Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2017. június 30.

Ilyen volt a 61. Barlangnap

Barlangászni jó! Azon kívül, hogy kellő felkészültséggel és tapasztalattal elindulva technikai és fizikai kihívásoknak nézünk elébe, és ugye fejben is ott kell lenni, meg kell küzdenünk az időjárással is. Ahány évszak, amennyi földrajzi szélesség, annyi változat adódik a barlangba érkezésre.

A Baradla-barlang idén is az egyik legnépszerűbb túracélpont volt

 

Télen van úgy, hogy már otthon felrántom a műnyulat, és lehet, hogy overálban caplatok le a hegyről, de bent van a „meleg”. Tavasszal, ahogy mondani szoktuk, bűn barlangba menni. Ehhez nem fér kétség, irány a felszín, a még ritka aljnövényzetben milyen szép is a karszt! Ősszel? Nagyon jó! Miközben a felszín a tartalékait rendezgeti a téli hónapokra, néhány falevél kerül a gumicsizmába is. Elsütkérezek az év utolsó erősebb napsugaraiban, és amikor odalent hosszú órákat térképezek, ha tehetem, feljövök egy kicsit átmelegedni. Este hosszú órákat sütögetünk a tűznél, és szerencsés esetben valami jóféle murcival zizegtetjük meg a hűvös szálbükköst.

 

Szögliget Major


Emlékszem, amikor először jártuk be a Barlangnap központi táborhelyét Szögligeten, még állig kellett rántani a polárt. Nagyszerű! Van ház 90 főre, és mondjuk 200 sátorhely, parkoló, kocsmának a csűr, port rúgni egy teraszos placc és egy príma regisztrációs fa alkotmány, ami alkalmasint a grillnek ad helyet. Van konyha, favilla, fakanál, fatányér, mi kell még? Vagy 2-300 barlangász. Várj, fa, lombozat, vagy árnyék a kempingben? Az épp nincs…

 

Ideális táborhely a Nyárádi Major Szögligeten


Most nyár van. Úgy alakult, hogy a Barlangnapokat abban a hónapban rendeztük meg, amikor még nem széledünk szét, és a legmelegebb van. És hogy milyen nyáron barlangba menni? Menni iszonyat. Bemenni… hát azt meg kell tapasztalni. Lassan visszahúzódnak a halántéki ütőerek, elapadnak a gerincközeli patakok, és a zsomboly első aknája alján, miközben bevárjuk egymást, a függőleges gőzoszlopok alatt lassan a vállunkra hűl a műnyúl - az aláöltözet.

 

A Szilicei-jégbarlang bejáratában


Ha visszatekintünk csak egy sor erejéig, azt láthatjuk, hogy az első össznépi barlangász seregszemlét 1955-ben rendezték meg, akkor még barlangkutató ankét formájában. A kor szellemének leplében ez inkább tudományos értekezés volt, és a kicsit következetlen eseményhorizonton áthaladva végül 1960-ban rendezte meg az első Barlangnapot a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat (MKBT). Ezután nem is volt megrendezve minden évben, hosszú ideig hol a társulat, hol más-más barlangkutató csoportok tartották az általuk kutatott karsztterületen, de az biztos, hogy a 61. Barlangnapot társulatunk, az MKBT rendezte meg 2017. június 23-25. hétvégéjén a festői Szögligeten.

 

Történelmi emlékhelyek felkeresése a Baradla-barlangban


Nem akarok kitérni a szervezéssel járó horrorra, mert még mindig émelygek, de elég az hozzá, hogy a hetvenes években elegendő volt annyit megjelentetni printben, hogy teszem azt Létrástetőn lesz Barlangnap, mindenkit szeretettel várunk, kész. Begyűrték a mackónadrágos, barkós, copfos, szandálos, szoknyás, szakállas barlangkutatók a málháikat a Keletiben az ablakon át a másodosztályra, még egy dekket elnyomtak a peronon, húztak a Kinizsiből, aztán éjjel megérkeztek Létrára. Másnap odamentek a regisztrációhoz, nyilatkoztak barlanglátogatási szándékaikról, este tüzet raktak, kisüsti, Kinizsi, nóta, alvás. Nem volt bonyolult. Ma az. De tényleg.

 

80 kiló hússal készült a nemzeti park a szombati raguleveshez


Csütörtök este van. Ma kezdődik. Regisztrálni holnap kilenctől lehet, de van mit csinálni így is. Feleségem, a főtitkár asszony hetek óta koptatta a billentyűzetet, később hált, előbb kelt. De fent vagyunk a karszton végre, a szervező team Szögligeten a Nyárádi Major területén gondoskodik az előkészületekről. Én délelőtt még Aggteleken, a Poronya-tetőn térképezek a föld alatt, és a várakozásom a fél ötös buszra a zöld ponyva alatti padon a megyei sörkészlet apadásának segítésével telik. Szögligeten hatkor már táblázunk, és tízre nyitásra kész állapotban vagyunk.

