Határ menti impressziók, avagy kalandozások a Medves-vidéken

Egy jó kis túrázós hétvégét terveztünk egyik kedvenc kirándulóhelyünkön, a Medves-vidéken. Jókor érkeztünk. A nemzeti színekbe öltözött Somoskőújfalu éppen visszacsatolásának századik évfordulóját ünnepelte, Eresztvényben gyönyörű idő fogadott, a Macskalyukban megnéztük az új helyre költözött kilátót, a szlovák Kismalom vendéglőben ettünk egy jót, Fülekre átruccanva pedig megállapítottuk, hogy a kissé ütött-kopott palóc kisvárosig bizony még mindig magyarul álmodik ez az elszakított felvidéki táj.

„Isten hozta a Hazatért faluban” virított már messziről a felirat a Somoskőújfalu határában álló üdvözlőtáblán. Ennek most különös jelentősége van, ugyanis éppen száz esztendeje annak, hogy egy orvos és a Vasmű igazgatójának közbenjárására kiigazították itt a trianoni határt. A kerek évfordulóra emlékeztet a nemzeti színekre festett, aprócska zászlókkal feldíszített, hanyagul a táblának támasztott bicikli is, amely remek állapotából ítélve nemrég még aktív szolgálatot teljesíthetett.

1 / 32

A faluban nagy a sürgés-forgás, immár egy hete zajlanak az események, közéleti szereplők, színészek és az itt élők részvételével. Jó, hogy van mit ünnepelni, jó, hogy Somoskőnek és Somoskőújfalunak volt egy Krepuska Gézája, egy Liptay B. Jenője, kellett volna még belőlük sok, sajnos picivel feljebb, nem volt ilyen szerencséjük a jó palócoknak...

A Somoskőújfalu felett, nagyjából 500 méteres magasságban fekvő Eresztvény népszerű kirándulóhely, a közeli, évszázados bükkerdőben fekvő Salgó Hotel pedig az ország egyik legszebb hegyvidéki szálláshelye. Innen indulva vágtunk bele a határ túloldalán rekedt Macskalyuki-bányát és Sátorosbányát érintő túránkba.

2 / 32

A jól ismert Petőfi sétányon, az egykori kisvasút töltésén a szemlátomást szépülő hétvégi házak közt hamar Somoskőre értünk, ahol ezúttal nem a megszokott, meredek kaptatón indultunk el a vár felé, hanem a Kőbánya utcába fordulva egy erős ereszkedéssel a kis piros sapkás szlovák határköveket vettük célba. A rozsdásodó határsorompónál az ország és az erdő határát is elérve egy utolsó pillantással búcsút vettünk Somoskő várától, és immár szlovák területen, a régi Krepuska-kisvasút Macskalyukig kanyargó töltésén folytattuk utunkat.

4 / 32

Az egykori vámház romjainál még mindig ott árválkodik a kis csille, amely a kőszállító kisvasút emlékét őrzi, tele bazaltkővel, rendületlenül, ám mégis valamiért egyre bánatosabban. Pár száz méterrel feljebb egy bővizű, névtelen, ám annál érdekesebben kiépített kis forrás fogad, amelynek vájús, gyűjtőmedencés megoldása a Sümeg melletti Sarvaly-forrást juttatja eszembe.

9 / 32

Nem sokkal később felbukkannak az erdő mélyéről a valamikori bányásztelepülés első épületeinek szederindával befutott, omladozó, kissé misztikus romjai. A pusztuló bányászkolónia egy másik kéktúrás emléket, Derenket idézi. Derenk históriáján sokan ledöbbennek, pedig tele van a Kárpát-medence határon innen és túl ilyen és ehhez hasonló, sőt a kitelepített Derenknél és az évtizedek alatt elfogyó Macskalyuknál sokkal tragikusabb sorsú települések emlékeivel is.

14 / 32

A Macskalyuki-kőbánya udvara a meredeken leszakadó hatalmas sziklafalaival, a Badacsonyt idéző bazaltoszlopaival, továbbá Szandát és a közeli Somoskőt idéző ívesen hajló bazaltrétegeivel lenyűgöző látvány.

17 / 32

Ingoványos, vizenyős talajon, nagyon odafigyelve lehet besétálni a két, egymástól különálló bányaudvarra, de a látvány megéri a fáradságot. Éppen úgy, mint a bányaudvar felső peremén álló, kissé rozoga, ám annál szebb kilátást nyújtó kilátó, amelynek tisztásán egy közel harminc fős magyar turistacsapat időzik éppen. A kissé labilisnak tűnő építményre szerintem négynél több embernek nem tanácsos felmásznia, de aki felmegy, az csodát láthat: a kőbánya sziklái felett a távolból a Salgó várának öregtornya és a somoskői vár sipkája egymásra licitálva integetnek felénk.

