Horogra akadva a Palotai-Bakony sziklaszurdokjaiban
Csak egyórányira a fővárostól, csak pár száz méter szint, csak csodás táj; csak élvezni lehet a Csór községtől északra elterülő dolomittérség szépségeit, változatosságát. Csak tájékozódni kell jól, az igencsak szokatlan útvonalvezetés ezt megköveteli.
A bezárt Csóri csuka csárda melletti parkolóból indultunk zegzugos utunkra. A bekerített vízmű kerítését elhagyva felfelé indult a zöld jelzés a Kilátó-hegyre, ahol fenn egy pirosra festett sintó kapu fogadott. A japán sintó vallás szerint a torii kapu a földi és a más/szakrális világ közötti átjárót jelképezi. „Rajta áthaladva egy nagyobb szentségű térbe érkezünk.” És valóban, most is működött a kapu: alattunk a falucska, távolban a Mezőföld (az Alföld!) elvégződésével, s előttünk a kaland misztikuma.
Ligetes, feketefenyőkkel tarkított, hangulatos domboldalon talpaltunk tovább, két villanyvezeték-nyiladék útját is kereszteztük. A második után egy felhagyott, szemétlerakónak használt dolomitbányára tekinthettünk le.
Kis darabon hétvégi kertek kísértek, majd egy kidőlt fákkal tarkított feketefenyvesben kanyargott ösvényünk keletnek, a Száraz-horog pereme felé. Hogy mi is itt a horog?
A Dunántúlon a mélybe vágódott utakat, a száraz szurdokokat nevezi a nép horognak, amit az intenzívebb csapadékvíz „hornyolt” ki.
A zöld sávból kiágazó jelzések kilátóhelyhez vittek, a dolomitplató peremére, ahol mesés látvány várt. (Aztán a tapasztalatlanabbaknak vissza a zöldre!) Mi kellő óvatossággal végigmentünk a sziklaszurdok peremén vezető „partizánösvényen”. Alig tértünk vissza a jelzett útra, már meredeken ereszkedtünk alá a Száraz-horogba. Megilletődve haladtunk a zord, sötét völgy mélyén a kidőlt fák között, az égbe szökő fehér dolomitsziklák lábánál.
Mielőtt kitágult volna a kanyon, már 180 fokos fordulattal kapaszkodtunk is felfelé a szurdok nyugati peremére, amely egy rövid, de emlékezetesen meredek sziklaél legyőzése után elragadó kilátással jutalmazott: most csodálhattuk meg a szemközti, keleti oldal letöréseit, ahol alig fél órája jártunk.
A sziklagerinc lelaposodott, leereszkedett. Itt is sok kidőlt fát kellett kerülgetnünk, éppúgy, mint a Száraz-horog további részén.
A sok kidőlt fa is áldozata lehet a klímaváltozásnak: szárazság, viharos szelek. És a pusztulásukba besegít a dolomiton lévő vékony talaj, a terep meredek lejtőszöge, no és másodlagosan a gombák és a rovarok tevékenysége is. És sajnos az ember is az egynemű, döntően egy fajt tartalmazó, így a természetes biodiverzitást nélkülöző erdőkkel.
Mielőtt kiértünk volna a völgyből, már üzent a Palotai-Bakony honvédségi gyakorlóterülete: a turistaút két oldalán egykori harcászati gyakorlatok gödrei (tankállás, lövészárok) emlékeztettek a „Béketábor” harciasságára.
A fátlan dolomitfennsíkon az „Ötfa” nevű csomóponthoz tartottunk. Az öt fát nem tudtuk beazonosítani, de innen valóban öt felé ágaztak szét az utak. Mi itt a délkeletnek tartót választottuk, amely a Nagy-tisztás nyugati szélén tartott a Mandulás felé.
Alig kanyarodtunk a zöld sávon északnak, feltűnt a nagy attrakció, a Szenes-horog szenzációsan sziklás túlsó partja, ahol egy órán belül leszünk majd.
A szurdokba rövid, de meredek út vezetett. A kihívás később a sok kidőlt fa átmászása volt. Nehéz volt a lábuk elé figyelni, hiszen hatalmas sziklák, sziklafalak törtek az égnek a keleti völgyoldalban.
Innen jelzetlen ösvényeken bóklászva cserkésztük be a már ismert zöld sávot, ami a parkolóba vitt. Ja, hogy az idő végig szeles, nyirkos és borult volt? Ezt ritkán vettük észre, a sok szépség lekötötte figyelmünket. És tavasszal is vissza kell térnünk a dolomitsziklagyep és a szurdok- és karsztbokorerdő romantikus hangulata, virító virágai miatt! Mert megragadott a táj, horogra akadtunk.
Térkép: Dorogi András
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
