Hétvégi vízitúra a Hernád középső szakaszán
Magyarországon szerencsére bőven van miből válogatni, ha vízitúrahelyszíneket keresünk hétvégére, és talán pont a nagy kínálat miatt szoktunk megfeledkezni országunk északkeleti részének legizgalmasabb folyójáról, a Hernádról. Egy napsütéses májusi hétvégén két nap alatt 35 kilométert kenuztunk, és teljesen beleszerettünk a néhol meglehetősen vad, sokszor pedig éppenhogy csak csordogáló, csodálatos természeti környezetben folyó Hernádba.
A Hernád a szlovákiai Alacsony-Tátra keleti végében, a Király-hegy északi lejtőinek lábánál ered Hernádfő település közelében. A Szlovák Paradicsomban a túrázók által kedvelt Hernád-áttörésnél teszi le először a névjegyét, majd izgalmas vadvízi szakaszokat is rejtve éri el Kassát. A városon aztán mesterséges mederben folyik át, mígnem Abaújnádasd után néhány kilométerig határfolyónk, hogy végül megkezdje 118 km-es magyarországi útját, mielőtt Kesznyéténél a Sajóba ömlene.
Amíg a 168 km-es szlovák szakaszból csupán egy rövid, 40 km-es vadvízi részen szoktak vízitúrákat szervezni Kassa fölött, addig a hazai szakasz végig hajózható, bejárására viszont 3-4 napra is szükségünk lehet.
Így a hernádi vízitúrák tervezésénél elsősorban azt kell kiválasztanunk, hogy mire van időnk, és hol tudunk felszerelésbérlést, valamint szállást intézni magunknak.
Persze a saját eszközökkel történő, esetleg vadkempinges vízitúrák szervezése esetén ilyenféle logisztikai problémákkal nem kell foglalkozni.
A mi választásunk Nagykinizs településére esett, itt találtuk meg ugyanis a Vidám-vidra Vízitúrák tulajdonosát, Kmetty Zsoltot. A vízitúrák szervezésével, szálláslehetőségekkel, vízi eszközök bérlésével és szállításával foglalkozó Zsolt hivatásos vízitúravezető és a környék nagy szerelmese, évek óta szervez különböző hosszúságú és nehézségű túrákat a Hernád szakaszain, de jelentős szerepe volt abban is, hogy elindultak a hernád-völgyi turisztikai fejlesztések is.
Mivel helyismeretünk ugyan nem volt, de jó pár vízitúra volt már a hátunk mögött, Zsolt javaslatára egy másfél napos szakaszt választottunk Vizsoly és Nagykinizs között, így szombat reggel már a vizsolyi Hernád hídnál készülődtünk a vízreszállásra.
A megelőző napok esőzései miatt a víz ugyan elég hordalékos, mondhatni saras volt, a vízszint szerencsére csak keveset emelkedett, így normál körülmények vártak minket az első szakaszon, ami alatt Vizsolytól Gibártig szeltük a Hernád hullámait. Bár a folyó középső szakasza a vízitúrákban jártasak számára technikailag nem túl nehéz, nem árt az óvatosság. Az egész napi evezésünk alkalmával 4-5 olyan rész volt, ahol figyelnünk kellett, igaz, ott nagyon, hiszen bedőlt fák között, erős sodrásban kellett navigálni a folyó egyes szakaszain.
Kezdő vízitúrázóknak pont ezek miatt a részek miatt először érdemes túravezetővel megismerkedni a folyóval.
Az ország egyik legidősebbjének számító gibárti vízerőműnél sem árt az óvatosság, a Zsolttól kapott tanácsokat és a vízitúrás térképet követve azonban egy jó 15 perc alatt megoldható az átemelés, igaz, a sok felszerelés miatt alaposan megizzasztott minket a művelet.
Gibárton az elmúlt évek fejlesztései nyomán rögtön a híd után egy stég található, amely tökéletes a Vizsolytól számított első nagyobb pihenőre. Miután kikötöttük a kenut, elsétáltunk a híd túloldalán lévő, és szerencsére hétvégén is nyitva tartó vendéglátóipari egységbe hideg italokért, rajtunk kívül pedig kéktúrás túrázók serege is hasonlóan döntött.
A híd lábánál, közvetlenül a stég felett nemrég épített kulturált pihenőhely volt ebédünk helyszíne, majd a délutánra mondott viharok miatt hamarosan mi is a továbbhaladás mellett döntöttünk.
Innen már csak 7-8 km volt Pere települése, ahol már előre lebeszéltük az aznapi szállásunkat a helyi kempingben. Mivel a környéken alig találni ilyen jellegű szállást, ezért nagyon örültünk a nyugati színvonalú kemping tisztaságának, a szépen rendben tartott zöld felületetnek.
Igaz, a kikötés némi karmunkát és vízben álldogálást igényel, a kemping nyugalma és a Hernád látványa megéri a fáradozásokat. A falu egyetlen, és meglepően jó ár-érték arányú éttermében megvacsoráztunk, majd a várt vihar előtt, már este 9 körül nem tudtunk ellenállni a sátor hívogatásának.
Vízitúránk második napi szakasza nem volt túl hosszú, de az előző napi 21 km mellé pont jól jött levezetőnek a tervezett 11 km-es etap. Pere után a Hernád egy darabig még viszonylag gyorsan folyik, de a felsődobszai vízerőmű visszaduzzasztó hatása egy idő után lelassítja a folyót, mi pedig egy csapásra a Tisza-tavon éreztük magunkat.
Szinte állóvízként csordogál a Hernád, érintetlen nádasok tarkítják a partvonalat, a löszös magaspartokat pedig vidáman cikázó gyurgyalagok népesítik be. A madárvilágra amúgy sem lehetett panaszunk, köszönhetően a szinte elenyésző turizmusnak és a viszonylag érintetlen természetnek.
