Pilisszentlélek közigazgatásilag 1985 óta Esztergom része, hivatalos neve 1907-ig Szentlélek volt, de használták a Szent-Lélek, Huta-Szent-Lélek formákat, most pedig a Mi kis falunk című sorozatnak köszönhetően Pajkaszegként is ismertté vált.

1 / 21

Az alig 300 fős falucska a Pilis és a Visegrádi-hegység egy festői völgyében fekszik, így műút szempontjából zsákfalunak számít. Erdei út szempontjából nem az, de azt csak a műúton előforduló közlekedési, illetve fakidőlési anomáliák esetén teszik a közforgalom számára is elérhetővé, ami kissé megnehezíti a tömegközlekedési eszközök használatához szokott túrázókat. A gyalogos túrázók számára viszont nyitott a pálya, hiszen a falu a pilisi erdők jelzett ösvényein és útjain minden irányból megközelíthető, eltérő időintervallumú gyalogtúrával.

Budapest (Pomáz) irányából csak átszállással, ám Esztergomból közvetlenül elérhető busszal is. Sajnos ritkák a járatok, így aki nem szeretne gyalog nekivágni, saját közlekedési eszköz után kell, hogy nyúljon. Kerékpárosoknak csak akkor ajánlott, ha kellő rutinnal rendelkeznek a kanyargós és jelentős szintemelkedéssel járó utak abszolválásában. A hegyi kerekpározás szerelmesei előtt pedig amúgy is minden út nyitott. Autóval és motorral kimondottan kellemes út, Esztergom felől bő negyedóra, Pomázról szűk félóra. Én is robogóval vágtam neki, Esztergomból.

2 / 21

Az aratási időszak végén itt a szalmabálák rendezett látványa kíséri az utazót, miközben a háttérben ott magasodnak a Pilis zöld bársonyba bújtatott csúcsai. Kimondottan kellemes volt a vasárnapi zivatar után berobogózni a Dobogókő irányába futó út erdei műút-szakaszára, ahol a hőmérséklet érezhetően lecsökkent.
Akár Pomáz, akár Esztergom irányából érkezünk a műúton, ne várjunk arra, hogy egyszer csak megjelenik majd a Pajkaszeget jelző tábla. Ilyen nem lesz, viszont a Pilisszentlélek irányába mutató jelzésnél forduljunk le a völgybe, és haladjunk mindaddig egyenesen, míg meg nem látjuk a sorozatból ismert kocsmát vagy a szobrot. Ott le is állíthatjuk járműveinket és kezdődhet a felfedezés.

3 / 21

Az első látványossággal kapcsolatban nekem nem volt szerencsém, így vasárnap a szobrot kék lepel borította, bizonyára a film készítői féltik a remekművet az időjárás irreverzibilis hatásaitól, pedig marketingszempontból szerencsés lenne, hiszen a szelfizők bizonyára elegendő plusznézőt vonzanának a képernyő elé. Úgy látszik, hogy ez nem elég nyomós érv.

Az első csalódás után szerencsére a kocsma már teljes filmbéli pompájában tündökölt, így kaptam némi vizuális kárpótlást, bár nem csak kocsmanézőbe jöttem. Teca kocsmája tehát valóban italmérésként funkcionál, teraszáról szemmel tartható valamennyi érkező és távozó jármű. A hely nemcsak a filmben játszik központi szerepet, hanem Pilisszentlélek helytörténetében is kiindulópont. A török alatt elnéptelenedett faluba a pálosok az 1700-as évek elején üveges mestert telepítettek, akinek műhelye a mai kocsma volt, a falu régi lakói még ma is Hutának hívják a települést.

4 / 21

Ha megpihentünk és felfrissültünk az egykori üveggyárban, és beszívtuk a nyomokban 300 éves falak illatát, akkor indulhat a felfedezés, hiszen ha az ember elmotorozott (elautózott, elgyalogolt) ide, akkor érdemes a falu egyéb nevezetességeit és rejtett kincseit is megkeresni, akad fotótéma bőséggel. Rögtön ott vannak a központi helyen bájosan omladozó, és az enyészet végső beteljesülését szomjazó, rogyadozó porták, vagy a völgy kellemes, hűsítő klímájában burjánzó mohák győzedelmes térfoglalásai, a köveket, fákat befutó zöld bársonyburkolatok.

5 / 21

6 / 21

A rogyadozó házak körbejárása után a buszmegálló mögötti szűk utcácskán kaptattam fel a templom irányába. Pajkaszegnek - a filmben - nincs temploma, a forgatásnak helyszínt adó falu is csak az 1760-as évektől tudhat magáénak egy kis, torony nélküli kápolnát, ennek a helyére az 1800-as évek közepén épült templom, ami később, 1938-ban bővült ki két oldalhajóval. Kákonyi Asztrik ferences festőművész munkáival a kis templom a modern magyar templomfestészet jeles példája, amit a mindig nyitott templomkapu sosem zár el a kíváncsi tekintetek elől. A templom előtt egy szép székelykapu áll, melyet erdélyi fafaragók készítettek 1984 pünkösdjére.

