Gyerekkel a Rám-szakadékban? Ezekre érdemes figyelni
A nyár nem csak a vízpartról szólhat, sokan ekkor keresik fel Magyarország talán legismertebb kirándulóhelyét is, s talán sokakban felmerül a kérdés, hány éves gyermekkel lehet egyáltalán nekivágni a nagy kalandnak. Íme, pár megfontolandó tanács egy természetjáró családtól.
A Rám-szakadék nyilván népszerű túracélpont, a Pilisi-parkerdő honlapja szerint évente mintegy 60 ezren látogatják ezt a méltán ismert helyet. Szögezzük le azt is rögtön, hogy a Rám-szakadék az ország egyik legnehezebb turistaútja, egyértelműen veszélyes hely, ahol akár komoly sérülést is szerezhetünk. Nem kívánom idemásolni a parkerdő fenti honlapján elérhető utasításokat, célszerű pontról pontra elolvasni őket, mielőtt elindulnánk.
Ugyanakkor azt is lássuk be, hogy szabályosan, lentről felfelé haladva, a szurdok szélét sem alulról, sem felülről nem megközelítve, egy jó mozgású, akár 5 éves gyerek nem mászik veszélyesebb helyen itt sem, mint egy játszótéren, ahol a gyerekek zöme simán felmászik felügyelet nélkül 4-5 méter magasra. Sőt, talán túl sok is a korlát és a kapaszkodó a szurdokban, ott is annak segítségével haladunk megszokásból, ahol nem feltétlenül lenne szükséges.
Az utóbbi évek komoly, többször sajnos halálos kimenetelű baleseteinek nagy része úgy történt, hogy nem túl megfontolt módon valaki kimerészkedett a szakadék szélére, és a töredezett, görgeteges sziklákról a mélybe zuhant. Pár éve egy hasonlóan járt kirándulót menteni kívánó tűzoltó halála rázta meg a közvéleményt. A szurdokot megmászva, a sárga jelzésen Dömös irányába ereszkedve egyébként szembetűnő, hogy a terület kezelője mindent megtesz a hasonló balesetek megelőzése érdekében. A széles erdei útról valóban jó pár, jól észrevehető csapás indul a Rám-szakadék széle felé, mindegyiken kiszalagozva virít a felirat, hogy ez életveszélyes mutatvány. S talán a sok tapasztalatlan, cserébe felelőtlen turista végett került ki korlát és kapaszkodó is ekkorra mennyiségben.
De mielőtt túlzottan elmerülnénk ebben a témában, s azt gondolnánk, hogy a fenti kijelentés és játszótéri hasonlat felületes és fellengzős, nézzük meg közelebbről, hogyan érdemes megközelíteni - a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt - a szurdokok legvadabbikát természetjáró szemmel.
Lépésbiztonság és tapasztalat
Hogy mikor és mennyi idős gyermekkel bátorkodjunk nekivágni a Rám-szakadéknak, az igazából az előző évek nevelésén, szülői hozzáállásán is múlik nagyban. A gyermekek túlóvása sajnálatos kortünet, amellyel pszichológiai szakcikkek egész sora foglalkozik.
Egy természetjáró blogban azonban azt az evidensnek tűnő tényt érdemes kiemelni, hogy ne itt, a Rám-szakadékban kezdjük a gyerekekkel a természetjárást! Hanem először járjunk be jó pár patakmedret, kőgörgeteges hegyoldalt, meredek és kevésbé meredek sziklás ösvényt, essenek el közben jó sokszor, ismerjék meg, hol, milyen felületen biztos a járás, hol csúszós a talaj, lépjenek bele a patakba. Közben persze türelemmel terelgessük gyermekünk érdeklődését a természet és a természetjárás iránt, játszunk, meséljünk a természetről és a természetben. És több év túrázást követően legyen a Rám-szakadék mondjuk az 50. túránk, amikor a 110 méteres szintkülönbség, továbbá a kövek, létrák és kapaszkodók leküzdése már nem lehetetlen vállalkozás. Ugyanúgy, ahogy a jól ismert játszótéren, ahol tudjuk, mikor kell odafigyelni gyerekünkre, ebben a helyzetben is tudni fogjuk, hogy például gyermekünknek nincs tériszonya, meg azt is, hogy mikor indulhatunk neki a Rám-szakadéknak. És természetesen legyünk mi is felkészülve: folyamatosan tartsuk szemmel gyermekünket, a létrán pedig másszunk közvetlenül alatta, ha kétségeink vannak.
