1 / 20

Horváth József (1918-1991)

Józsi bácsi a Börzsöny szerelmeseként járta a hegység turistaútjait, és szinte élete végéig gondozta a turistajelzéseket. A később róla elnevezett zöld jelzésű útvonalat halála előtt maga vágta a Nagy-Sas-hegy sűrűjébe. Mi a leghosszabb 40 km-es távon főleg ezt a zöld jelzést követtük.

2 / 20

Reggeli rajt a Szokolya vasútállomásnál, a Lokomotív kulcsosháznál

A Vácot Drégelypalánkkal összekötő hangulatos vasúti pálya mellett találjuk a Magas-hegy meredek völgyében megbúvó Lokomotív Turista Egyesület kulcsosházát. A szervezők innen indították a túrát, ami a Börzsöny déli és nyugati dombjai között vezetett minket körbe.

3 / 20

Nógrádi földeken

Harsányzöldbe öltözött erdőben, sokáig a vasút mellet kanyarogva haladtunk a Róka-hegyen át Nógrádba, az első ellenőrzőpontig. Mire ideértünk a jó idő már kezdte felvonni a hajnal szürke ködfüggönyét a nógrádi vár előtt elterülő tájról. Zöldellő mezők, sárga repcetáblák és a távolban magasodó csúcsok rendezték be ezt a pompás díszletet.

4 / 20

Nógrádi vár és a Magas-Börzsöny hegyei

Sűrű erdőben kanyarogva, a csobogó Szén-patakon átkelve érkeztünk Király-rétre. Még itt találtuk a már bezárt Ákosvár büfé épületét, melynek helyén az erdészet kulturált pihenő- és frissítőhelyet, nyilvános mosdót, bemutatóhelyet és információs pontot fog létrehozni. A rég várt fejlesztést remélhetőleg minél előbb igénybe vehetik majd a természetjárók.

5 / 20

Királyrét, volt Ákosvár büfé

Gyors pecsételés és kis frissítés után továbbra is a zöld utat követtük egész Érsek-tisztásig. Innen kezdődik igazán a Horváth József útja, ami kürtővulkánok közt hullámvasutazik egészen a Nagy-Sas-hegytől a Sós-hegyen át Márianosztráig. Ezen az úton sokáig élvezhettük a Börzsöny egyik legszebb kilátását, amit a tavasz színei és illatai gazdagítottak. Előttünk a hegység jellegzetes nyugati és déli kúpjai magasodtak, távolban a Visegrádi-hegység vonulata alatt kanyargó Duna víztükre csillogott.

6 / 20

Kilátás a Sós-hegy oldalából

Márianosztrára érve a zöld jelzést pirosra cseréltük, és egyben elhagytuk a Börzsöny egyik legszebb turistaútját. Fölöttünk kék ég, lábunk alatt szikkadt erdészeti út. Kóspallagra érve szikrázó napsütésben trappolunk az aszfalton. Alig vártam, hogy a nap erős sugarai elől visszaérjünk az erdő hűs rengetegébe. A faluból kifelé, az utolsó igazolópont után a kék kereszt jelzésén kapaszkodtunk fel túránk utolsó erőpróbáló emelkedőjén a Fekete-hegy oldalába. Ez után már végig lejtett az út a célig, a Szokolya vasútállomásig.

7 / 20

Szokolyától északra

Ki kényelmesen, ki futva, ki hosszabb, ki rövidebb távon érkezett a célba, ahol a szervezők igazi turistamajálist hoztak össze. Idősebbek és fiatalok együtt fogyasztották az ilyenkor szinte kötelező zsíros kenyeret, amit a délután előrehaladtával sör és végül a pálinka kísért, ami még jobban fokozta a fesztiválhangulatot. A szűk völgyben zengő harsány hahotát csak a „piroska” vonat kűrtje szakította meg, melyre már fáradtan kapaszkodtak fel a hazafelé tartó kimerült túrázók.

8 / 20

Szokolya vasútállomás

Szöveg és fotó: Lánczi Péter