Bár a területet kettéosztja a magyar-szlovák határ, de szerencsére ez ma már szabadon átjárható akár erdei utakon, akár vízi úton haladunk, sőt, a Gömöri-medencében bármelyik faluban kérhetünk útbaigazítást magyarul is.

1 / 34

Bevallom, elfogult vagyok ezzel a tájjal szemben. Itt nőttem fel, sokat túráztam és bringáztam a Hangony völgyében, erdőkben homokkősziklák között, felnőtt fejjel pedig felfedeztem magamnak a Sajó környékét, Gömörország hazai, majd határon túli részeit. Szívesen hallgattam nagyapám régi történeteit abból az időből, amikor még nem voltak itt határok, családunk egy része a mai napig ott él.

2 / 34

Nagyapám nagy versmondó volt, évekig a Sajó melletti Hanván élt, ahol ma Tompa Mihály nyugszik. Ha a falvakat, dombokat járom, valamiért önkéntelenül is a sajátomnak érzem a vidéket. Családommal kezdtem lejárni a folyó partjára, kavicsokat gyűjteni, szalonnát sütni, vagy egyszerűen naplementét nézni. Közben mindig arra gondoltam, milyen klassz lenne itt leereszkedni egyszer csónakkal, kenuval, kajakkal.

3 / 34

Pár évvel később szereztem egy kajakot, így indult evezős életem, amit azóta is imádok. A hegyeken kívül semmi más nem kapcsol ki annyira, mint egy vízitúra, csendben, nyugalomban. Gondolom, sokan vagyunk így ezzel, de szerencsére a Sajó még nem lett a tömegturizmus áldozata. Ha vízre szállsz, valószínűleg nem találkozol más evezősökkel, esetleg csak horgászokkal néha. Ha mégis összefutsz egy hasonszőrűvel, akkor az igazi nagyszerű turistatalálkozás.

4 / 34

Régen nagy vízi élet volt erre, az Ózdi Kohász Sport Egyesületnek még csónakháza is volt a parton, versenyzőkkel és kajakokkal. Nagyszüleink vonattal jártak a Sajóra fürdeni nyaranta, ám a folyó az ipar áldozata lett, vizét gyerekként már büdös, fekete színűként ismertem. „Szerencsére” a rendszerváltás tájékán a szennyező ipar hanyatlani kezdett Szlovákiában is, a gyárakat bezárták, a természet pedig lassan, de visszaállította a rendjét. A víz letisztult, és visszatértek a halak, madarak is. Manapság csak zivatarok, áradások idején zavaros, egyébként akár méteres mélységben is látszanak a mederben a kavicsok, kövek. Így lett a Sajó újra az egyik legtisztább, kissé zabolátlan, vad vizünk, ám vízesésekre, dübörgő vízhengerekre senki ne számítson. Talán a Rábára, Hernádra hasonlít leginkább, legalábbis a határközeli szakaszokon.

5 / 34

A Sajó a Felvidéken ered, a Stolica csúcs oldalában, úgy 1300 méteres magasságban Rejdová falu közelében. Kezdetben vad patak, majd Dobsina alatt már gyors sodrású hegyi folyócska. 1000-1200 méteres hegyek között kanyarogva fut le Rozsnyóig, innen már kissé szélesebb, ám annál látványosabb szurdokban töri át a karsztot, kettészelve azt két fennsíkra. A gömöri szakaszokon 5-6 kilométerenként duzzasztják a folyót kis erőművekkel, ez a túrázók dolgát megnehezíti, ám az abafalvi gáttól lefelé már jó szívvel tudom ajánlani az evezést.

6 / 34

A határt a folyó Sajópüspöki fölött lépi át, a Rima torkolata alatt. Túránkat is itt érdemes kezdeni, jó 125 km-re vagyunk ekkor a tiszai torkolattól. Ha szeretnénk végig ereszkedni, arra legalább négy napot érdemes szánni, sátrazással, vadkempingezve. Vízre szállásra legalkalmasabb hely a 26-os főút hídja mellett található, a vízmércénél. A hidat idén felújítják, ez a vízre szállást nehezítheti. Nyugodt vízen indulhatunk lefelé, vagy először akár picit fölfelé is. Lefelé haladva az első szigetnél érdemes a bal ágban maradni, ügyelve a bokrokra, fákra. Izgalmas, sodrós, kavicsos kanyarok, nyugodt szakaszok váltogatják egymást, a meder gyakran meredek falú, ám normál vagy alacsony vízállásnál gyakoriak a kavicspadok, amelyek pihenésre, sőt akár fürdésre csábítanak.

