Hanna első túrája a Remete-szurdokban
Már-már hagyomány nálunk, hogy egy újabb „potyautas” érkezésekor, amint lehet, elvisszük a pindurkát, és megsétáltatjuk a Kéken. Nem volt ez másként Hanna érkezése után sem, hiszen 3 hetesen látogattunk el először az erdőbe, nem lehet elég korán kezdeni!
Anno Barnust is a Remete-szurdokban sétáltattuk meg először a Kéken, most egy kicsit más útvonalat néztem ki, de benne volt a szurdok is. Közel is van hozzánk, szép is, és rövid túrát is lehet tenni arrafelé. Most egy kört néztem ki: az Örkény-telefonfülkétől fel a Remete-hegyre a kék turistajelzésen, onnan jelöletlen úton a barlangok érintésével végig a hegygerincen, majd le a hegyről Máriaremete irányában, és vissza a kiindulási pontra a Remete-szurdokon keresztül.
A fiúk nagyon örültek, hogy végre megint együtt kirándul a család, Gábor pedig büszke apukaként örömmel vállalta a legkisebb gyerkőc szállítását. Így rákötöttem előre Hannát, megkapta hátra a hátizsákot, én pedig minimális cuccal – a fiúk kezét fogva – másztam felfelé a hegyre (a gyermekágyi időszak alatt jobb kisebb terhelésnek kitenni az anyai szervezetet). Kicsit melegebb volt a kelleténél, így izzadtunk rendesen, de a kilátás nagyon szép volt most is a hegytetőről, ezért megérte felmászni! A srácok élénken érdeklődtek, hogy mikor fogyaszthatják el a „csúcsnyereményt”, de csitítottam őket, hogy most nem a hegytetőn kapják meg, hanem majd lent a völgyben, hogy a nehezén már túl legyünk.
A Hármashatár-hegy, a Budai-hegyek, a messzeségben a Duna és még a Gellért-hegy is látszott. Viszont szeleburdi 2-3 éves totyogókkal nem kompatibilis ez az útvonal, így hordozva, vagy nagyobb, szófogadóbb gyerekekkel ajánlom inkább.
Hanna baba a hegymenetet végigaludta Gáboron, valahol az Ördög-árok környékén ébredt (kb. 4 km-nél). A Remete-szurdokban kerestünk egy megfelelő helyet a letáborozáshoz, előkerült a piknikpokróc, Hanna pedig lefeküdhetett a közepére. Nimród és Barnus megkapták a jól megérdemelt csúcsnyereményt, mert mindketten nagyon szépen jöttek, élvezték a kirándulást, ügyesek voltak! Hanna kapott tiszta ruhát az izzadt helyett, valamint tiszta pelust, és a pocakját is teleraktam. Azt gondoltam, ez után biztos vígan teljesítjük majd a hátralevő bő fél kilométert, így magamra kötöttem. Sajnos ő nem így gondolta, szívesen nézelődött volna még a pokrócon fekve, vagy kevés volt a tejecske, nem tudom, de elég nagy hanggal adta tudtunkra, hogy valami nem tetszik. Végül Gábor vitte kézben az utolsó pár száz méteren, aztán az Örkény-fülkénél újra letelepedtem szoptatni, míg a srácok egyperceseket hallgattak a telefonfülkében. Utána már Hannának is minden szép és jó volt.
Táv: 4,5 km, szint: +/-180 m
Téli csodavilág a Kis-Fátrában
2025.03.17.Magyarországon már olyan kevés van az igazi télből, hóból, hogy ezen a télen szerettünk volna látni egy kicsit téliesebb, havasabb tájat. Ehhez a Kis-Fátrát néztük ki magunknak, ahol még nem jártunk, de jókat olvastam róla az utazást megelőzően.
→ Tovább
Galyatetőről Mátraházáig a Potyautasokkal
2025.02.28.Régen kéktúráztunk már. A térképet nézegetve a Galyatető-Mátraháza szakaszt szúrtuk ki a még nem teljesített szakaszok közül, ami Budapestről még értelmes idő alatt elérhető, és a két végpont között tömegközlekedés is van.
→ Tovább
Az Országos Kéktúrán Kétbodonytól Becskéig, sok gombával
2024.10.15.Miután beköszöntött az ősz, mi is túrabakancsot húztunk, hogy hozzátegyünk pár újabb kilométert a családi kéktúra-teljesítéshez. Egyelőre csak nekem van jelvényem, a fiúknak önjáró módban még nincsen meg az egész OKT, csak a gyerektáv. Lassacskán haladunk, közel sem olyan intenzitással, mint amikor még hordozva róttam velük az erdőt, de előbb-utóbb így is meglesz mind az 1172 km.
→ Tovább
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
