Emlékszem, amikor megvettem az első túrabakancsomat. Imádtam, és alig vártam, hogy végigjárjam benne a kéktúrát, biztos voltam benne, hogy évekig ki fog szolgálni. Jól tartotta a bokámat, kényelmes volt, mint egy fotel, soha nem tört fel. Mindez tartott fél évig – amíg nyár nem lett és valami szellősebb, könnyebb lábbeli után nem vágytam. Ezzel egy időben belevetettem magamat a legújabb kutatásokba, ekkor jött szembe velem a mezítlábas futás és a mezítlábas cipő.

Lényegében felborította minden elképzelésemet arról, hogy milyen cipőt szükséges hordani. Egyből beszereztem egy mezítlábas cipőt, a saját bőrömön akartam megtapasztalni, miről is van szó. Lúdtalpam, bokasüllyedésem, bütyköm is volt, előfordult, hogy égett a talpam, térdem vagy a csípőm is fájdogált. Nézzük, milyen tévhitek dőltek meg a fejemben. A végén pedig kiderül, mit is jelent a mezítlábas lábbeli.

Kapcsolódó cikkek

Talpfájdalom túrázáskor

Tovább

Ezt teheted az Achillesfájdalom és a sarkantyú ellen

Tovább

Tévhit: Nem tudtam, hogy egyik hagyományos lábbeli sem hagy kellő helyet a lábfejnek

A legismertebb ökölszabályt, miszerint a hüvelykujjad férjen be a sarkad mögé, a legtöbb túrázó ismeri. Ez azért szükséges, mert menet közben megduzzad a lábfej, illetve lejtmenetben előrecsúszik a cipőben. Ezért fontos, hogy véletlenül se törje a lábujjakat elöl a cipő, mert az vízhólyaghoz, vagy akár a köröm leeséséhez is vezethet.

Ritkábban elhangzó szempont, hogy a lábfej ne csak hosszában, hanem széltében is férjen el. Vannak túrázók, akik kifejezetten széles lábfejjel rendelkeznek, ők általában keresik is a „wide” kialakítású cipőket. Átlagos vagy keskeny lábfejjel rendelkező embereknek

Sok esetben a wide cipők sem, mert a lábujjaknál ugyanúgy szűkül a kialakítás.

1 / 4

Fotó: Pálvölgyi Krisztina / MTSZ

Miért fontos ez?

Mert a láb nem csak hosszában terül, hanem a tér minden irányában. A lábujjak nagyon fontos feladatot látnak el a kitámasztásban és az egyensúlyozásban. Ha a mozgásuk korlátozott, instabilabb a járásunk és megváltozik a láb terhelése, így a teljes test izomhasználata is. Ez nem csak azt jelenti, hogy az ízületek terhelése változik, hanem azt is, hogy csökken a stabilitás.

Honnan ismerhető ez fel?

Ha a nagy- vagy kislábujjakon oldalt vagy a bütyök részén bőrkeményedés, bőrpirosság vagy vízhólyag látszik, akkor nincs elegendő hely a lábujjaknak. Ez nem minden esetben jelentkezik, de ez az egyik leggyakoribb ismertetőjel. Mivel már évtizedek óta (pontosabban mióta járni tudunk) hagyományos cipőben járunk,

Tévhit: Jó, hogy olyan cipőt választottam, ami támasztja a bokámat

Ha az ízületek feladatát nézzük, vannak, amik a stabilitást adják, és vannak, amik a mobilitást, hogy alkalmazkodni tudjunk a terepviszonyokhoz. Ezek funkciónként váltakozva helyezkednek el: például a lábfej stabilitást ad (főként), míg a boka 4 irányban és annak minden kombinációjában mozgékony, felette a térd ugyancsak stabilizál, a csípő megint több mozgásiránnyal rendelkezik, és így tovább a gerincen.

4 / 4

Fotó: Adobe Stock

Ha a boka mozgását bekorlátozzuk, nem tudja ellátni a feladatát, ilyenkor elkezd kompenzálni a lábfej, a térd és a feljebb eső területek is. A boka (és minden ízület) mozgását és stabilitását az idegrendszer vezérli és biztosítja. Így ha stabil lábakra vágyunk,

különösen akkor, ha sziklás vagy saras terepen is járunk.

Ez azért is fontos, mert vagy a cipő dolgozik, vagy a lábad. Minél inkább inkább „segítjük” a bokát, annál jobban elveszünk a boka képességeiből, ezzel egy ördögi kört beindítva.

