Ingókövek és gyapjúzsákok a Velencei-hegységben
A Velencei-hegység legizgalmasabb felszínformái a gránit lepusztulásához köthető különböző sziklaalakzatok, amelyek Pákozd és Sukoró térségében lelhetők fel a legnagyobb számban.
A Velencei-hegység döntő részét a hazánkban a felszínen ritkaságnak számító gránit alkotja. A durvakristályos mélységi magmás (vagy idegen kifejezéssel intruzív) kőzet fő ásványai a kvarc, a földpátok (pl. ortoklász) és a csillámok (pl. biotit).
Karakteres képződmény: a Kocka
A forró gránitos olvadék kb. 300 millió évvel ezelőtt, a karbon időszak végén és a perm időszak elején (azaz a földtörténeti paleozoikumban, vagyis óidőben), a mélyből felemelkedve nyomult bele a már korábban kialakult idősebb, finomszemű agyagos kőzetekbe. Ez azt jelenti, hogy a hatalmas gránittest (vagy más néven pluton) a földkéreg mélyebb régióiban lassan, évmilliók alatt hűlt/kristályosodott ki, és sohasem járt a felszínen.
De akkor hogyan lehetséges az, hogy napjainkban mégis a felszínen túrázhatunk rajta?
A válasz „egyszerű”: a gránit kialakulása óta eltelt roppant hosszú idő alatt a kőzettestet fedő palaköpeny lepusztult, és a mélyben megdermedt gránittest lassan kipreparálódott a környezetéből, azaz a felszínre került (ehhez természetesen kellett a terület lassú emelkedése is).
Az eróziónak is ellenálló gránittömbök
A felszín közelébe kerülő gránitot már a megszilárdulása után hűléses és tektonikus eredetű törések járták át, s a mainál jóval melegebb és csapadékosabb klímán erőteljes mállásnak indult. Már a kialakuló málladéktakaró alatt megkezdődött a gránitblokkok elkülönülése, amelyet később a külső erők hámoztak ki a törmeléktakaró „fogságából”. Ezek az exhumálódott tömbök ma hatalmas és bizarr kőbástyaként őrzik a tájat. A legkarakteresebb képződmények a Kocka, a Pogány-kő és a Pandúr-kő névre hallgatnak, amelyek Pákozd felett találhatók, de hasonló a Sukoró melletti Gyapjaszsák is.
A Pandúr-kő
A cikk először 2019 februárjában jelent meg először.
A cikk forrása, A kövek mesélnek blog ide kattintva érhető el.
Kővé vált élőlények nyomában
2025.02.11.Az üledékes kőzetek terepi tanulmányozása közben gyakran megakadhat a tekintetünk korábban élt növények és állatok maradványain. A különféle típusú ősmaradványok (kövületek vagy fosszíliák) a földtörténet irdatlan hosszának egy viszonylag jól behatárolható szakaszát képviselhetik, és vizsgálatukkal nem csak az adott kőzet kora, hanem a lerakódás őskörnyezete is rekonstruálható. Írásunkban természetesen nem tudjuk az összes egykoron élt élőlény maradványát lajstromba venni, de az ősmaradvánnyá válás (fosszilizáció) alapvető típusait szívesen olvasóink elé tárjuk.
→ Tovább
Az Országos Kéktúra legnagyobb szurdoka, az Upponyi-szoros
2024.03.28.Bizonyára sokan hallottak már az Tordai-hasadékról vagy a Békás-szorosról Erdélyben, de ha választ kéne adni arra, hogy melyik hazánk legnagyobb szurdoka, nem biztos, hogy mindenki tudná a megoldást. Ahhoz, hogy láthassuk ezt a fenséges csodát, a Bükk „árnyékában” elhelyezkedő Upponyi-hegységbe kell elzarándokolnunk.
→ Tovább
A Szomolyai-kaptárkövek rejtelmei
2024.01.04.Bemutatjuk hazánk legtöbb – összesen 117 – fülkével rendelkező kaptárkőcsoportját.
→ Tovább
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