A két nap alatt a megannyi gyurgyalag mellett partifecskék hadát is láttuk, rajtuk kívül nagyjából fél órán át együtt repült velünk egy fekete gólya, és persze sok kis és nagy kócsagot, szürke gémet, jégmadarat, ragadozókat is megszemléltünk.
A háborítatlan állatvilág további képviselői közül egy kis szerencsével hódokat és vidrákat, valamint iszogató őzeket és szarvasokat is lehet látni, nem véletlen, hogy a folyószabályozásból teljesen kimaradt Hernád a természetkedvelők igazi paradicsoma.
Az 1911-ben épített felsődobszai vízerőműnél még rövidebb az átemelés, mint Gibárton, 5 perc után már ismét az 5-6 km/órás sebességgel folyó Hernád várt minket. Az addig meglehetősen tiszta víz itt már meglehetősen szemetes, Felsődobsza környékén sajnos a gumicsónaktól kezdve a babakocsikon át a használt pelenkákig elég sok mindent láttunk a vízben.
Zsolt elmondása alapján az ottani vízitúraszervezők minden évben közös folyótisztításokat szerveznek, a helyi lakosság szemléletén és életmódján viszont nem lehet egy csapással változtatni
Vízi kalandjaink utolsó kilométerein próbáltuk kiélvezni a Hernád megnyugtató közelségét, a Kiskinizs melletti Hernád híd után pár száz méterrel pedig már ki is kötöttünk a Vidám-vidra Vízitúrák stégjénél. Zsolt kifaggatott minket, hogy hogy tetszett a folyó, melyik részt szerettük a legjobban.
Itt is csak ugyanazt tudom elmondani, amit akkor neki is: a Hernádon nehéz kiemelni egy-egy részt vagy élményt.
A folyó érintetlensége, a természet és az állatvilág közelsége, és az emberi beavatkozások viszonylagos hiánya miatt a Hernád egy olyan különleges oázis a hazai vízfolyások között, hogy nincs kétségünk afelől, a folyón történő vízitúrák száma és a Hernád-völgyét felfedezni vágyó hazai utazók köre évről évre csak bővülni fog.
A vízitúrázás mellett még rengeteg felfedeznivaló vár rád a Hernád-völgyében, ahová bakancsot is vihetünk, de bringával is remek túrákat tehetünk, így érdemes több napot szánni környékre. A látnivalókért, szállásajánlatokért, túratippekért a hernad-volgy.hu honlapot érdemes felkeresni, ahol minden fontos információt egy helyen megtalálsz.
Az alábbi videóban Kmetty Zsolt foglalja össze a leghasznosabb tudnivalókat:
A Mondolo eredetileg egy utazásokkal, világjárással és fenntarthatósági témákkal foglalkozó aktív közösségként indult 2016-ban. A spontán szerveződő baráti kollektíva 2019-től vált hivatalosan Mondolo Egyesületté, azóta pedig civil szervezetként projektjeink sok területen futnak egyszerre: foglalkozunk környezeti neveléssel, ismeretterjesztő előadások szervezésével, országos hírű környezetvédelmi street art projektekkel, illetve ehhez kapcsolódó workshopok lebonyolításával is. Élménybeszámolókat írunk utazásinkról, mindeközben pedig azon dolgozunk, hogy a fenntartható turizmus legfontosabb alapelvei mentén járjuk be hazánkat, a szűk környezetünket, és persze alkalomadtán Földünk más szegleteit is.
A Mondolo Egyesület weboldala ide kattintva érhető el, de megtalálod őket a Facebookon és az Instragramon is.
Patagónia természeti kincsei El Chaltén környékén
2024.12.04.Patagónia neve szinte már egybeforrt az érintetlen, vad természettel, a számtalan outdoor lehetőséggel, na és persze azzal is, hogy a világ végére kell utaznunk ahhoz, hogy mindezeket átéljük. A következő cikksorozatban arra vállalkozunk, hogy bemutassuk Patagónia argentin és chilei részének leghíresebb látnivalóit, és egy átfogó képet kapjunk a dél-amerikai kontinens egyik legizgalmasabb vidékének természeti kincseiből.
→ Tovább
Az Albán-Alpok legszebb őszi túrái Theth környékén
2024.11.22.Albániát már régen felfedezték maguknak mind a turisták, mind a hegyvidéki részekre igyekvő, aktív turizmust preferáló utazók. Az Albán-Alpok legkönnyebben elérhető túrái még kora ősszel is egészen zsúfoltak. A technikailag könnyűnek számító trekkingek végén szédületes kilátás várja a túrázókat, az Elátkozott-hegység érintetlensége és vadsága pedig továbbra sincsen veszélyben, miközben remek szállásokon pihenhetünk élvezve a legendás albán vendégszeretet minden pozitívumát.
→ Tovább
Az istenek lakhelyén jártunk Bulgáriában
2024.10.30.Van egy olyan ország – tőlünk nem is olyan távol –, ahol nem a legmagasabb csúcs a leghíresebb. A 2925 méter magas Muszala ugyan Bulgária, valamint az egész Balkán-félsziget legmagasabb hegycsúcsa, mégis, ha megkérdeznénk a bolgár túrázókat, legtöbbjük azt válaszolná, hogy bizony a balkáni ország nevezetes csúcsai közül a Vihren örvend nagyobb népszerűségnek. Arra, hogy ez miért is van így, illetve, hogy milyen nehéz felmászni a 2914 méteres márványpiramis tetejére, most megpróbálunk válaszolni.
→ Tovább
