Így tört ránk a tél a Kopárokon
Napsütéses kirándulásnak indult, a végén már erősen vacogtunk, és a kilátásunk is teljesen elfogyott a felhőben.
Ilyen pontszerűen talán még sosem éreztem meg a tél beköszöntét. A felhő egy pillanat alatt lepett el minket, és tüntette el a meleget adó napsütést, közben egyszerre nyirkos levegőt öntött a nyakunkba. Az elmúlt két hétben rengeteget voltam kint, kirándulások, nagyobb túrák és terepfutások is voltak a Balaton-felvidéktől a Budain és a Bükkön át a Zemplénig.
Már múlt héten a Bükkben is nagyon ősz végi volt a hangulat, a bükki bükkösök pont akkor hajigálták el az utolsó leveleiket, már csak a tölgyfákon voltak színek – na meg a lábunk alatt a minimum bokáig érő, recsegő-ropogó avarban. De a tiszta, napos idő miatt tudat alatt még az ősz legvégének könyveltem el ezt az állapotot.
Vasárnap barátaimmal a közelsége és az egyszerűsége miatt eddig mindig kihagyott Budaörsi-kopárokra látogattunk el.
A túra a gazdagréti lakótelepről indult az Irhás árkon fölfelé, ahol az aszfaltos út elfogyásával becsatlakoztunk a P↺ jelzésű ösvényre. A turistaút a Frank- és a Kakukk-hegy északi, meredek lejtőjén, a patak mellett vezet fel minket az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetéhez (KFKI), aminek a kerítése mentén haladtunk tovább, az első célunk a Sorrento-sziklák voltak, így a P↺-ről a KFKI-nál a S+-re, majd a S jelzésű útra fordultunk rá.
Óvatosan a sünökkel az Irhás-ároknál!
Közben túratársunk már kezdett belelendülni a megszokott II. világháborús sztorizgatásba, ezúttal George Patton tábornok ügyes-bajos dolgai voltak terítéken. Tényleg érdekes figura volt, olyannyira, hogy egy ponton elmulasztottuk a jelzéseket figyelni, és egyszer csak feltűnt, hogy egy kevésbé járt ösvényen haladunk. Hát annyi baj legyen, legalább erre nem találkozunk annyi kirándulóval (a jó időnek hála dugig volt a környék családokkal, kutyásokkal, futókkal), ráadásul a térképünk a hegygerincen haladó ösvényen kilátópontokat is jelöl.
A Nagyszénászug és Budakeszi irányába panorámát nyújtó ponthoz egy rövid kitérőt kellett tenni, de érdemes volt!
A közelmúltban leirtott erdő helyén jó kilátást kapunk északnyugati irányba, és bár napsütéses időnk volt, a pára és légszennyezés miatt nem vizsgálódhattunk túl nagy távolságokban. A Nagy-Kopasz, a Nagy-Szénás és a Fekete-hegy kontúrjait is csak alig lehetett kivenni, tiszta időben a Gerecse és a Pilis néhány csúcsa is felfedezhető lenne innen.
Kilátás a Sorrento-sziklák fölötti gerincről északnyugati irányba
A Sorrentóhoz így szokatlanabb irányból érkeztünk, de egyébként megéri ez az ösvény is a bejárást, szép molyhos tölgyes bokorerdőkön át vezet. A Sorrento-sziklák sem igényelnek reklámot, sokan látogatják a látványos dolomittornyokat, amik egy hangulatos fenyves ligetben csücsülnek a Budaörsi-kopárok nyugati szélén.
A Sorrento-szikláknál
Rövid pihenő után haladtunk is tovább, jöhetnek az igazi kopárok! Alig, hogy visszatértünk a S jelzésű turistaútra, máris letértünk róla a burkolt dózerútra, amiről a 364 méteres Szekrényes-hegy csúcsára caplattuk fel egy elég masszív emelkedőn. A néhai vitorlázó katapult vasbetonrámpájára pár percre kiültünk, és mivel ez a legmagasabb domb a környéken, megpróbáltuk felfedezni, hogy mi-merre. De annyira párás volt az idő, hogy csak kicsi távolságba láttunk el, gyakorlatilag csak a szomszédos púpokat tudtuk vizsgálni.
A Szekrényes-hegy néhai katapultjának maradványa
A 322 méteres Szállás-hegyre vezető ösvényünk több kiváló kilátóponttal is kecsegtet, ezeket a térképek is jelzik a szokásos jelölésekkel. Elhaladtunk a szállás-hegyi régi kőfejtő mellett is, ahol a kőfejtés nyomát már nem lehet felfedezni, egy telepített tölgyes vette át mintaszerűen az uralmat. A hegytetőről nézve nagyon szépen látszik, hogy ahol a tölgyes sárgás-barnállik (még fönn voltak a levelek), ott van takarásban a mesterséges katlan.
