Ilyen pontszerűen talán még sosem éreztem meg a tél beköszöntét. A felhő egy pillanat alatt lepett el minket, és tüntette el a meleget adó napsütést, közben egyszerre nyirkos levegőt öntött a nyakunkba. Az elmúlt két hétben rengeteget voltam kint, kirándulások, nagyobb túrák és terepfutások is voltak a Balaton-felvidéktől a Budain és a Bükkön át a Zemplénig. Már múlt héten a Bükkben is nagyon ősz végi volt a hangulat, a bükki bükkösök pont akkor hajigálták el az utolsó leveleiket, már csak a tölgyfákon voltak színek – na meg a lábunk alatt a minimum bokáig érő, recsegő-ropogó avarban. De a tiszta, napos idő miatt tudat alatt még az ősz legvégének könyveltem el ezt az állapotot.

Vasárnap barátaimmal a közelsége és az egyszerűsége miatt eddig mindig kihagyott Budaörsi-kopárokra látogattunk el. A túra a gazdagréti lakótelepről indult az Irhás árkon fölfelé, ahol az aszfaltos út elfogyásával becsatlakoztunk a P↺ jelzésű ösvényre. A turistaút a Frank- és a Kakukk-hegy északi, meredek lejtőjén, a patak mellett vezet fel minket az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetéhez (KFKI), aminek a kerítése mentén haladtunk tovább, az első célunk a Sorrento-sziklák voltak, így a P↺-ről a KFKI-nál a S+-re, majd a S jelzésű útra fordultunk rá.

Óvatosan a sünökkel az Irhás-ároknál!

1 / 29

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

Közben túratársunk már kezdett belelendülni a megszokott II. világháborús sztorizgatásba, ezúttal George Patton tábornok ügyes-bajos dolgai voltak terítéken. Tényleg érdekes figura volt, olyannyira, hogy egy ponton elmulasztottuk a jelzéseket figyelni, és egyszer csak feltűnt, hogy egy kevésbé járt ösvényen haladunk. Hát annyi baj legyen, legalább erre nem találkozunk annyi kirándulóval (a jó időnek hála dugig volt a környék családokkal, kutyásokkal, futókkal), ráadásul a térképünk a hegygerincen haladó ösvényen kilátópontokat is jelöl.

A Nagyszénászug és Budakeszi irányába panorámát nyújtó ponthoz egy rövid kitérőt kellett tenni, de érdemes volt! A közelmúltban leirtott erdő helyén jó kilátást kapunk északnyugati irányba, és bár napsütéses időnk volt, a pára és légszennyezés miatt nem vizsgálódhattunk túl nagy távolságokban. A Nagy-Kopasz, a Nagy-Szénás és a Fekete-hegy kontúrjait is csak alig lehetett kivenni, tiszta időben a Gerecse és a Pilis néhány csúcsa is felfedezhető lenne innen.

Kilátás a Sorrento-sziklák fölötti gerincről északnyugati irányba

2 / 29

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

A Sorrentóhoz így szokatlanabb irányból érkeztünk, de egyébként megéri ez az ösvény is a bejárást, szép molyhos tölgyes bokorerdőkön át vezet. A Sorrento-sziklák sem igényelnek reklámot, sokan látogatják a látványos dolomittornyokat, amik egy hangulatos fenyves ligetben csücsülnek a Budaörsi-kopárok nyugati szélén.

A Sorrento-szikláknál

4 / 29

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

Kapcsolódó cikkek

Sorrento sziklái Budaörs felett

Tovább

Sorrento másképpen

Tovább

Rövid pihenő után haladtunk is tovább, jöhetnek az igazi kopárok! Alig, hogy visszatértünk a S jelzésű turistaútra, máris letértünk róla a burkolt dózerútra, amiről a 364 méteres Szekrényes-hegy csúcsára caplattuk fel egy elég masszív emelkedőn. A néhai vitorlázó katapult vasbetonrámpájára pár percre kiültünk, és mivel ez a legmagasabb domb a környéken, megpróbáltuk felfedezni, hogy mi-merre. De annyira párás volt az idő, hogy csak kicsi távolságba láttunk el, gyakorlatilag csak a szomszédos púpokat tudtuk vizsgálni.

