Cikkünk 2023 februárjában készült. A benne szereplő információkat frissítettük, de ha azóta mégis történt volna változás, jelezd szerkesztőségünknek a szerkesztoseg@termeszetjaro.hu e-mail-címen.

Mátraszentimrén a Vadvirág Hotel elől indultunk. Itt állt hajdanán a környék egyik ikonikus helye, a Vadvirág Turistaház. Előtte Felcser panzió volt a neve, és egy vállalkozó szellemű testvérpár vezette azt. A turistaház vezetését 1949-ben átvette az állam, akkor kapta a Vadvirág nevet is.

Egy napsütéses délután a Vadvirág előtt 1954-ben

1 / 32

Fotó: Fortepan / Nagy Gyula

Az idősebbek még emlékeznek a népszerű Panoráma útikönyv sorozatra. Ennek Mátráról szóló része a 60-as években így írt a Vadvirágról: "Azóta pedig, hogy megnyílt a Turistaházakat Kezelő Vállalat Vadvirág turistaháza és mellette számos vállalati és szakszervezeti üdülőház, Mátraszentimre valóságos üdülőközponttá változott. … Az igényes építésű Vadvirág turistaházban táncolni is lehet esténként." Erről a Fortepan egyik régi fotója is árulkodik, amelyen a heti programkínálatot láthatjuk. De vajon milyen lehetett egy szombati Kacagó délután?

Heti programok a Vadvirágban valamikor 1977-ben

2 / 32

Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

Mátraszentimrén a piros jelzésen indultunk útnak, közben a Vadvirág szomszédságában egy meglepő lakót is felfedeztünk, egy emut, aki kíváncsian figyelt bennünket.

Emu a hóban

4 / 32

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Útközben megpillantottuk a település túlsó végén található ércbánya fák fölé magasodó aknatornyát. Mátraszentimrén a 60-as évektől a 80-as évekig folyt ólom- és cinkérc bányászat, de a bánya végleges bezárási munkálatai még most is folynak. Ahogy elhagytuk a falut, áttértünk a zöld sáv jelzésre, ami az erdőn át a közeli Bagolyirtásra vitt bennünket. Lassan már két hete, hogy nagy havazás volt itt, de a hó – köszönhetően az éjszakai kemény mínuszoknak – még mindig tartotta magát.

Fehérben a zöld

6 / 32

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Az égig érő fenyők alatt megbújó kisebb-nagyobb hétvégi házak most téli álmukat alusszák. Ahogy a környéken máshol is gyakran látni, az üdülőházak egy része itt is a Mátrát alkotó andezitkövekből épült. Több házon – finom utalásféleképpen – a bagoly is helyet kapott.

A Mátrában sokfelé látni andezitkövekből épült házakat, nyaralókat, templomokat, iskolákat

8 / 32

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Bagolyirtást a zöld háromszög jelzésen hagytuk el, amin hamarosan elértük a felhagyott sípályát, amit már ismertem korábbról is, mert pár éve, mikor hasonlóan nagy hó volt, idejöttünk szánkózni. A sípálya tányéros felvonójának oszlopai ma is állnak még, és a kis síház is tartja még magát, egy szép, idős bükk tövében.

A bagolyirtási felhagyott sípálya

10 / 32

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A felvonót az ERŐMŰ Beruházási Vállalat dolgozói hozták létre, és még a 90-es években is üzemelt. A 300 méteres sípályán még a 90-es években is síeltek, most már havas teleken a szánkózók használják.

Hát van ennél jobb, mint egyedül sífutni a téli erdőben?

11 / 32

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Az erdőben nem nagyon volt senki rajtunk kívül, csak néhány túrázóval és egy sífutóval találkoztunk, de hétvégén bizonyára sokan jártak erre, legalábbis az ösvényen letaposott hó erre utalt.

Néhány éve a Börzsönyben voltam egy hiúznyomkereső túrán, és a csapatot vezető természetvédelmi őr úgy tudott olvasni a nyomokból, mintha egy könyvet lapozgatott volna. Nem csak azt mondta meg, milyen állat járt ott, de azt is, hogy mikor és éppen mit csinált az az állat. Menekült éppen egy ragadozó elől, vagy ráérősen ballagott, jólesően meghempergett a hóban, majd utána megrázta magát. Én is próbáltam most nyomolvasóként értelmezni a látottakat, de a nappali olvadás és az éjjeli fagyás a nyomokat is formálja, így olykor még azt is nehéz volt megmondani, milyen állat járt itt.