20 / 32

A Macskalyuki-bányától a piros jelzésű turistaúton indulunk tovább Šiatorská Bukovinka, azaz Sátorosbánya felé. Kellemes erdei utakon, szinte folyamatosan ereszkedve, jókedvűen beszélgetve remek tempóban közeledünk a telepes kis szlovákiai falu felé. Egy lucfenyők alkotta erdőrésznél egy pillanatra megállok, megérintem a fákat, és szinte önkéntelenül elkezdem dúdolni egyik kedvenc nótám sorait:

...Ködbe burkolózott a felvidéki táj, Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár. Az útmenti fenyőket megsimogatom, Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon...

23 / 32

Sátorosbánya előtt egy tágas, füves legelőnél kinyílik a táj, igazi hamisítatlan felvidéki hangulat fogad. Mellettünk, a patakvölgy túloldalán a 660 méter magas Sátoros emelkedik, szemben a 727 méteres Karancs, és a Hármashatár-hegy vonulatai zárják a látóhatárt, fenséges látvány még ilyen komor, felhős időben is. Egy öreg Trabant mellett elhaladva érjük el a falucska határát, az egykori keletnémet autóipar üdvöskéje hozzám hasonlóan valamikor a '70-es években láthatta meg a napvilágot, így az oldalán jól olvashatóan, magyarul virító "Kisöreg" feliratot látva egyetértően mosolygok. Bizony, repül az idő!

25 / 32

Az aszfaltos utat elérve fordulunk vissza Somoskő és egyben a magyar határ felé. Alig hagyjuk el a falut, egy hatalmas csapat négylábú indul meg felfelé a hegyen. Először azt hisszük, lovak, rájuk sem hederítünk, de mikor egyre csak jönnek, és jönnek fel a hegyoldalban, akkor leesik mindenkinek, hogy ezek bizony egyáltalán nem lovak, ez egy jókora szarvasrudli! Szinte már csak karnyújtásnyira vagyunk tőlük, mikor elképesztő dübörgéssel kelnek át az úton, majd tűnnek el Sátoros-hegy sűrű rengetegében. Csodálatos látvány volt!

Kapcsolódó cikkek

Felvidéki hangulat a határ mentén: Somoskő szlovák tanösvénye

Tovább

A Karancs és a Medves páratlanul szép vidékének felfedezése

Tovább

A zöld sáv jelzésen, a szlovák tanösvény útvonalán, a Sátormegi-patak völgyében, a jól kiépített parkoló, majd a Krúdy-forrás és a halastavak érintésével nagyjából feleannyi idő alatt érünk vissza az országhatár túloldalára, mint amennyi az út a piroson volt Sátorosbányáig. Ennek oka nem csupán a könnyebb terepviszonyokban keresendő, kicsiny társaságunk gondolatai bizony egyre gyakrabban kalandoznak el a tarjániak egyik kedvenc étterme, a szlovák oldalon található Malý Mlyn, azaz Kismalom vendéglő felé.

28 / 32

Eresztvénybe érve a szállásunkon gyorsan átöltözünk, és irány vissza a határon túlra! A határállomástól alig pár száz méterre, Somoskőújfalu egyik Trianon előtti malomjának helyén kialakított, festői völgyben fekvő kis vendéglő igazi családbarát hely, udvarán cicákat, galambokat és egy rendkívül szelíd őzet is megsimogathatnak a vendégek.

A finom ételek mellett a pincérek ízes stílusa, ahogyan afféle jó palócok és tót atyafiak módjára ugratják egymást, továbbá a folyamatosan, akár egy mondaton belül is keveredő szlovák és magyar szó kaotikus elegye is jókedvre deríti a vendégeket.

Erősen alkonyodik már, mikor jókedvűen indulunk tovább Fülek felé. Az alig negyedórás autókázás során végig magyar ajkú települések kísérték utunkat, úgymint Csákányháza, Ragyolc, Fülekpüspöki és végül Fülek. A gyönyörű váráról híres városkában bármerre is megyünk, magyar szó hallatszik az utcán, magyar a boltban. Nem tudok elmenni, még több mint száz év elteltével sem amellett, hogy miért kellett ennek így lennie? A hazaúton végig a fülembe cseng annak az idős füleki bácsinak az egyik mondata, akivel többek közt a somoskőújfalusi eseményekről beszélgettünk:

„Minékünk is kállett vóna ágy ilyen doktor...”

Kapcsolódó cikkek