A Szekrényes-hegy néhai katapultjának maradványa

8 / 29

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

A 322 méteres Szállás-hegyre vezető ösvényünk több kiváló kilátóponttal is kecsegtet, ezeket a térképek is jelzik a szokásos jelölésekkel. Elhaladtunk a szállás-hegyi régi kőfejtő mellett is, ahol a kőfejtés nyomát már nem lehet felfedezni, egy telepített tölgyes vette át mintaszerűen az uralmat. A hegytetőről nézve nagyon szépen látszik, hogy ahol a tölgyes sárgás-barnállik (még fönn voltak a levelek), ott van takarásban a mesterséges katlan.

A barna erdőfolt a néhai kőbánya területe

16 / 29

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

A másik irányba nézve az Odvas-hegyet néztük meg, ide ma nem megyünk el, ahogy az Út-, a Ló- és a Csík-hegyre sem. Ehelyett a Farkas-hegy fennsíkszerű mezejét választottuk, amit a P+ jelzésű úton értünk el. Régen a vitorlázórepülők egyik pezsgő, élettel teli bázisa volt, később már csak két szárnyból álló emlékmű utalt erre, manapság pedig a szárnyak sincsenek már kint, miután a szél kitörte őket a helyükről. A Farkas-hegyi repülés történetéről korábban részletesen írtunk, ide kattintva érhető el a remek archív fotókkal teletűzdelt cikkünk.

Kapcsolódó cikkek

Milliméteres szépségek a Budaörsi-kopárokon

Tovább

Hegyek között, völgyek között – a Kő-hegytől a Törökugratóig

Tovább

A tájékoztató táblán sorolt panorámának ezúttal csak egy egészen kis része látszott

21 / 29

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

A Farkas-hegyről a P+ jelzéseket követve távolodtunk el, még bejátszva egy kilátópontot, ahonnan a Nap-, Kő- és Odvas-hegy látszott volna, ha nem abban a pillanatban érkezett volna meg egy felhő, amikor odaértünk. Az addig sem túl erős kilátás egyik pillanatról a másikra szűnt meg, a hőérzetünk pedig ezzel együtt hirtelen esett vagy 5 fokot.

Egy érdekes látványunk maradt még pár percig, a tőlünk balra magasodó Budaörsi-hegy (430 m) lapos tetejét még érte egy darabig a napsugár, színes sapkát kötve a ködbe öltözött hegy fejére.

A Budaörsi-hegy teteje még pár percig tartotta magát, végül elbukott az is

24 / 29

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

A megszűnő P+ jelzésű útról röviden a P sávon folytattuk az utat, majd a S↺ -re fordultunk jobbra, amiről 1,2 km után a P◼-re szintén jobbra. Ezen ereszkedtünk le a Frank-hegy oldalán, körbejárva a Rupp-hegyi tanösvényt is.

A Rupp-hegy csúcsán

29 / 29

De ne szaladjunk így előre, még a S↺-ön kínálta magát látványosan egy piktortéglaüreg, aminek képtelenség ellenállni, így mi is benéztünk. A pici üregecskének tűnő járat némi meglepetésre 20-30 m-en át folytatódott a hegy felé, felnőtt fejjel is nagyon izgalmas látnivaló! Ha valaki ilyen kalandokban is gondolkodik, javasoljuk a fejlámpa vagy egy jobb zseblámpa használatát, mert nagyon jó részleteket is láthatunk az üregek falába vájva. Persze alapból is érdekes, ahogy ezekből a mesterséges vájatokból bányászták a híres budai festőföldet, amit falak vakolásakor, festésekor használtak fel. A Budai-hegységben több helyen is előforduló piktortéglaüregekről nemrég pont írtunk a Turista Magazinban, ide kattintva olvashatjátok el a cikket!

Az üreg nagytermében bámészkodunk

27 / 29

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

Odvunkból előbújva konstatáltuk, hogy közben még hidegebb lett, így a túra utolsó kilométerein már nem nézelődtünk annyit, gyorsan lecsorogtunk a mind szürkébb, rideg takonyba.