Anno Barnust is a Remete-szurdokban sétáltattuk meg először a Kéken, most egy kicsit más útvonalat néztem ki, de benne volt a szurdok is. Közel is van hozzánk, szép is, és rövid túrát is lehet tenni arrafelé. Most egy kört néztem ki: az Örkény-telefonfülkétől fel a Remete-hegyre a kék turistajelzésen, onnan jelöletlen úton a barlangok érintésével végig a hegygerincen, majd le a hegyről Máriaremete irányában, és vissza a kiindulási pontra a Remete-szurdokon keresztül.

1 / 3

Fotó: Nábrádi Judit

A fiúk nagyon örültek, hogy végre megint együtt kirándul a család, Gábor pedig büszke apukaként örömmel vállalta a legkisebb gyerkőc szállítását. Így rákötöttem előre Hannát, megkapta hátra a hátizsákot, én pedig minimális cuccal – a fiúk kezét fogva – másztam felfelé a hegyre (a gyermekágyi időszak alatt jobb kisebb terhelésnek kitenni az anyai szervezetet). Kicsit melegebb volt a kelleténél, így izzadtunk rendesen, de a kilátás nagyon szép volt most is a hegytetőről, ezért megérte felmászni! A srácok élénken érdeklődtek, hogy mikor fogyaszthatják el a „csúcsnyereményt”, de csitítottam őket, hogy most nem a hegytetőn kapják meg, hanem majd lent a völgyben, hogy a nehezén már túl legyünk.

A Hármashatár-hegy, a Budai-hegyek, a messzeségben a Duna és még a Gellért-hegy is látszott. Viszont szeleburdi 2-3 éves totyogókkal nem kompatibilis ez az útvonal, így hordozva, vagy nagyobb, szófogadóbb gyerekekkel ajánlom inkább.

2 / 3

Fotó: Nábrádi Judit

Hanna baba a hegymenetet végigaludta Gáboron, valahol az Ördög-árok környékén ébredt (kb. 4 km-nél). A Remete-szurdokban kerestünk egy megfelelő helyet a letáborozáshoz, előkerült a piknikpokróc, Hanna pedig lefeküdhetett a közepére. Nimród és Barnus megkapták a jól megérdemelt csúcsnyereményt, mert mindketten nagyon szépen jöttek, élvezték a kirándulást, ügyesek voltak! Hanna kapott tiszta ruhát az izzadt helyett, valamint tiszta pelust, és a pocakját is teleraktam. Azt gondoltam, ez után biztos vígan teljesítjük majd a hátralevő bő fél kilométert, így magamra kötöttem. Sajnos ő nem így gondolta, szívesen nézelődött volna még a pokrócon fekve, vagy kevés volt a tejecske, nem tudom, de elég nagy hanggal adta tudtunkra, hogy valami nem tetszik. Végül Gábor vitte kézben az utolsó pár száz méteren, aztán az Örkény-fülkénél újra letelepedtem szoptatni, míg a srácok egyperceseket hallgattak a telefonfülkében. Utána már Hannának is minden szép és jó volt.

3 / 3

Fotó: Nábrádi Judit

Táv: 4,5 km, szint: +/-180 m