Hó meg semmi, csak a Sípark hóágyúzott pályái küzdöttek a klímaváltozás rideg, de nem elég hideg valóságával. De nem azért imádjuk Ágasvár környékét, hogy itt ne találnánk fel magunkat pár gyerekkel ebben a már nem téli, még nem tavaszi időben.

Az indulásnál, Mátrakeresztesen már-már tavaszi napsugár köszönt minket. Otthon már vadásszuk egy ideje a hóvirágokat a szomszédos utcákon, itt, hazánk legmagasabb hegységében azonban egyéb nyoma a tavasznak még nem mutatkozik.

A tél nyomai a Csörgő-patakon

1 / 10

Fotó: Szigeti Ferenc

Sőt, gyorsan kiderül, hogy a tél egy Mátra méretű hegyen így a tavaszias február végi időben is jelen van. A hóolvadás nélkül is tekintélyes vízmennyiséget lehozó Csörgő-patak szélén ugyanis az előző éjszakai derült égbolt alatt szép jégformák keletkeztek. Ezeket jól meg is csodáljuk, de a télből ennyit látunk. Nem csüggedünk, a Csörgő-patak hihetetlen szurdoka most is mindent visz gyerekeknél, felnőtteknél egyaránt. A gyökereikkel, mint valami túlvilági karmokkal a sziklákba kapaszkodó óriási fák olyanok, mint valami ősi szörnyek. Vagy az erdők urai, a fák őrzői, entek, akármi, de mindenképpen mesés, a fantáziát megmozgató látvány. Nagyon különleges hangulata van ennek az egyébként nem hosszú, de kellően izgalmas szurdoknak.

A látványos Csörgő-szurdok meghódítása

1 / 5

Fotó: Szigeti Ferenc

Mese alig, didergés nagyon van

Aztán a Csörgő-lyukhoz, hazánk leghosszabb – több mint 400 m hosszú – nem karsztos barlangjához kapaszkodunk. Egy kis érdekességgel ez is szolgál a gyerekeknek, az ide vezető ösvény pedig kifejezetten kalandos. Aztán már meg is érkezünk a szálláshelyünkhöz, ahol a házat vezető család ismerősként üdvözöl bennünket, s ez jól eső érzéssel tölt el, hiszen azt mutatja, a gyerekek igazi természetjáró élmények közepette nőnek fel. Némi falatozás, majd a hatalmas társalgóban elkezdődik a gyerekbuli. A téli Mátra kopár látványát igazán szomorúvá a háztól odafehérlő sípálya mesterséges foltja teszi. Itt már lázasan dolgozik a felnőtt agy, milyen mesével is dobhatnánk fel ezt a kirándulást, már csak azért is, hogy legyen mivel ösztönözni az aprónépet hamarosan az Ágasvár csúcsának meghódítására.

Ágasvár közvetlen környezete ugyanis páratlanul gazdag különleges földrajzi nevekben és képződményekben: Csörgő-patak, Csörgő-lyuk, török lábnyom, a sárkány lehelete, Szamár-kő, Newton-szikla, Mátrakeresztes túloldalán pedig a Lyukas-kő és a Zsivány-barlang. Az én szemem a Mátra-bérc gyönyörű gerincének egyik részén, a Sztreminán akad meg, pontosabban az elnevezésen, ami pont jó lesz egy óriás nevének. Hogy milyen mese kerekedett ebből, azt mindenkinek a fantáziájára bíznám és mindenkit ösztönöznék, hogy keltse valóra környezetének legendáit, vagy éppenséggel alkosson újat a gyerekfantázia segítségével.

Izgalmas terep a gyerekeknek is a Csörgő-patak völgye

2 / 5

Fotó: Szigeti Ferenc

Kapcsolódó cikkek

Hidegpárna ellen napfényben fürdő hegytetőt!