 

Reggel kilenctől este tízig tartott a regisztráció


Péntek reggel hatkor egészségügyi programra kényszerülve kipillantok a faház ablakán. Acélszürke égbolt a Szárhegy mögött, erőteljesen napsütötte hegyoldallal kombinálva. Lesz nemulass. Fél hétkor a környezetünkben nem egész egy kilométerre minden hegyoldal találatot kap, és egy milliméter csapadék után csendes, fülledt nap veszi kezdetét. Kilenckor megindul a regisztráció, Barbara regisztrál, Beáta barlangtúrára neveztet, Zoli és Kili begel. Most még az előnevezésekkel van félig megtöltve az Excel, és gyorsan telik a véglegesítésekkel. Húha. Sokan érkeznek. Csabi terepfutó cuccban jön és rohan, hogy kiszalagozza a Rejtek-zsombolyhoz vezető ösvényt. Az Alsó-hegyen már készenlétbe helyezte magát a Szabó-pallagi kihelyezett különítményünk, a MAFC-os barlangászok, hogy a zsombolyos túráknak tartsanak ügyeletet. Mennek a beszerelések, fogynak a kötelek, a nittfülek, a karcsik.

 

 A Domica-Csernai-ág látogatói

 

A szerző szemtől-szemben a Sárkányfejjel


Idén magasra tettük a mércét. A fő szervező a társulat, társszervezőink az Aggteleki Nemzeti Park, a rozsnyói barlangkutató barátaink, akik felvidéki barlangokba visznek túrákat, és a MAFC csoport kutatói. Összesen 21 barlangba 26-féle túralehetőséget szerveztünk. A klasszikus könnyű túrák a patakos barlangokba mentek, a klasszikus zsombolytúrák az Alsó-hegy aknabarlangjaiba, volt szakirányú „Kul-túra”, és régészeti szakvezetés a Baradlában. A „gyerekzsombolyt” a Fenyvesnél létesítettük, ahol a korosabb barlangkutatóink közötti légrést teljesen kitöltő apróságok húzódzkodhattak. A táborban a fákon is gyakorolhattak a porontyok. Valamint kiemelt programként rendeztük meg a Marcel Loubens Kupa csoportos ügyességi versenyét, emellett a Kessler Hubert egyéni elméleti kupát is. A bódvaszilasi Magtárban megnyílt a Kubera-Voronya legutóbbi magyar expedíciójának fotókiállítása. Tehát senki sem unatkozott.

 

Kis csapatunk a Milada-barlangban


Szombaton megtelt a major területe. A regisztrált 280 fő délutánra kiegészült a nemzeti parkos kollégáinkkal, a rozsnyóiakkal, és a teljes létszám az esti órákra jócskán meghaladta a 300 főt. A parkosok három katlanban ragulevest varázsoltak, és ahogy az lenni szokott, nekik már pont nem jutott. A hangolás párhuzamosan ment a kitelepült büfében és a koncertsátorban. Megtelt a welcomedrink-jegyes pikszis, szisszent a hordócsere, és lassan elérkezett az eredményhirdetés pillanata. A csehóból átvándorolt a nép a koncertsátorhoz, és emelkedett hangulatban osztották ki a kupákat, az okleveleket, és a támogatóink által felajánlott felszereléseket, előfizetéseket, kiadványokat.

 

Idén is méltó kezekbe került a Kinizsi Kupa


Utána egy kicsit elcsendesedtünk. Megint elvesztettünk valakit. Ha baleset történik, van úgy, hogy van remény. Ott lehetsz, újraélesztheted, kötözheted, cipelheted, bátoríthatod, reménykedhetsz. Zsolyomi Zsolt „Frédi” esetében viszont nem ez történt. Megbetegedett. Egy olyan csupaszív ember, aki úgy küzdött meg az elemekkel, mint egy Nohab a szibériai hóviharokkal. Mindig jókedvű srác volt, úgyhogy most nekünk is annak kellett lenni. A megemlékezés után a húrok közé csapott az Adrenalin Rock Tours Band. Mi a rendezvényeinken otthonról hozott készletből dolgozunk, a dalokat barlangkutatóinkból verbuválódott zenészek prezentálják. A szokásosnál kicsit visszafogottabban rúgtuk a port, és nem pitymallott, amikor éjszakának kellett volna még lenni.

 

Frédi ezeket már nem vihette haza


Vasárnap. Előző nap nem tombolta ki magát a nap sem, mert néhány fokkal emelkedett a hőmérséklet, kiváltképp azok örömére, akik a sátorbontást délutánra halasztották. Még mentek a délutáni barlangtúrák, de már érkeztek a kiszerelő brigádok hívásai, megjelentek a visszatérő csapatok, ment a konyhában a súrolás, zömítettük az üvegeket, szelektáltuk a szemetet, leltáraztuk a felszerelést, zártuk az adminisztrációt, és már láttuk a végét. Utoljára gördültünk ki a major területéről este.

 

Nagyon köszönjük minden lelkes kutatótársunknak a megjelenést, és hogy partnerekként vettek részt a zökkenőmentes lebonyolításban. Itt is szeretnénk megköszönni a támogatóinknak és szponzorainknak a nagylelkű felajánlásokat. Összességében úgy vagyunk vele, hogy jövőre is vállaljuk!

 


Írta: Szabó Zoltán

Teljesítménytúrázás kutyával

Teljesítménytúrázás kutyával

2024.12.04.

Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.

→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl

Örményország keleten innen, nyugaton túl

2024.10.28.

„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.

→ Tovább