Borsod megye székhelye abban a szerencsés helyzetben van, hogy nyugati részét szó szerint körülölelik a Bükk csúcsai. Ellentétben a legtöbb nagy városunkkal, ahol a természetbe való kiszabadulás órás nagyságrendű, átszállásokkal tarkított utazást igényel, Miskolc központjából naponta tucatnyi, alig 40 perces menetidejű buszjárattal egyenesen a Déli-Bükk kellős közepén, Bükkszentkereszten találhatjuk magunkat. Onnan ráadásul részben gépesített, változatos útvonalon, könnyen vissza is találni Lillafüreden át Miskolcra. Bár a városba indulás idején mindez csak B terv volt, délutánra egyértelművé vált, hogy jól jönne egy kis séta a zöldben is, így éltünk a lehetőséggel.

1 / 11

Bükkszentkereszt az ország egyik legmagasabban fekvő települése: az átlagosan hatszáz méteren fekvő falu a környék többi, sokszor már nem is létező falujához hasonlóan, az üveggyártásnak köszönheti a lézezését. A faszénnel és kézi munkával dolgozó, többségében szlovák munkások az 1750-es években alapították a falut, Nová Huta (Újhuta) néven, amit egészen 1940-ig megtartott.

2 / 11

A faluból kivezető utak közül talán az Erdőalja utca és az onnan kiinduló jelzetlen ösvények a legérdekesebbek, ezekről látható a legmagasabbról a táj. Innen a lillafüredi libegő felső végállomása felé minimális szintemelkedéssel vezet a sárga jelzésű, erdei kerékpáros út.

3 / 11

Hegyek nem csak fölöttünk, de alattunk is: kilátás a Szinva-patak völgyére

4 / 11

Jó úton Lillafüred felé: eddig tartott az emelkedő. Közvetlenül az erdő széle mögött Lillafüred környékének legújabb látványossága rejtőzik

5 / 11

Fordulópont. A 2015-ben átadott libegő felső végállomásán csak a szükséges minimális mennyiségű építmény készült, a libegő gépháza is teljes egészében az alsó állomáson található. Fent csak egy elfogadható árú mobil büfé üzemel a libegő nyitvatartási idejében

6 / 11

Néhány oszlopköznyi vízszintes libegés után megérkeztünk a Szinva-patak völgyének peremére. A pálya teljes hossza egy kilométer, a szintkülönbség 263 m. Mindkét szám szinte azonos a budapesti libegőével, de a lillafüredi pálya, talán a völgy túloldala fölé tornyosuló hegyek miatt, jóval meredekebbnek tűnik.

7 / 11

Száguldunk és félünk. A legalsó szakasz a legmeredekebb, itt a kötélpálya szinte liftté válik

8 / 11

A libegő húsz perc alatt a távoli erdőkből Lillafüred forgalmas sétányára repített. A Szinva-völgy ezen szakaszának legújabb látványossága a kalandpark, ami mellett egy hangulatos, nyilvános park is épült. A völgy szűkülete fölött álló Fehér-kő szédítő, de népszerű kilátóhely. Kivéve, amikor a Bükk emberek előtti évezredeit idézve, ismét fészkelőhelyet talál rajta egy ragadozó madár: idén tavasszal épp az ország 20-30 vándorsólyom-párjának egyike, amire a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság példás gyorsasággal reagált, és a költés hónapjaira lezárta a fészek környékét.

9 / 11

A Fehér-kővel szemközti sziklagerinc alatt a bükkszentkereszti országút halad át

10 / 11

Alig öt kilométer lesétálása - plusz egy lelibegése - után meg is érkeztünk az aznapi „túra” végére. Lillafüred jól ismert, forgalmas központja kicsit talán már túlságosan is zajos volt, így kivételesen a Hámori-tó partjának egy távolabbi szegletében pihentük ki az utat.

11 / 11

A fenti látványtól fél órára újra a miskolci forgatag várt. A nap fő tanulsága, hogy alkalmas vidéken kevesebb, mint fél nap is elég egy felfedezésekkel teli, alapos sétához. Lillafüredre pedig remélhetőleg hamarosan visszatérünk!

Írta és fotók: Gulyás Attila