Jó palócok farsangi mulatsága Nógrádsipeken
A Cserhát lankái közt szerényen megbújó Nógrádsipek a palóc hagyományőrzés egyik utolsó fellegvára. Az itt élő összetartó közösség minden évben megünnepli a palóc kalendárium jeles eseményeit, mint például a farsangot. A rendezvényen felvonul a falu apraja-nagyja, a zenés, táncos műsorszámok mellett főzőverseny, farsangi körmenet és a telet messzire űző kiszebábégetés gondoskodik a jó hangulatról.
Nógrádsipek neve ismerősen csenghet a kéktúrázók népes táborában, a legtöbben azonban csupán átszaladnak ezen az alig több mint 700 lelkes, romantikus fekvésű kis zsákfalun, útban Hollókő vagy éppen Cserhátsurány felé. Pedig ez az első ránézésre átlagosnak tűnő, álmos kis nógrádi település hatalmas kincset rejt magában. Az összetartó, egymással törődő, ezer éves palóc hagyományait megőrizni próbáló, zárt fekvésénél fogva betelepülőktől mentes közösség kincsét. Ha van szerencsénk felkeresni Nógrádsipeket egy ünnepi mulatság alkalmával, vagy akár egy pár napos kirándulás keretében akkor bepillantást nyerhetünk egy olyan világba, melyhez foghatót egyre ritkábban lelünk, bármerre is megyünk szerte az országban.
Farsangi mulatság vérbeli palóc menyecskékkel, törpikékkel, zenekarral
Vastag, szürke felhőtakaró borul a lágyan hullámzó nógrádi tájra, mikor Nógrádsipek felé igyekezve elhagyjuk Szécsény utolsó kis utcáit. A mélabús lankákat csendben áztató, szemerkélő eső és a metsző, hideg februári szél nem sok jót ígér, a legtöbb helyen ilyen időben inkább lefújják a meghirdetett rendezvényeket. De nem a sipeki palócoknál!
A település aprócska központjába begördülve csak ámulunk és bámulunk! A rendezvények helyszínéül szolgáló Szikra terasz közelében felállított sátrak körül hangos zeneszó tölti be a teret, nagy a nyüzsgés, jókedvű, álarcos emberek csoportokba verődve nevetgélnek, mások beszélgetnek, miközben mindent beleng a főzőversenyre készülő finom ételek ínycsiklandó illata. A jó hangulat ragadós, hamarosan mi is magunk mögött hagyjuk az időjárás okozta borongós gondolatokat, érdeklődve vegyülünk el a palócok maskarás forgatagában.
Van itt minden, előbb egy óriási banán, majd egy katicabogár jön velünk szembe, őket követi a hupikék törpikék teljes csapata, egy méhecskével, és persze a gonosz Hókuszpókkal. Piroska és a farkas, majd a Batman felbukkanását követően a tucatnyi fekete ruhás apácát vagy éppen magát Mozartot megpillantva már a szemünk sem rebben. A jelmezek választásakor szemlátomást háttérbe szorultak kissé az ősi palóc hagyományok, az ünnepség közösségépítő, kohéziós ereje azonban így is maximálisan tetten érhető.
Az asztalokon látható feliratokat szemlélve hamarosan kiderül, hogy néhány környező település is képviselteti magát egy-egy kisebb csapattal. Itt vannak például a Hollókői Vadásztársaság képviselői, a Nógrádszakáli Önkormányzat dolgozói éppen úgy, mint a távolba szakadt, ám ilyenkor hazalátogató Nógrádsipeki Származásúak Egyesületének tagjai. Mindenki igyekszik valami igazán finomat főzni, így kerülnek az asztalra a hagyományos sztrapacska, babgulyás, palócgulyás és laska mellett olyan kuriózumok is, mint a hollókői vadászok muflonpörköltje, vagy éppen a „Nógrádsipeki Nótásak” Röfi metéltje zsebes tésztában, zöldségekkel.
A Szikra terasz mellől induló körmenetben részt vesz a község apraja-nagyja, a jó hangulat folyamatos fenntartásáról a felvonulást négy keréken kísérő Varsányi Jóbarátok zenekar gondoskodik.
A magunkfajta városi ember számára a palóc farsang legérdekesebb és leglátványosabb mozzanata mindenképpen a körmenetet záró, évszázadokra visszanyúló hagyományokkal rendelkező kiszebábégetés.
A hangos forgatag után magára hagyott kiszebáb csendben füstölgő maradványait szemlélve még mindig húzzuk, halasztjuk a hazaindulást. Mert valljuk be, nehéz egy ilyen helyről hazatérni a szürke hétköznapokba, mint Nógrádsipek, ahol még élnek a hagyományok, szinte kézzel fogható az egymásra odafigyelés, tetten érhető a lelkes közösségépítés, ahol mindezeknek köszönhetően ilyen magával ragadó jó hangulat fogadja az idelátogató turistát.
Örményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ TovábbDolomitok – a túrázók paradicsoma
Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább