Egy eső áztatta szombati napon érkeztünk meg egyik kedvenc helyünkre, a Medves-vidék szívében fekvő Eresztvény bájos kis szállodájába, a pazar fekvésű, egyszerű, ám cserébe tiszta és hangulatos Salgó Hotelbe. Folyamatosan, kitartóan és szinte vigasztalanul esett, ezért másnapra csupán egy könnyű sétát terveztünk a közeli Somoskőig.

Álmunkban sem gondoltuk volna hogy a ma még oly mostoha időjárás másnap reggelre a kegyeibe fogad, és egy élménydús, félnapos túra kerekedik majd a sétából, olyan magashegységeket idéző, hangulatos tájakon, mintha valahol messze fent a Felvidéken járnánk, holott éppen csak átléptük a szlovák határt.

Pontosan ezt tettük, mikor szállásunkról nekivágtunk a Somoskői vár felé kanyargó Petőfi sétány piros kereszt jelzéssel ellátott turistaútjának.

A Novohrad-Nógrád Geopark Eresztvényi Látogatóközpontja mellett elhaladva jó tempóban lépdeltünk az egykori kőszállító kisvasút hétvégi házak közt kanyargó, remek állapotban megmaradt töltésén a határ menti kis palóc település felé. A falu feletti tágas legelőnél hirtelen kinyílt a táj, az előző napok esőzéseinek hála festői látvány fogadott: a békésen legelésző lovak mellől a távolból a 727 méter magas palóc Olümposz, a Karancs felhőkucsmába öltözött hatalmas tömbje integetett felénk.

A bazaltömlés felé ereszkedve, immár szlovák oldalon azonban nagyszerű útjelző táblákat találhatunk, melyek közül az egyiken ez állt: "Siatorska Bukovinka 0:50h". Sátorosbánya csak ötven perc? Megszállt a kisördög, nagyon régen jártam már a Sátoros-hegy túlsó, Szlovákiához tartozó oldalán, mi lenne ha arra mennénk tovább, majd a Somoskőújfalui közúti határátkelőnél térnénk vissza magyar oldalra?

A hirtelen jött ötletet az időjárás is támogatta, a napok óta tartó esőzés nem sokkal korábban abbamaradt, a méltán híres, ívesen megszilárdult bazaltzuhatagot immár a felhők közül kandikáló napsugarak lágyan simogató fényében volt szerencsénk megtekinteni.

A somoskői várhegyről a szlovák zöld jelzésen ereszkedve a közeli kőtengernél kaptuk az első, gyors nyelvleckét, ugyanis a szembe jövő családok itt már nem feltétlenül "jó napot"-tal köszöntek, egyre többször csendült fel a "dobré ráno" azaz "jó reggelt", vagy éppen aki úgy érezte attól a "dobrý deň" érkezett, ami annyit tesz északi szomszédaink nyelvén hogy "jó napot".

Mindez annak köszönhető hogy a szlovákok nagyszerűen kiépítették és jelezték a várhoz vezető tanösvényt, kiváló minőségben megépítettek hozzá egy aszfaltos kis erdei autóutat, továbbá egy gyermekbarát játszóteret parkolóval, és ha mindez nem lenne elég akkor később láthatjuk majd hogy minden lehetséges eszközzel, szó szerint úton, útfélen reklámozzák is a közigazgatásilag jelenleg Sátorosbányához tartozó várat, mint a falu fő turisztikai látványosságát. Így aztán nem csoda hogy az egykori Nógrád és Gömör vármegyék szlovákiai területeiről, Losonctól Füleken át Rimaszombatig szinte mindenhonnan érkeznek ide a szlovák és magyar családok egy jó kis családi kirándulás reményében.

A tanösvény első, három nyelven íródott tájékoztató táblájáról megtudhatjuk hogy - a salgói várhegyhez hasonlóan - a somoskői várhegyet is egy idős, több mint 150-200 éves matuzsálemek alkotta bükkerdő borítja. Ilyenkor mindig elgondolkozom hogy ezek a fák bizony még Magyarországon születtek…

Az elmúlt napok csapadékbőségének köszönhetően bővizűen zuhogó Sátormegi (Bukovinsky) patak medrét elérve esőillatú ösvényeken lépdelve, kisebb hidakon átkelve, apró vízesések által kísérve érjük el a Krúdy-forrást és a mellette kialakított kicsiny vízfelületű, ám annál látványosabb halastavakat. A patinásnak tűnő forrás nevét nem is olyan régen, 1987-ben kapta a Somoskői vár felújítását irányító Dr. Krúdy Gábor régészről, akinek kezdeményezésére az erődítmény restaurálásával egy időben a forrást is újra foglalták.

A Sátorosbánya felé továbbvezető ösvény érdekessége hogy száz évvel ezelőtt ezen a szakaszon a patak medrét jelölték ki határvonalnak, így innentől kezdve az aprócska vízfolyás egyik partjáról a másikra "ugráló" piros sapkás kis törpék kísérik utunkat, egészen a szlovák oldalon kialakított parkolóig, ahol a határvonal visszakanyarodik Somoskőújfalu felé.

A parkolónál egy a vár tornyára megszólalásig hasonlító kis épület szolgál információs pontként, ahol szlovák, magyar és angol nyelven is tájékoztatást kaphatunk a környék látnivalóiról. Mellette tájékoztató táblák, vele szemben parkoló és egy igényesen kialakított játszótér szolgálja az ide érkező kirándulók kikapcsolódását.

A szépen ápolt területen egy feltűnően gazos tisztás mellett egy "HU" feliratú táblácska jelzi a magyar határ beszögellését, mentségünkre legyen mondva, hogy Somoskő felől nézve ez a rész teljesen lakatlan és csupán az erdő és a közeli somoskői vadaskert állatai látogatják olykor-olykor.

A Sátorosbányáig kanyargó, mintegy két kilométer hosszú aszfaltos erdei utat a legtöbben már autóval teszik meg, számunkra azonban ez a szakasz volt a túra fénypontja. A szikrázó őszi napsütésben sütkérező, eső utáni illatokban fürdőző, magashegységeket idéző, gyönyörű tájon csodálatos élmény volt csak úgy sétálgatni, lassan, nyugodtan nézelődni.

"Mintha valahol mélyen bent a Felvidéken, vagy Ausztriában járnánk" - mondta álmélkodva feleségem. Szavainak igazságát csak tovább erősítette az alapvetően szlovákok által lakott Sátorosbánya (Siatorska Bukovinka) szépen gondozott, rendezett, osztrák üdülőfalvakat idéző utcaképe.

Útközben még meggyőződhettünk arról, hogy mennyire nem bíztak semmit a véletlenre a sátorosbányai lakosok, ugyanis ezen a rövid szakaszon három különböző tájékoztató tábla csalogatja az erre járó autósokat a Somoskői vár tanösvényének felfedezésére.

A salgótarjániak kedvenc éttermét, a Kismalom csárdát (Mali Mlyn) magunk mögött hagyva alig pár perc múlva már be is sétáltunk Magyarországra Somoskőújfalu egykor szebb napokat látott közúti határátkelőjén, abban a tudatban, hogy hosszú idő után egy olyan szegletét fedeztük fel újra a Medves-vidéknek melyet bárkinek nyugodt szívvel ajánlhatunk, aki egy látványos, élménydús családi kirándulásra vágyik.