megunták a trambulint, de a rögtönzött reggeli tesióra keretében felvetett fogócskához már nem fűlött a foguk – mondjuk ez egy óra tömény ugrálást követően érthető is. Ugyanakkor vágyott a társas játék izgalmára, ezért kezdeményezte a játékot. A két, egymáshoz nagyon hasonló játék otthon is kivitelezhető, ideális esetben legalább három fővel működik jól, de vészhelyzetben két fővel is játszható.
Mindkét esetben az egyik személy pár méterrel a többiektől, nekik háttal áll. Ha van tér, a szobrászos játék esetében lehet ez a távolság 10-15 méter is, a pásztorosnál inkább 5-10 métert célszerű hagyni. A szobrászos verzióban a cél a szobrász mielőbbi megérintése, de ha az – hirtelen – hátrafordul és meglátja mozogni valamelyik közeledő versenyzőt, annak akkor három lépést vissza kell lépnie. Tehát, ahogy fordulni látjuk a szobrászt, szoborrá kell merevednünk!
A szabály ennyi, de ezt célszerű pontosan betartani. Az izgalmat az adja, hogy mivel alapvetően a gyorsaság számít a versenyzők között, ezért két stratégia versenyzik egymással: fussak, de akkor szinte biztos, hogy elkap a szobrász, ha hátrafordul, hiszen nehéz hirtelen megállni, vagy éppen lassabban, de nagy, öles léptekkel haladjak, amely mozgás alapesetben könnyebben megállítható hirtelen.
A pásztoros verzióban a pásztor háta mögött a földön heverő tárgy megszerzése a cél. A tárgy bármi lehet, csak ne legyen nagy. Lehet itt is verseny a közelítő játékosok között, de lehet külön-külön is próbálkozni. A szabály az, hogy a tárgyat anélkül kell elérni, hogy mozgásunkat a pásztor meghallaná. Ha meghallja a mozgást a pásztor, akkor hátrafordul, és újra kell kezdeni a próbálkozást. A játék értelemszerűen nehezen játszható recsegő parkettán, vagy akkor, amikor a szomszéd füvet nyír. Minden más esetben kiváló szórakozás ez is, s a kettőt lehet felváltva is játszani!
Best of Pádis-fennsík gyerekekkel
Idősebb lányom tavaly, 11 évesen jelentette ki, hogy most már részt venne egy felnőtt túrán. Így ezen a nyáron célba vettük a Pádis-fennsíkot, az egész Kárpát-medence egyik legjobb túraterepét. A Galbena-kör teljesítését követően be kellett látnom, hogy ez már valóban felnőtt túra volt. Szóval ezennel végleg búcsút vettünk a „túracipellőktől”, így búcsúzik a Túracipellő blog is.
→ TovábbA legjobb erdei móka: land art
Persze a land art egy komoly dolog, és üzenete, valamint a művek halandósága miatt általam nagyon is respektált művészeti ág, de az erdőben örökké „kincseket”, azaz faleveleket, ágakat, terméseket gyűjtögető gyerekek bármikor kaphatók egy kis alkotásra ezekkel a „kincsekkel”. Ráadásul korántsem csak a gyerekek élvezik a mókát! Miért ne szólhatna hát erről egy szép őszi kirándulás?
→ TovábbSzlovákia legváltozatosabb szurdoktúrája családoknak lett kitalálva
Két látványos szurdok: létrás mászás, vízesés, búvópatak az elsőben, virágpompában úszó havasi rét felhőbe vesző fenyvesekkel és játszóteres étterem a túra közepén, végül egy újabb vízesés, működő vízimalom és két kilátóból is élvezhető szédítő mélység a másodikban. Mindezt egyben, a Kócs-hegység látványos körtúrájában.
→ Tovább