Tovább

A Bajnai Öreg-lyuk és az Ördöglovas: a Gerecse titkos szegletei

Tovább

Mi mindenesetre nemsokára nekiveselkedünk a csúcsra vezető, roppant meredek hegyoldalnak, miközben elkezdődik a mese Sztremináról, az óriásról és a kőbe zárt sárkányról. Aztán nemsokára abba is marad a mese sajnos, mert a csúcs közelében már erősen fúj a kifejezetten kellemetlen, hideg szél, ami valahogy, így hó nélkül hidegebb, mint a legfagyosabb fuvallat. Így a mese fonala is gyorsan véget ér. A csúcson sem töltünk sok időt, jobban fázunk így, mintha valóban tél lenne. Az esti program pedig egyrészt adja magát buli és társasjátékozás formájában, de marad idő a kiszebábu készítésre is, ha már tél vége van. Miközben elégetjük az egyszerű bábukat, a gyerekek megszabadulnak az őket nyomasztó félelmeiktől is. Tűzre veled gonosz boszorka!

Hófánk helyett kősánc

Másnap nem az ismert, télen és nyáron a gyerekekkel már egyaránt megjárt útvonalon, a látványos Mátra-bérc és azon keresztül Mátraszentistván felé vesszük az irányt, mert a sípályán sajnos nem működik a hófánkpálya, ami pedig elég nagy hívószó a gyerekeknek. De a nagy és remek gyermektársaság gyorsan feledteti velük a hófánkozás lehetőségét.

A háziak javaslatára a szomszédos Óvár, s az azt övező bronzkori földsáncok felé vesszük az irányt, és így térünk vissza Mátrakeresztesre. A szürke, zord időt feledtetik az olyan játékok, mint hogy csak maximum tíz lépést lehet a földön megtenni, amúgy csak kőre, sziklára szabad lépni.

Az Óvár bronzkori sánca markánsan kiemelkedik környezetéből

3 / 5

Engem a régi földvárak általában nem hoznak lázba, de az Óvárnál megtörténik velem az a csoda, ami a lelassulást kívánó családi túrák legszebb élménye szokott lenni: a felfedezés öröme, a rácsodálkozás. A szakirodalom szerint az Óváron hazánk egyik legnagyobb bronzkori sánca húzódik, nagyon is jól kivehetően. A turistaút pont keresztezi a markáns sáncot, aminek a tetejére fel is kapaszkodunk. A gyerekek először el vannak csüggedve, mert ők valami kővárra számítottak, de aztán képzeletünkben gyorsan megelevenedik az erdő.

Kapaszkodás az Óvárra a sáncon, háttérben az Ágasvár és a mátraszentistváni sípálya

4 / 5

Fotó: Szigeti Ferenc

A kifejezetten meredek hegyoldalban az Óvár csúcsáig felvezető sáncon nagyon is könnyű elképzelni, mekkora akadályt jelenthetett ez az ellenségnek egykoron, s a sánc mögül milyen könnyű is lehetett védeni a várat. A gyerekeket nagyon érdekli ez a téma. A sáncrendszer ráadásul két hegyi rétet kerít be, amire szépen rá is látni így télen, lombok nélkül. Úgyhogy nagyon adja magát a játék, hogy képzeljük csak el, egyszerű kunyhók halmazában ott áll a réten egy falu, a királynő nem hatalmas palotában lakik és nem kényes-fényes kelméket hord, mi pedig a sáncon állunk őrséget. Hatalmas felfedezés a környezetéből markánsan kiemelkedő sánc bejárása, ami ráadásul egy gerinctúra élményével ajándékoz meg.

Régi korok kihűlt hangulatait éljük át az Óvár földsáncain

5 / 5

Fotó: Szigeti Ferenc

Visszatérve a turistaútra sietősen galoppozunk a feldobott gyereksereggel, annál is inkább, mert délutánra már esőt is ígér a meteorológia. Meg is kapjuk, de szerencsére már közvetlenül a falu felett és szemerkélés formájában. Annál jobb a megérkezés öröme. Legnagyobb meglepetésünkre ilyen emlékezetes túrát tettünk ebben a semmilyen időben.

A cikk 2020 márciusában jelent meg.