7 / 21

A templom mellett található az egykori iskola épülete, melynek elődje még 1790-ben kezdte meg a működését. Az előtte lévő kis parkoló a kép tanúsága szerint „corpus delictiként” őrzi az epizódok kultikus narancssárga sportautóját, amit egy közös fotó erejéig e sorok írója sem tudott kihagyni.

8 / 21

És ha már nyitva volt az iskola ajtaja, miközben az őr édesen aludt, különös érzéssel átléptem az intézmény küszöbét - közel 30 év után -, hiszen még kezdő pedagógusként, a nyolcvanas évek végén itt volt alkalmam a helyi tanítót helyettesíteni. A már nem működő, apró oktatási intézmény egyetlen tanteremmel és egy tornaszobával rendelkezik.

Ebben az egyetlen tanteremben még pár évvel ezelőtt is együtt tanult a teljes alsó tagozat, úgy, ahogy Móra Ferenc vagy Fekete István falusi életet megjelenítő írásaiból olvastuk, vagy ahogy Avonlea szigetén Hetty néni iskolájában is láthattuk. A tanterem most már nemcsak a nyári szünet miatt üres, benne a stáb eszközei ott, ahol sok-sok évtizedig a helyi gyerekek szerezték meg az iskolai alapokat. A helyiektől hallottam, hogy az iskola épülete zarándokszállásként él majd tovább. Hogy erről a falubeliek, akik mind itt tanultak régen, miként vélekednek, nem tudtam meg.

9 / 21

Az iskola mellett áll az 1913-ban alapított óvoda épülete, falán kissé kopottan: „Állami Kisded-Óvó”. A templomtól a kocsma felé haladva egy kedves ismerősbe botlottam, egykori kolléganőmbe, Ida nénibe, aki 1988-ban épp akkor ment nyugdíjba a helyi iskola tanítójaként, amikor én elkezdtem rövid szárnypróbálgatásaimat a pedagóguspályán, és akit a nyolcvanas évek végén itt helyettesítettem. Épp akkor jött ki a háza elé, amikor én elhaladtam előtte, a sors akarta így. Közel 30 év távlatából azért bemutatkoztam, a biztonság kedvéért.

10 / 21

A beszélgetésből kiderült, hogy Ida néni a helyi falumúzeum alapítója, a gyűjtemény kezelője, a helytörténet összerendezője és - mellékesen - ő az, aki mindent tud, amit Pajkaszegről (Pilisszentlélekről) tudni lehet. Így hát adott volt a következő állomás, maga a falumúzeum (Hunyadi János u. 42., a kocsmától pár háznyira lefelé, a főúton), mely hivatalosan nem tart nyitva, telefon útján lehet bejelentkezni (33 426 024, 30 549 83 26), ha valaki nem olyan szerencsés, hogy hozzám hasonlóan régi kollégaként üdvözölheti a kedves helytörténészt.

11 / 21

A szépen helyreállított épületben berendezett falumúzeum egy jellegzetes, pilisi-szlovák népi építészeti jegyeket magán hordozó ház, ahol a község helytörténeti és néprajzi gyűjteménye kapott helyet. A tisztaszobát és konyhát eredeti funkció szerint rendezték be, a hátsó szobában régészeti leletek és dokumentumok, iratanyagok találhatók, míg a kamrában és istállóban az egykori gazdasági, gazdálkodási eszközök tekinthetők meg.

12 / 21

A rövid helytörténeti kitérő után hazakísértem Ida nénit, és egy házi bodzaszörp elfogyasztása után indultam a pálos kolostor romjai felé. Ez a falu feletti dombon található, durván egy kilométerre. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend története a Pilishez és Özsébhez kötődik. A kolostorral kapcsolatos kutatásokban előkerül IV. Béla, majd IV. László neve is, sőt, 1323-ban a háromszor megkoronázott magyar király, Károly Róbert is járt itt, ahogy később Nagy Lajos királyunk. Úgyhogy van kinek a nyomdokaiban járni, ha erre téved az ember.

13 / 21

Sajnos Mohács után a kolostor teljesen elpusztult, és bár egész a 18-19. századig jelentős rommaradványok voltak láthatóak, azok anyaga idővel bekerült a helyben épülő házakba. A kolostorromot rendezett tisztás veszi körül, így bőséggel akad hely a pihenésre és a játékra is.

14 / 21

Itt véget is ért pajkaszegi túrám, a kolostorromoktól még körbenéztem, és megcsodáltam a völgyet körülvevő hegyeket, zöld csúcsokat, hogy aztán Esztergom felé motorozva ismét a rendezett szalmabálák látványával búcsúztathassam a lassan lebukó napot.

15 / 21

Szöveg és képek: Sárosi Attila/Esztergom Anno