Tévhit: Nem tudtam, hogy a merev vagy szivacsolt cipőtalpak problémát jelenthetnek

Az egyik legjobban mellőzött terület még szakmán belül is a lábfej. Több, mint 25 ízület, izom és ín építi fel. Egyszerre biztosítja az ütéselnyelést, az elasztikus ellenállást és a stabilitást. Mindezt akkor, ha a vastag, merev cipőtalp ebben nem akadályozza. Tehát minél merevebb a cipőtalp, annál limitáltabb a lábfej és a nagylábujj mozgása, ami gyakran a talp égő érzésében is kicsúcsosodhat. Erről ebben a cikkben írtam bővebben.

Ezenkívül a sarokrész megemelése – amit gyakran az ütéscsillapítás funkciójával indokolnak – épp nagyobb lépéshosszra ösztönöz bennünket, hiszen a talpakból érkező jelek tompítottá válnak, így kevéssé érezzük, mekkora terhelés éri a sarkat. Sarokra érkezésénél minél nagyobb a lépéshossz, annál nagyobb terhelést jelent sarkakra (és a derékra) nézve,

Ezen kívül az agy a sarokcsont pozíciójához igazítja a test izomtónusát. Az emelt sarokrész azt a jelet küldi az agynak, hogy folyamatosan lejtőn állunk, és ez befolyásolja a comb, a vádli és a hátizmok munkáját. Ez már 4 mm (!) sarokemelésnél kimutatható.

Akkor most dobjuk ki minden cipőnket és járjunk mezítláb?

Természetesen, ha holnaptól mezítláb járnánk, éktelen izomlázzal, védelmet nyújtó bőrkeményedések híján sebes talppal kelnénk fel – jó eséllyel, mivel nincs hozzászokva a lábunk. Egészséges lába akkor is lehet valakinek, ha hagyományos cipőt hord, azonban ezt érdemes a talp lazításával és láberősítő gyakorlatokkal szinten tartani.

Kapcsolódó cikkek

Bokasérülés – Mit tehetsz, ha már megtörtént a baj?

Tovább

A térdfájdalom nyomában – „Térdtörténetek” I.

Tovább

Egyáltalán mi az a mezítlábas cipő?

Ismered az érzést, amikor egy hosszú nap után lerúgod magadról a cipőt? Az a megkönnyebbülés…! Na, ez az érzés az, amit a mezítlábas cipők adnak – egész nap!

2 / 4

Fotó: Pálvölgyi Krisztina / MTSZ

A mezítlábas (barefoot) cipő olyan lábbeli, ami hagyja, hogy szabadon mozogjon a lábfej: széles lábujjaknak kialakított része van, a sarokrész nincs megemelve, talpa rugalmas és vékony. A talpvastagságról nincs egységes konszenzus, mikortól nem számít „mezítlábasnak”. Általában 3 mm–7 mm vastagságig mezítlábasnak mondható, akadnak ennél szivacsoltabb talpúak is, ez már ízlés kérdése. Fontos, hogy átállásnál

mert hamar túlterhelhetjük lábunkat. Ez egyéntől függően 2 héttől akár 1 évig is eltarthat. Ha ennél tovább tart, érdemes a témában jártas szakembert felkeresni. Merev/rigid boltozat és bütyök esetében mindenképp érdemes kiegészíteni egyénre szabott lábgyakorlatokkal.

Nem csak a szöveteknek, az idegrendszernek is hozzá kell szoknia

A vékony talp miatt rengeteg inger éri az agyat, így eleinte fárasztó, esetenként akár időszakosan fájdalmas is lehet a viselése ezeknek a cipőknek az átállás alatt. Érdemes már csak ezért is eleinte rövid, fél- vagy egyórás sétákra felvenni, majd apránként növelni a távot, szintet, terepi nehézséget. A hiedelmekkel ellentétben természetesen lehet zoknival hordani.

3 / 4

Fotó: Pálvölgyi Krisztina / MTSZ

Bár önmagában a mezítlábas cipő nem csodaszer mindenre, sok esettel találkoztam, aminél a bütyökfájdalom, a térdfájdalom, a derék- és csípőproblémák jelentősen csökkentek vagy teljesen megszűntek. Mindenesetre ezek a lábbelik jó kiindulási alapot adnak ahhoz, hogy túra közben ne korlátozzák a lábak mozgását, és hosszútávon kibontakozhasson a lábainkba evolúció által kódolt funkció.

Mára található bakancs, félcipő, terepfutócipő és szandál mezítlábas verzióban is, innentől tényleg egyéni preferencia kérdése, mit választunk.