A barna erdőfolt a néhai kőbánya területe
A másik irányba nézve az Odvas-hegyet néztük meg, ide ma nem megyünk el, ahogy az Út-, a Ló- és a Csík-hegyre sem. Ehelyett a Farkas-hegy fennsíkszerű mezejét választottuk, amit a P+ jelzésű úton értünk el. Régen a vitorlázórepülők egyik pezsgő, élettel teli bázisa volt, később már csak két szárnyból álló emlékmű utalt erre, manapság pedig a szárnyak sincsenek már kint, miután a szél kitörte őket a helyükről. A Farkas-hegyi repülés történetéről korábban részletesen írtunk, ide kattintva érhető el a remek archív fotókkal teletűzdelt cikkünk.
Mivel a Kopárokon értékes növények élnek, egy területen pedig bizonyítottan jelen van az idei év hüllője, a haragos sikló is, a lehetőleg minél kisebb zavartatás érdekében kérjük, a fokozottan védett területeken mindig maradjatok a jelölt ösvényeken! Így továbbra is jó eséllyel egy fajgazdag, diverz sziklagyep burjánzik majd a főváros közvetlen közelében!
A tájékoztató táblán sorolt panorámának ezúttal csak egy egészen kis része látszott
A Farkas-hegyről a P+ jelzéseket követve távolodtunk el, még bejátszva egy kilátópontot, ahonnan a Nap-, Kő- és Odvas-hegy látszott volna, ha nem abban a pillanatban érkezett volna meg egy felhő, amikor odaértünk. Az addig sem túl erős kilátás egyik pillanatról a másikra szűnt meg, a hőérzetünk pedig ezzel együtt hirtelen esett vagy 5 fokot.
Nekünk idén vasárnap délután 13:25-kor ütött be a tél a Frank-hegy oldalában.
Egy érdekes látványunk maradt még pár percig, a tőlünk balra magasodó Budaörsi-hegy (430 m) lapos tetejét még érte egy darabig a napsugár, színes sapkát kötve a ködbe öltözött hegy fejére.
A Budaörsi-hegy teteje még pár percig tartotta magát, végül elbukott az is
A megszűnő P+ jelzésű útról röviden a P sávon folytattuk az utat, majd a S↺ -re fordultunk jobbra, amiről 1,2 km után a P◼-re szintén jobbra. Ezen ereszkedtünk le a Frank-hegy oldalán, körbejárva a Rupp-hegyi tanösvényt is.
A Rupp-hegy csúcsán
De ne szaladjunk így előre, még a S↺-ön kínálta magát látványosan egy piktortéglaüreg, aminek képtelenség ellenállni, így mi is benéztünk. A pici üregecskének tűnő járat némi meglepetésre 20-30 m-en át folytatódott a hegy felé, felnőtt fejjel is nagyon izgalmas látnivaló! Ha valaki ilyen kalandokban is gondolkodik, javasoljuk a fejlámpa vagy egy jobb zseblámpa használatát, mert nagyon jó részleteket is láthatunk az üregek falába vájva. Persze alapból is érdekes, ahogy ezekből a mesterséges vájatokból bányászták a híres budai festőföldet, amit falak vakolásakor, festésekor használtak fel. A Budai-hegységben több helyen is előforduló piktortéglaüregekről nemrég pont írtunk a Turista Magazinban, ide kattintva olvashatjátok el a cikket!
Az üreg nagytermében bámészkodunk
Odvunkból előbújva konstatáltuk, hogy közben még hidegebb lett, így a túra utolsó kilométerein már nem nézelődtünk annyit, gyorsan lecsorogtunk a mind szürkébb, rideg takonyba.
Mátyás király nyomában a Börzsönyben
2025.02.20.Bejártuk a Királyháza és a Csóványos közti összes utat: négy hegygerinc látnivalóit gyűjtöttük be, és még pár kitérőt is tettünk.
→ Tovább
Bartina sár nélkül?!
2025.01.20.Álmoskás időben robogtunk végig a Bartina teljesítménytúra maratoni távján a Szekszárdi-dombságban.
→ Tovább
A Biatorbágy-közeli sziklavilágba könnyű beleszeretni
2025.01.08.A korai sötétedés és a hideg idő nem kedvez a hosszú túráknak. Ezért most egy olyan félnapos kirándulást ajánlunk, amely változatos terepen vezet: van benne könnyű séta, egy kis mászás, látványos sziklaformációk, remek panorámák és egy bájos erdei kápolna. Mindez a Budai-hegységben, a főváros vonzáskörzetében, Biatorbágy közelében, ahol ilyenkor télen hétköznap – de talán még hétvégén is – nagy eséllyel elkerülheted a nyüzsgő tömeget.
→ Tovább
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
