Irány a Balkán! – Pazar kolostorok Közép-Szerbiában
Szerbia hegyei kimondottan változatos túratereppel és élményekkel hívogatják a turistákat, aminek megtapasztalására mi csupán négy napot szántunk, de még ebbe a kis időbe is rengeteg felfedezést tudtunk beleszuszakolni. Kolostorokat otthon is láthatunk, de ilyeneket biztosan nem!
Júliusban a szerb-koszovói határnál található Kopaonik-hegységet és környékét szemeltük ki úti célnak – mint kevésbé ismert, felfedezésre váró túraterepet –, de már a térképnézegetés közben feltűntek azok az útba eső látnivalók, amelyekért mindenképp érdemes megállni, vagy akár kisebb-nagyobb kitérőket tenni. Egyre terebélyesedő túratervünk jócskán megnövelte az autóban töltött órák számát, és persze a megtett kilométerekét is, de az idő és a fáradság minden esetben kifizetődő volt.
Első túranapunk élményeiről, a Kopaonik felfedezéséről már korábban beszámoltunk, de már az ide vezető közel 620 km-es út során is lett volna mit megcsodálnunk, amiket mi inkább tematikus csokorba szedve második túranapunkra tartogattunk. Ezekért a történelmi, vallási látnivalókért keresztül-kasul autóztuk Közép-Szerbia Koszovóhoz közeli szegletét, de természetesen egy kicsit túráztunk is, hogy hűek legyünk természetjáró mivoltunkhoz. Lássuk hát, melyek azok a kihagyhatatlan nevezetességek, szemet gyönyörködtető kuriózumok, amiket semmiképp sem érdemes kihagyni, ha a Kopaonik-hegységbe indulunk túrázni, illetve, ha szeretnénk Szerbiát közelebbről is megismerni.
Kopaonik a szerb síparadicsom, de kirándulóhelynek sem utolsó
Az előző nap bejárt Kopaonik 1700 méter magas fennsíkját szerpentines ereszkedésben hagytuk el, majd egy másfélórás autózással a hegységtől kb. 65 km-re, északnyugatra fekvő híres Studenica-kolostor vettük célba, ami pompás falaival és lenyűgöző környezetével Szerbia egyik legszebb és legnevezetesebb kolostora. A Golija-hegység északi lábánál, a Studenica folyó partján fekvő kolostor 1986 óta az UNESCO Világörökség része. Nem véletlenül, mert mesébe illő látványa már első pillantásra is lenyűgöző.
A lenyűgöző Studenica kolostor
Ahogy beléptünk a fallal kerített kolostor kertjébe, mindhárman egyből kézbe vettük a fényképezőgépet és gyakorlatilag méterenként készült egy kép. Érkezésünket megelőzően arra gondoltunk, hogy negyed óra alatt bejárjuk, úgymond kipipáljuk ezt a látnivalót, mondván: annyira nem vagyunk begerjedve az egyházi helyekre, de látogatásunk első percétől kezdve csak áhitattal bámultuk a fehér színben ragyogó történelmi falakat. A kolostor pompás fekvésének és gyönyörűen rendezett környezetének köszönhetően tökéletes összképet mutatott.
Középen áll a Szűz Mária román stílusú templom, ami az itt található három szentély közül a legnagyobb. Ottjártunkkor éppen restaurálták az egyébként szép állapotban fennmaradt freskóit, melyek a mi templomainkhoz képest sokkal díszesebbek, illetve színesebbek. A szentély a munkálatok ideje alatt is ingyenesen látogatható.
Varázslatos környezetben áll a három szentéllyel bíró Studenica kolostor
A Szűz Mária templom mellett áll a kisebb, de szintén pompás Király-templom, aminek 13-14. századi freskói Szűz Máriát ábrázoló jeleneteket mutatnak be. A legkisebb szentély a terméskőből emelt Szent Miklós-templom. Mindezeket a kolostort toronnyal ellátott körfala veszi körbe, illetve a rendház és gazdasági épületek sora, valamint régi romok.
A kolostort Stefan Nemanja, a középkori szerb állam megalapítója építtette a 12. század végén. 1196-ban lett vége az építkezés első szakaszának, ekkor Nemanja lemondott a hatalomról és szerzetesi fogadalmat tett. Nemanja 1199-ben meghalt, fiai pedig relikviáit a Studenica kolostor falai között helyezték el. A hajdani uralkodó harmadszülött fia, Rastko (Szent Száva) gondnoksága alá került a kolostor, amely ez idő alatt a középkori Szerbia politikai, kulturális és szellemi központjává vált. A 15. század közepén a szerb állam elbukott, s a török vette át az uralmat. A kolostor nem csupán ezt az időszakot szenvedte meg, földrengés és tűzvész is pusztította, melyek során történelmi dokumentumok semmisültek meg.
Indulás előtt nem néztem utána egyik szerb úti célunknak sem, teljesen rábíztam magam túratársam terveire, így a festői Studenica kolostor csodás épületegyüttese, gyönyörű környezete és rendezettsége szinte mellbe vágott. Bevallom, nem számítottam ekkora hatásra, gondoltam, csak megnézünk valami lepukkant, dohos romot, hiszen errefelé biztos nincs pénz az ilyen helyek renoválására és karbantartására. Nos, nagyot tévedtem. Ez a hely – túl a kiváló adottságain – igényesen, színvonalasan tárja elénk az aktív vallási életet színterét, illetve a szerb történelmet. (A Studenica kolostort itt találod a térképen!)
A Királyi-templom belseje
A nem várt élménytől felrázva már sokkal nagyobb lelkesedéssel vártam következő úti célunkat, a szintén világörökségi védelem alatt álló Sopoćani kolostort, ami másfél óra autózást követően Novi Pazar, egy túlnyomó részt bosnyákok lakta város közelében várt ránk. Ide is jó minőségű aszfaltúton érkeztünk meg, ami lassan elfeledtette velünk a Balkánnal kapcsolatos sztereotípiát, miszerint errefelé borzalmasak az utak. Egyébként négynapos autókázásunk során mindenhol rendben találtuk az utakat!
A melléképületek is látványosak
Novi Pazar nem volt pazar
Miután utunk átvezetett az 55 ezer lélekszámú Novi Pazaron, nem mulasztottuk el a mini Isztambulként is emlegetett város megtekintését. Nos, Isztambulban még nem jártam, de még a mini mását sem ilyennek képzelném el. Megnéztük az elég csekély mértékben megmaradt török erődöt, ami gyakorlatilag egy park volt. Próbáltuk felfedezni a történelmi óvárost, de szedett-vedett, egymáshoz sehogyan sem illő, régi, valamint szocreál, modern, illetve egyedi épületek sorát jártuk végig, mire rájöttünk, hogy az ezek közé szorított egy-két mecset vagy minaret jelzik a városmagot. Nem lehetett eldönteni a házakról, hogy melyik üzlethelyiség, iroda vagy lakóépület.
A városon érződik a török hatás, de olyan "balkánosan"
A számunkra kissé szürreális képhez még hozzá jött, hogy a várost egy muszlim vallási ünnepnapon fedeztük fel, tehát minden zárva volt, a helyiek pedig ünneplőben sétáltak. A zilált városképben némi rendezettséget mutatott a kávézókkal szegélyezett, kétszáz méter hosszú sétálóutca, de ez a miliő sem csábított minket evésre vagy ivásra azon az egy-két nyitva lévő helyen. A kép tehát vegyes volt, mondhatni balkáni, de azért nem a szó drasztikus értelmében, egyszerűen csak idegen volt számunkra ez a kultúra. Mentünk is tovább a kiszemelt kolostorhoz, illetve vártuk már a vártúránkat is. (Novi Pazart itt találod a térképen)
Néhol egészen érdekes épületeket látni, de alapvetően nagyon eklektikus a város összképe
A Sopoćani kolostor
A Sopoćani kolostor is fantasztikus látványt nyújtott
Novi Pazartól 20 percnyi autózással, sziklákkal szegélyezett látványos szerpentinúton értünk fel a Sopoćani kolostorhoz. A kupolás, illetve egyedülálló módon toronnyal is bíró templomát 1259-ben kezdték építeni I. István Uroš szerb király parancsára, aki családi sírboltnak szánta az épületet. A csodás környezetben álló épület falai őrzik Szerbia legjelentősebb középkorból fennmaradt freskóciklusát. A panorámás hegyoldalban fallal körülvett templom, illetve a kolostorrom együttese kevesebb látnivalót nyújtott, mint a Studenica kolostor, ámbár ez a szentély is magával ragadó szépséget és meghittséget sugároz. (A kolostort itt találod a térképen)
Mint a legtöbb helyen, itt is csak bámultuk a csodálatos freskókat
Túra a várhoz
Alig vártuk már, hogy a sok autókázás után végre gyalogoljunk is, a célpont pedig a közeli Ras vára volt, amit a Raška és a Sebečevska összefolyásánál magasodó sziklaszirten találunk. A természeti környezet igen megkapó, de az út mentén sok a szemét és a kóbor kutya, akiktől egyébként nem kell tartani, mert falkában is távolságtartók és békések. Miután kiszálltunk a hegylábnál a kocsiból, sejtettük, hogy az előző napi túránkhoz hasonlóan most is kapunk „idegenvezetést”. Egy kis barna vakarcs, fekete orrú kölyökkutya máris ránk tapadt, majd az erdős hegyoldalban vezető nem túl hosszú, meredek szerpentines ösvényen végig kísért minket a csúcsra. Olyan aranyos volt a pajkos pofija, hogy a végén már nem is akartuk elzavarni.
