Az osztrák-magyar határtól csak Ausztria második tartományáig kell utaznunk, ahhoz, hogy az Alpokban könnyen meghódítható kétezres csúcsélményt szerezzünk. Túl a legközelebbieken, mint a Hohe Wand, vagy a motorizáltan is megközelíthető Schneeberg és a Rax keleti oldala, jobban szétnézve újabb gyöngyszemekre bukkanhatunk. Stájerországban, ugyanezt a vonulatot követve, érdemes szétnézni a Rax-Schneeberg-csoport nyugati oldalán is, úgy, hogy közben kilométerben sem távolodunk sokkal többet. Ez a különleges mészkőmasszívum szolgál a két egymáshoz hasonlatos, mégis eltérő látványvilágú túrával.

1 / 23

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A Rax hegység végeláthatatlan fennsíkját nyolc perc alatt felvonóval is könnyedén megközelíthetjük. Belecseppenve ebbe a páratlan környezetbe, igényeinknek megfelelően túrázhatunk, vagy hüttéről-hüttére ismerkedhetünk a helyi gasztronómiával.

2 / 23

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A dolog nehezebb oldalát választva, ezúttal saját izmainkat megdolgoztatva kívántuk bevenni a hegyet. A kiválasztott legmagasabb csúcs a Preiner Gscheid hágótól a legegyszerűbben megközelíthető. Az itteni nagy parkolóba azt mondják viszonylag korán kell érkezni, mert szép időben hamar hoppon maradhatunk. Szeptember elején, még jó időben is elég volt a reggel kilenc óra.

A hét második felében nyitvatartó Edelweis hütte már előre vetíti, hogy a túra végeztével hol piheni ki az ember a fáradalmait. Az információs tábla tartalmát végigfutva lódultunk neki. Az irány eltéveszthetetlen, mindenki egyfelé indul. Északnyugat irányba kezdődik a kör, melynek elején egy szerpentinező, kényelmes murvás erdészeti utat vágtunk le. A sűrű fenyves meredek kapaszkodóján, az úgynevezett Zipperlingsteigen haladtunk egyre magasabbra.

Újabb 100 métert emelkedve elágazóhoz érkezünk, melyen a bevállalósabbak nem a jobb oldali letérőt választják. Mi a kényelmesebb úton szintben gyalogoltunk tovább, és hamarosan ismét váltva, a bal oldali, kék (Raxenmauersteig) ösvényt szemeltük ki.

4 / 23

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A keskeny, egy lépésnyi oldalazó járat hajaz kissé a mi Spartacusunkra, csak annál nagyobb léptékben. A csúcs felé közeledve a magasabb fenyőket a törpe változatuk váltotta, a panoráma pedig egyre szélesedett. A szikla alján természetesen a növényzet is kopik, utunk pedig egyre izgalmasabbá válik. Ugyan ezt az útvonalat nevezik a legkönnyebbnek a csúcsra vezetők közül, de a kezünket jócskán használnunk kell. Néhol drótkötél szolgálja a biztonságot, de igazi kitettségről nem beszélhetünk. A túrabotot is el kell felejteni, mind a négy végtagunkat be kell vetni a kapaszkodáshoz.

5 / 23

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Ha átlendülünk ezen a neccesebb szakaszon, akkor már egyszerű az élet. Az újabb útjelző táblák már jelzik a Karl Ludwig házat. Még egy nekirugaszkodás, és fent is vagyunk a fennsíkon. A látvány pazar, az összes fáradtságunk elszállt. A platón a menedékház és a Raxkirche kis temploma emelkedik. Az utóbbit választottuk pihenőpontnak. A szokásos csúcscsoki hamarabb elfogyott, de az utolsó etaphoz kellett az energia.

Raxkirche

3 / 23

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A Heukuppe 2007 méteres csúcsa innen csak egy kis buckaként mutatkozik, de azért össze kellett kaparni magunkat a feljutáshoz. Az időjárás ebben a magasságban könnyen változik, a köd, vagy a felhők ahogy jönnek, úgy távoznak is. Piros jelzésű oszlopok mutatják az utat a kopár hegyen, mígnem elérjük a jellegzetes emlékművet. A páratlan körpanoráma magával ragadó, szép időben végigpásztázhatjuk a környező hegyeket. Lefelé a Törl hágóból morzsalékony ösvény szerpentinezik.

6 / 23

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Kapcsolódó cikkek

Keresztül a Raxon

Tovább

A Schneeberg ösvényein

Tovább

A Hohe Veitsch pár kilométerrel odébb magasodik, itt is kényelmes parkoló fogad. A Scheikl hegyi fogadó ugyan nem volt nyitva, de környezete feltartóztat. Az útvonal kezdete itt is combos, szerintem a sípálya, amin kapaszkodtunk, feketének mondható. Egyre nagyobb a rálátás az előttünk magasodó sziklalegyezőre, kilátásba helyezve a túra nehézségét.

7 / 23

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A Lahnboden legelőjénél a Sonnkogel nyereg irányát válasszuk. Az útvonal egyértelmű, eltévedni valószínűleg nem is lehet. Néhol a legelésző tehenekkel kellett osztozni az úton, de ezeket az állatokat már nem zavarja a turista jelenléte. A felfelé vezető út kissé egyhangúbb, és erősebb, mint a Rax esetén, de senki ne gondolja, hogy mindezt nem csodálattal tettük meg. A sziklafal szélére felérve, hallatszik a mulatozó tömeg a Graf Meran menedékház teraszáról. Elkerülhetetlen volt, hogy ebből a hangulatból mi is kivegyük a részünk, ezért kólával ünnepeltük meg az út idáig megtett részét.

Graf Meran Haus

8 / 23

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A csúcstámadás vonalát itt is pirossal jelölt oszlopok szegélyezik, de a tetőn már rendes csúcskereszt fogad. A tömeg ellenére könnyedén ellőttük a fotókat, majd a sziklaperem tetején sziesztáztunk egyet. A metsző szél hamar indulásra késztetett, ezért indulni kényszerültünk.

15 / 23

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Lefelé menet nem érdemes kihagyni a déli oldal nyugati sziklaletörését, ahol a füves, majd fenyves régióban csodálhatjuk az érdekes sziklaalakzatokat.

21 / 23

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Fokozatosan, változatos tájon ereszkedtünk a következő vendégcsalogató hüttéig, aminek teraszán itt is többek kóstolgatták a helyi ízeket. Túránk utolsó szakasza egy kényelmes erdészeti úton vezetett vissza a parkolóba.