Mi a madarakon kívül más állattal nem találkoztunk, de a nyomok alapján, amikor senki emberfia nem látja, nagy élet van az erdőben

12 / 32

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Hamarosan elértük következő célpontunkat, a fallóskúti Mária-kegyhelyet. Az erdő mélyén megbújó zarándokhely végtelenül békés volt ezen a délutánon, egy darabig csak mi ketten voltunk itt, na meg a csend. Az erdő közepén rejtőző templom és környékének megnyugtató hangulata még azokra is hatással van, akik egyébként nem hívőként érkeznek ide.

A 2006-ban felszentelt Béke királynéja templom

16 / 32

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A kegyhelyre egy nagy, faragott fakapun lépünk be, a tűzzománcból készült stációk mellett vezet az ösvény a jelenésnek emléket állító Erdők királynéja kápolnához. Mellette áll a 2006-ban felszentelt Béke királynéja templom. A szabadtéri oltár és a márványból készült Mária-szobor adományokból épült fel.

Csodatévő hely a téli erdő közepén

18 / 32

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A fallóskúti kegyhely története 1947-re nyúlik vissza, amikor egy hasznosi asszonynak, Sánta Lászlónénak többször megjelent a Szűzanya. Klára asszony a tőle kapott útmutatások alapján Mátraszentimre közelében talált rá arra forrásra, amelynek a mai napig csodatévő erőt tulajdonítanak. A Szűzanya utasítására itt kutat fúrtak, ami ma is működik a templom bejárata előtt. 1948-ban a Szűzanya azt kérte, építsenek kápolnát a forrás mellé. Bár a hivatalos szervek nem támogatták, a kis kápolna mégis felépült, a csodatévő forrás híre pedig messziről vonzotta ide a gyógyulni vágyókat.

A fallóskúti forrás vizének gyógyító erőt tulajdonítanak, és számos csodás gyógyulást lejegyeztek

20 / 32

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A kommunista államhatalom nem nagyon örült a zarándokoknak, ezért megpróbálták Klára asszonyt jobb belátásra bírni. Többször is kényszergyógykezelésre vitték, először Gyöngyösre, majd Gyulára, ahol elektrosokk-terápiával akarták rávenni látomásai visszavonására. Végül, 1954-ben Budapestre került, Lipótmezőre, ahol orvosi szakvéleménnyel támasztották alá, hogy semmilyen pszichiátriai kezelésre nem szorul. A 70-es években még Rómában is járt, hogy a pápa áldását kérje, és egészen élete végéig, 1985. december 9-ig harcolt Fallóskút elismeréséért.

Klára asszony emlékét egy márványtábla is őrzi a templom falán

25 / 32

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A szocializmus évtizedeiben az Állami Egyházügyi Hivatal tiltotta a zarándoklatot, ettől persze még jöttek az emberek, félig-meddig titokban. Az egyház végül 1987-ben vette át a területet, ezután indultak meg a fejlesztések az ország legfiatalabb szent helyén. Fallóskúton élt húsz évig, 2011-ben bekövetkezett haláláig Magyarország egyetlen „főállású” remetéje, Szél Sándor Paszkál, akivel a zarándokok szívesen beszélgettek, az asszonyok pedig ellátták őt mindenféle finomsággal.

A Fallóskúti Mária-kegyhely az ország legfiatalabb szent helye

26 / 32

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Amikor visszaindultunk Mátraszentimrére, már jól benne jártunk a délutánban, a nap is egyre lejjebb ereszkedett, és arany színűre festette a hóval ölelt fákat. Néztük ezt a csodát, hallgattuk a hó ropogását a lábunk alatt, és szerettük volna, ha a nap egy kicsit még elidőzne a hegyek felett. Bár pár órája egy könnyű kis túrára indultuk, végül spontán zarándoklat lett belőle a gyönyörű, csöndbe burkolózó téli erdőben.

Könnyű körtúrából sponán téli zarándoklat

30 / 32

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A cikk először 2023 februárjárban jelent meg.