Ras várából csak kevés rom maradt fenn, de ha másért nem is, a kilátásért biztosan megéri ide felkapaszkodni!
Ezen a fenséges panorámájú sziklabércen állt hajdanán Ras vára, ami egykoron a szerbség központja volt. Legkorábbi írásos emléke a hatodik századból származnak, de ekkor még Arsa néven említik a várat és hozzá tartozó kis falvakat, amelyet ma Stari Rasként ismerünk. Ekkor ez még nem számított szerb földnek, legkorábban egy 1168-ban kelt irat nevezi Raškát a szerbség központjának. Az egyik legősibb középkori szerb irat, a Vukan evangéliuma (Vukanovo jevanđelje) Ras egy környékbeli kis kolostorában íródott. Az evangélium nagy részét Simeon testvér (az államirányítástól visszavonult Stefan Nemanja) írta ikerbetűkkel (két összevont betű), amit raškai iskola (írásmód) néven emlegetnek. Ras ásatásairól kerültek elő a legkorábbi szerb pénzérmék, 1230 környékéről.
Magát a várat Gradina na pazarištu-ként találjuk a térképen, ami a legjobban feltárt helyszíne Stari Rasnak. A hegygerincre épült, szabálytalan négyszög alakú erőd 180 méter hosszú és 20–60 méter széles volt, és valamikor 1150 körül épülhetett. Az egyik hosszanti fal a szurdok felé nyíló meredély tetején fut végig, erről az oldalról bizonyosan bevehetetlen volt az erőd. Valaha négy kisebb, valamint egy nagyobb bástya erősítette falait, de ezeknek már csak a nyomát látni. Magának a völgyben elterülő városnak a nyomait a patakok összefolyásánál is megtaláljuk, de a csekély romoknál sokkal izgalmasabb programot ígér a vele szemközti étterem és szálláshely.
Kilátás Ras várának romjaitól
Ez az előkelő, már-már elitnek ható vendéglátóhely éles kontrasztot képez a környezetével. Az étterembe vezető hidacska egyik oldalán a luxus fogad zöldellő pázsittal, modern és ízlésesen berendezett étteremmel, apartmanházakkal és hatalmas teraszokkal, minden mozdulatunkat leső elegáns pincérekkel, a másik oldalon pedig egy klasszikus balkáni kép tárul elénk a felgyújtott szemétkupacokat túró kóborkutyákkal. Már nagyon éhesek voltunk, ezért betértünk a drágának hitt étterembe, de kellemes csalódás ért minket, mert nemcsak az étel és a kiszolgálás, de az árak is szuperek voltak.
Ez a kérdés egy nap többször is elhangzott köztünk, de még a hazautazás napján sem untunk betelni a szerb kajákkal. Gyakorlatilag végig csevapon és pljeskavicán éltünk, reggelire néha bureket is ettünk. Mindehhez hozzájöttek a szerb sörök, amik ellentétben a magyarral nem tartalmaznak kukoricát, tehát sokkal finomabbak.
Csevapcsicsa (röviden csevap, szerbül pedig ćevapi): henger alakúra formázott, 2-3 féle darált húsból készült fűszeres grillétel. Többféleképpen tálalják: lehet tányéron körettel (sült krumplival, sopszka salátával, joghurtos, illetve tejfölös mártással) vagy lepénybe kérni.
