A Felvidék ezer látnivalója közül mi most a Jávoros hegység szélén található Divényt és környékét szemeltük ki magunknak, ami térképükön fehér foltként hívogatott felfedezésre. Egyfajta jolly joker-t jelentett a túránk kiindulópontjában található divényi vár, mert bármit is hozott volna ezután a nap, már csupán ezért a látnivalóért is megérte a Budapesttől bő két órás autóút. Persze, ennyire nem volt lutris a túrahelyszín megválasztása, mert a váron kívül azért volt még egy 817 méter magas tippünk az élményszerzésre. Az más kérdés, hogy végül nem ez a csúcs hozta el a katarzist.

Divény várából pompás kilátásban gyönyörködhetünk

1 / 25

Fotó: Lánczi Péter

Divény felfedezése
Divény panorámás falai pazar élményt nyújtottak. Legalább fél órán át jártunk, keltünk a tekintélyes romok között, élvezve a zegzugok fantáziát beindító tereit, elkalandozva a régmúltban, amikor a vár még a környék hírhedt rebellis urának, Balassa Imrének szolgált otthonul. A fékezhetetlen nagyúr és a vár történetét bármelyik forgatókönyvíró megirigyelhetné. A filmesek akár több évadnyi sorozatot is készíthetnének az akciódús sztoriból, ami akár a Trónok harcával is felvenné a versenyt.

Kigyönyörködtük magunkat a várban, elkészültet a fényképek, de már fél szemünkkel a panorámát megfestő magaslatok felé pillantottunk. Mielőtt azonban belevágtunk a kb. 22 kilométeres körtúrába, a vár alatti felújított várkastélyt és az ugyancsak nagyszerű látványt nyújtó erődtemplomot is megcsodáltuk, melyek szintén Divény kihagyhatatlan nevezetességei. Mindezek után jöhetett a séta a minket körülvevő dombokon, ami hazai viszonylatban már jócskán hegyvidéknek számít.

A vár alatt található erődtemplomot is érdemes megnézni

2 / 25

Fotó: Lánczi Péter

Divény 434 méteres magasságon fekszik, ahonnan körtúránk legmagasabb pontjára, a kb. féltávnál található és kilátópontként kiszemelt Brlace tetejére még majdnem ugyanennyi magasságot kellett megtennünk. A térképen jelzett csúcsra külön turistajelzés vezet, így joggal bizakodtunk a környék közeli és távoli hegyeire nyíló panorámában, de a kilátás helyet valami egészen mást sikerült felfedeznünk. Haladjunk csak szépen, sorjában, mert élmény bőven akadt más is.

Csakhamar elértük a tuhári kereszteződést, ahonnan pár lépést követően már a csendes kis szlovák falu főutcáján trappoltunk. A Tuhár-patak völgyben megülő település hajdanán a Losonczy család uradalmához tartozott, ahol a 16-18. század között aranyat és ezüstöt bányásztak. A 20. század első felétől kezdődően már a kőfejtés, pontosabban a márványtömbök előállítás jelentette a helyiek megélhetését, ami keresett díszkőként értékesítettek.

Tuhár határában

7 / 25

Fotó: Lánczi Péter

A múltnak ezen nyomait mi nemigen tapasztaltuk, igaz szorgosan haladtunk tovább a zöld jelzésen nyugatnak, ami kis aszfaltozást követően egy fenyvesben kezdett emelkedni. A hosszan elnyúló hegymenet monotonitását a helyenként kibukkanó panoráma és egy tanösvény táblás állomásai szakították meg. Bár szlovákul egyikünk sem tudott, a képek segítségével próbáltuk kisilabizál a szövegből miről is lehet szó, ami igazság szerint csak jó apropó volt egy kis pihenésre.

A fenyvest fiatal bükkös váltotta, majd hamarosan egy remek pihenőhelyet pillantottunk meg, ami már messziről hirdette a nomád túrázás otthon ritkán tapasztalható kényelmét, vagy ha úgy tetszik idilljét. Ez a két oldalfallal és padlástérrel bíró esőbeálló voltaképpen egy bivakház, ahol emeletes ágy, pad és asztal teszi komfortossá a kinttartózkodást. A helyi turistaegyesület által létrehozott praktikus menedékben térképet, a környék értékeit bemutató brosúrákat, és az itt elmaradhatatlan nemzeti lobogót is megtaláljuk, ami nem csupán egy átgondolt és hasznos koncepciót, hanem irigylésre méltó öntudat összképét festi.

Átgondolt és felszerelt táborhelyre leltünk a közel a Bralohoz

10 / 25

Fotó: Lánczi Péter

Kapcsolódó cikkek

A vadkempingezés egy alternatívája: menedékkunyhó-hálózat Szlovákiában

Tovább

Kipróbáltuk a legvagányabb szlovák turistaszállót

Tovább

A sziklakert a Bralo szirtje alatt
A lábunk alá nézve mér eddig is változatos karszt és vulkanikus kő-, illetve sziklaformákat tapasztaltunk, de ahogy egyre meredekebben emelkedtünk a Bralce-hegy csúcsának irányában, kezdtek megszaporodni a metamorfózis során kialakult kőzettömbök. Roppant látványos palásodott ördögszántásba fordult az ösvény, alig pár lépést követően pedig már a vulkánosság más képződményei bukkantak ki a felszín alól. Nem számítottunk erre a látványcsemegére, így a természet által avarkörettel tálalt mohos sziklacsodák igencsak lenyűgöztek minket.