7 / 34

Bár még nincsenek messze innen a hegyek, de a folyó vize gyorsan 20 fok körülire melegszik nyáron. Vasúti híd alatt haladunk, majd Sajónémeti következik a jobb parton, ahol a dombtetőn fantasztikus panorámájú földvárat érdemes megnézni. Hazai viszonylatban rendkívül érdekes szakasz következik a Putnoki szénbányákig, hisz a jobb parton meredek, és a vízszinttől 100-150 méterre magasodó „hegyek” mellett haladunk. A Putnoki híd után nagyon kanyargós szakasz jön, nagy, de megkerülhető torlaszokkal, izgalmas kanyarkombinációkkal, az eddigi szakasz talán legizgalmasabbjaival, majd szép lassan megérkezünk Sajóvelezdre, ahol jó kikötési lehetőség van, pihenőparkkal a parton.

8 / 34

Püspökiből idáig 13 km az útvonal hossza, amit pihenők nélkül 2-3 óra alatt leevezhetünk, pihenőkkel, transzferekkel azonban bő félnapos programra számítsunk. A faluban szép templom van a folyó mellett, hétvégi többnapos program esetén pedig érdemes elgondolkodni egy kiránduláson a hegyekben lévő, vadregényes Damasa-szakadékhoz. Ha tovább evezünk, a következő kiszállási lehetőség a 26-os főút új hídjánál lesz Hosszúverőpusztán, Dubicsány és Vadna közt félúton, de addig számtalan izgalmas kanyar, szépen meanderező, szabályozatlan szakasz vár még ránk, sőt akár még a folyóban hűsölő csordával is összefuthatunk (érdekes élmény a vízben nyakig álló tehenek közt evezni).

9 / 34

A folyón haladva madarak követnek utunkon, gémek, kócsagok, jégmadarak, sőt kis szerencsével láthatunk hódot is (hódrágásokat mindenképp). Velezdről a főútig további 7-8 km a vízi út a számtalan kanyar miatt. Ezen a szakaszon a Sajó völgyét balról a Borsodi-dombság, míg jobbról az Upponyi-hegység szegélyezi. Ha még tovább szeretnénk evezni, a következő autóval elérhető kiszálló hely, Sajókazán, a híd mellett lesz.

10 / 34

A túrát bevállalósabbak kezdhetik az abafalvi gátnál (Abovce), vagy a lénártfalvi hármas hídnál (Lenartovce). Talán itt a legkönnyebb a vízre szállás a gyalogos híd alatt. Innen kb. 4 km Sajópüspöki, ám három közepes/nagy bukó teszi izgalmassá a szakaszt, illetve érdekes a Rima torkolata is. Erre a szakaszra legalább 30-35 cm vízállást javaslok.

11 / 34

Vadvizes eszközökre nincs szükség, odafigyeléssel üvegszálas hajókkal is járható a folyó, bár szerintem érdemes strapabíróbb eszközöket használni a gyakran köves, kavicsos meder miatt. Alacsony vízállásnál könnyen leér a hajók alja a kavicspadokon. Tapasztalatom szerint evezéshez a legideálisabb vízállás 40-60 cm közötti Püspökinél, ekkor szinte teljes szélességében evezhető a meder, és a sodrás sem túl erős még. 23 cm-nél is eveztem már, ám ekkor pár helyen ki kellett lépni 1-2 méterre, mert csak a sodorvonalban volt elég víz, de az már a bokrok alá vitt. A felső határ szerintem 80 cm környékén van, ekkor már meglehetősen erős a tempó és a sodrás. Torlaszokra, bedőlt fákra számítani kell, viharok, áradások után akár új helyeken is.

12 / 34

Kezdőknek, bátortalanabbaknak csak tapasztalt vezetővel javaslom ezt a szép túrát, indulás előtt átbeszélve a teendőket, és egy jó tanács: a mellényeket ne felejtsük otthon! Aki szereti a szép vidékeket, a kihívásokat, az a Sajón kalandozva biztosan megtalálja a számítását, április végétől október elejéig nagy élmények, az évszakok és az időjárás változását követő mindig megújuló tájak várják.

Szöveg és fotók: Fehér Gábor

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!