Pljeskavica: lepény alakban kisütött darált hús, amit salátával, öntettel lepényben vagy tányéron szolgálnak fel. Ha lepénybe kérjük, olyan, mintha a hamburgert keresztezték volna a gyrosszal, de ízre egyikre sem hasonlít, viszont itt is mi döntjük el, hogy pontosan miből álljon a köret. A lehetőségek tárháza elég nagy, ezért ne ijedjünk meg, ha nem értjük, hogy mit kérdez a szerb pincér vagy büfés: mindenre bátran Okézzunk, a végeredmény garantáltan isteni lesz! Na, jó. Ízlések és pofonok. De nekünk nagyon bejöttek ezek a kaják.
Burek: Réteshez hasonló pékáru, amit általában valamilyen sós (túró, hús, zöldséges), ritkábban édes töltelékkel készítenek. Gyakorlatilag mindenhol lehet kapni, de alapvetően bosnyák étel.
Pár helyen egyébként itthon is lehet kapni csevapot, illetve pljeskavicát, de csak kevés helyen tudják megközelíteni a szerb konyha ízeit.
A vár alatt elegáns éttermet, illetve apartmanszállást találunk
A legrégebbi szerb templom
Lassan véget ért a nap, de még hátra volt egy elmulasztott látnivaló Novi Pazaron. A város északi, szerb kisebbség lakta részében egy kis dombon áll Szerbia legrégebbi szentélye, a 9. században emelt Szent Péter és Pál apostolok templom. Miután a szállás felé vezető utunk újfent érintette Novi Pazart, bűn lett volna kihagyni ezt a kuriózumot. Bár magát a szentélyt belülről nem nézhettük meg, a kertjében tett séta a csodálatos fényviszonyoknak köszönhetően igen emlékezetes lett.
A hagyomány szerint az ókeresztény időkben élt Szent Titusz alapította a Szent Péter nevét viselő templomot, ami 927-967 között püspöki székhely volt. Az önálló szerb egyház kialakulásig itt központosult az ország egyházi élete, Nemanja zsupáni (járási) székhelyének közvetlen közelében. A dinasztiaalapító állítólag itt tért át a katolikus hitről az ortodox vallásra, itt hirdette meg hadjáratát a bogumil eretnekek ellen, és itt mondott le a trónról fia, Elsőkoronázott István javára. A család uralma idején a Szent Péter templom püspöki, majd metropolita székhely volt, és egészen a 18. század végéig templomként szolgált, majd a 19. században a törökök lőszerraktárként használták. (A térképen itt találod a kolostort)
Szerbia legrégebbi vallási épületében ma is tartanak istentiszteletet
Ez a nap kevés gyaloglásról, viszont annál több élményről szólt. El is fáradtunk kellőképpen, de egy-két sörre azért zárásként még maradt erőnk a szálláshelyünk teraszán. Másnap Szerbia egyik legszebb völgyszorosába látogattunk el, ami igazi kalandtúrát ígért a Nyugati-Morava folyó bámulatos kanyargásával, a partján található hangulatos kolostorokkal, és a mindezek fölé toronyként magasodó, fehérlő szirtek látványával. Erről a roppant látványos környezetről következő túrabeszámolónkban olvashatsz.
Így tört ránk a tél a Kopárokon
2024.11.14.Napsütéses kirándulásnak indult, a végén már erősen vacogtunk, és a kilátásunk is teljesen elfogyott a felhőben.
→ Tovább
Varázslatos túra a mátrai „köderdőben”
2024.10.18.Szakadó eső, tejfehér köd, vadregényes patakvölgy, gombák, szalamandrák és egy híres rom; ezen a mátrai túrán minden volt, ami izgalmassá tehet egy kirándulást. Egy dolgot kivéve: kilátásban ezúttal sehol nem gyönyörködhettünk. A ködös erdő hangulata azonban minden elmaradt gyönyörű panorámáért kárpótolt bennünket.
→ Tovább
Kipróbáltuk, milyen ciklonban biciklizni, és nem jó
2024.10.01.Egy nap is elég volt Boriszból, így Bátaszékről Orfűig jutottunk el egy izgalmas, változatos vonalvezetésű túrán.
→ Tovább