Az omladékos és tarka színekben pompázó kőgörgetegből hatalmas, gyűrt sziklaorom tört föl a magasba, ösvényünk pedig pont ennek a monstrumnak, a Bralo sziklaszirtjének a tövébe vezetett. Bámulatos, ahogy a masszív andezitet a több millió évnyi időjárás és a földmozgás hogyan formálta ily nagyszerű sziklaszoborrá, tőszomszédságában kisebb méretű kőtornyokká, továbbá elterülő andezitömléssé.

A Bralo sziklakertje voltaképpen egy andezitömlés

15 / 25

Fotó: Lánczi Péter

A 14 méter magas pompás sziklafal tövében a turistajelzés és a kihelyezett tábla is egy barlang jelenlétét hirdeti, ám sem a látvány, sem a kőzet típusa nem győzött meg minket arról, hogy itt komolyabb sziklaüregnek kéne lennie. Közelebbről vizsgálva azonban már határozottan más lett a véleményünk. Itt ugyanis egy 39 méter hosszú és közel 10 méter mély hasadékbarlangot, vagy ha úgy tetszik, álbarlangot formáltak meg az egymásra csúszott andezitsziklák, ami ember számára is járható, igaz csak kúszva és engedéllyel!

A Bralo barlangjába tilos bemenni!

17 / 25

Fotó: Lánczi Péter

Kapcsolódó cikkek

Divény ódon falai egy rebellis főúrról is regélnek

Tovább

A Tátrán túl a Felvidéken

Tovább

Csúcsélmény kilátás nélkül
Fölkapaszkodtunk a Bralo tetejére, ahonnan a fák alól elsősorban keleti irányba tekinthetünk ki a távolba. Ezzel a panorámával mi mit sem törődtünk, mondván, ide nem messze a célpontunkat jelentő Bralce, onnan majd biztos még többet fogunk látni. Mondanom se kell, nem így lett, de a csúcskitérőt így sem bántuk meg.

19 / 25

Fotó: Lánczi Péter

A 817 méter magas Bralce csúcsoszlopát egy fenyvesbe zárt hegytetőn találjuk egy kettőskereszt és egy kis kunyhó társaságában. Az örökzöld erdőből előbukkanó kis erdei piknikhely már első pillantásra is uzsonnázásra csábított minket, persze, csak miután bentről is szemrevételeztük a hegyi menedéket, ami nem volt annyira díszes mint a korábban látott házikó, de azért táborhelynek ez is kiváló.

A hegytetőn fák alatt állva még reménykedtünk, hogy a ház mellett elinduló vékony ösvény egy közeli kilátópontra vezet, azonban ez csak részben volt igaz. A kilátótornyot ugyanis egy magas fenyő volt hivatott helyettesíteni, aminek nekitámasztottak egy igen meredek létrát, a fa felső törzsére pedig további kapaszkodókat szögeltek. Pillanatok alatt kiderült, hogy egyikünkben sem merült fel az igencsak kockázatos élmény megkísérlése.

22 / 25

Fotó: Lánczi Péter

Bár a várt panoráma elmaradt, különösebb csalódottság nélkül gyalogoltunk vissza a turistautak találkozásához. A hegytető oldalában megbújó sziklaélményért mindenképp megérte 800 méteres magasságba felkapaszkodni, ráadásul, ha nem is igazi madártávlatban, de némi kilátásban a hegyről levezető út során mégiscsak részünk volt. Ekkor már a kék jelzéseket követtük Polichno irányába, amely kis falut később csak távolról érintettünk.

Újra karsztvidékekre jellemző, nyílt terepen folytattuk az utat, majd némi országutazást követően sűrű erdős lejtmenetben közelítettük meg a nap során már érintett Tuhárt. Részben a már járt úton, majd a tarvágásokkal tarkított zöldön ereszkedtünk le Rózsaszállásra (Ružiná), aminek víztározója a környék kedvelt turisztikai célpontja. Ahogy most elnéztük, a nyáron igen vonzó vízfelületnek alig töredéke volt látható a kiszáradt tómederben. Ennek okairól csak utólag találtunk infót: a népszerű üdülőövezet közel 170 hektáros vízfelületét a duzzasztó gát felújítása miatt leengedték. A tó medret elnézve ez már régen történhetett...

Rózsaszállás víztározójába ma csak igen csekély víz található

25 / 25

Fotó: Lánczi Péter

Rózsaszállás határában már jócskán benne jártunk a napnak. Utolsó kilométereinket innen végig a kiindulópontunkban magasodó Divény várának fenséges látványa kísérte. Elégedetten mustráltuk túránk élménycsokrát, ami még az autóban töltött bő két órás hazaúton is beszédtéma volt. Megfogadtuk, hogy többször kell ellátogatnunk a Felvidékre, ahol az ismertebb látványosságok mellett is bőven akad mit felfedezni.