Nem is a létrák a legnehezebbek
Mi kétszer jártunk a Rám-szakadékban eddig, a kettő közti különbség sokatmondó. Nagyobbik lányunk kicsivel több, mint 4 éves volt 2016-ban, amikor kisebb kétségek közepette a nálunk nyaraló unokatesóval nekivágtunk a kalandnak. A technikai eszközökkel megerősített szakaszok simán mentek Blankának, örömmel és játszva kapaszkodott, akárcsak a játszótéren. Kifejezetten élvezte ezeket a szakaszokat, és teljes biztonsággal mozgott, ez egyértelmű volt. Átlagos mozgású, de erdőt, sziklát és patakot nem először látó gyermekünknek igazából a szurdok eleje volt a nehéz, ahol még nyoma sincs a létráknak, ellenben az ösvény rengeteg nagy kő között imbolyog. Azt hiszem, korából adódóan éppen nem volt még meg a kellő lépésbiztonsága Blankának ahhoz, hogy a neki sokszor derékig érő köveken és azok között megfelelő határozottsággal mozogjon. Igaz, nem sokon múlott, mert az egyensúlyozáshoz nyújtott apai kéz könnyed segítséget jelentett.
Kisebbik lányunk kifejezetten jó mozgású, s majdnem 5 évesen simán és élvezettel teljesítette a Rám-szakadék minden részét idén nyáron. E második alkalommal igazából a faluból felvezető út volt a legnehezebb, hiszen délután volt már, a gyermektársaság a szigetcsúcson várt bennünket, és egyszerűen unták az egyébként nagyon szép utat.
A nyár egyéb kihívásai
Az sem mellékes, hogy mindkét alkalommal egy hűvösebb nyári hétköznapon volt szerencsénk a Rám-szakadékhoz. Kánikulában jó ötletnek tűnhet felkeresni a hűvös szurdokot, de ne feledjük, hogy ebben az időszakban könnyedén belefuthatunk egy jó szúnyog- vagy bögölyinvázióba, ami ellen persze lehet védekezni riasztóval és a testet fedő ruházattal, de semmiképpen sem teszi kellemessé a gyermekek túraélményét. Mivel a patak kövein haladva a legfontosabb szempont a lépésbiztonság, kisebb gyermekeknek, akik még kevésbé tudják felmérni, hogy mekkora a víz ott, ahova éppen lépnek, érdemes gumicsizmában nekivágni. Azt amúgy is jobban élvezik. De ebben az esetben érdemes cipőt vinni magunkkal, hiszen a sárga jelzésen visszaereszkedve Dömösre a (túra)cipő a jó választás. Nagyobbaknak nyáron egy erős túraszandál is megfelelő lehet.
Egyszóval egy jó mozgású, természetjárásban gyakorlott 5 éves már teljesíteni tudja a Rám-szakadék kihívásait nyáron, alacsony vízállásnál, miközben élvezi is a mászást. Ez utóbbi is nagyon fontos szempont, hiszen annak megint semmi értelme, hogy végigrángatjuk gyerekünket a szurdokon csak azért, hogy ez is meglegyen.
Ugyanakkor nagy általánosságban talán inkább a 7-9 éves korosztálynak ajánlható a szurdok első - már remélhetőleg élvezetes - megmászása. Hajrá, de csak ésszel!
Szöveg és fotók: Szigeti-Böröcz Ferenc
Kapcsolódó cikkeink:
Békakoncert Pest legjobb bringaútján
A Börzsöny legjobb családi túrája
Kirándulások a mesés Medves-vidéken
Best of Pádis-fennsík gyerekekkel
Idősebb lányom tavaly, 11 évesen jelentette ki, hogy most már részt venne egy felnőtt túrán. Így ezen a nyáron célba vettük a Pádis-fennsíkot, az egész Kárpát-medence egyik legjobb túraterepét. A Galbena-kör teljesítését követően be kellett látnom, hogy ez már valóban felnőtt túra volt. Szóval ezennel végleg búcsút vettünk a „túracipellőktől”, így búcsúzik a Túracipellő blog is.
→ TovábbA legjobb erdei móka: land art
Persze a land art egy komoly dolog, és üzenete, valamint a művek halandósága miatt általam nagyon is respektált művészeti ág, de az erdőben örökké „kincseket”, azaz faleveleket, ágakat, terméseket gyűjtögető gyerekek bármikor kaphatók egy kis alkotásra ezekkel a „kincsekkel”. Ráadásul korántsem csak a gyerekek élvezik a mókát! Miért ne szólhatna hát erről egy szép őszi kirándulás?
→ TovábbSzlovákia legváltozatosabb szurdoktúrája családoknak lett kitalálva
Két látványos szurdok: létrás mászás, vízesés, búvópatak az elsőben, virágpompában úszó havasi rét felhőbe vesző fenyvesekkel és játszóteres étterem a túra közepén, végül egy újabb vízesés, működő vízimalom és két kilátóból is élvezhető szédítő mélység a másodikban. Mindezt egyben, a Kócs-hegység látványos körtúrájában.
→ Tovább