Kajakkal a Dunakanyarban megfeneklett teherhajóhoz
Götz Gábor olvasónk magazinunk egyik cikke alapján felkerekedett, és elevezett a Dunán a Helemba melletti zátonyhoz, ahol a Jess nevű román teherhajó vesztegel. Erről egy képes-videós összeállítást küldött be a szerkesztőségünkbe.
A turistamagazin.hu oldalon találtam egy cikket: Turistalátványosság lehet a Dunakanyarban megfeneklett teherhajó! Teljesen magával ragadott a szenvedély, hogy a téli Dunán egyszemélyes felfedezőtúrára menjek. Szerencsére nem gyakori az efféle jelenség, ezt látni kell! A tettek követték az elhatározásomat, február 8-án elkezdtem pakolni a gondosan összeállított felszerelést, hogy a hajózási szabályzatnak és saját magam biztonságának is megfeleljek a téli Dunán.
Nem indultam korán, vártam, hogy kicsit felmelegedjen az idő, kisüssön a nap. Ez utóbbi végül nem következett be, így végig hidegben, de a legnagyobb szerencsémre szélcsendben tudtam evezni. A szobi rév alól indultam, egyszemélyes tengeri kajakkal, folyás iránynak fölfelé a Helembai-zátony felé.
Már messziről elképesztő volt, mennyire jól kivehető a zátonyon a teherhajó. Megfeneklett, de a folyó folyik tovább, az élet megy tovább, és a nemzetközi hajózási útvonalon a hajók jönnek-mennek. Elértem az Ipoly torkolatát, ami után hegyes kődarabok álltak ki a vízből, figyelnem kellett, merre irányítom a kajakom, nehogy egy víz alatti kőre fussak. Ahol összeszűkül a folyó, mindig nagyobb a sebessége, nagyon jött a víz, elhatároztam, kicsit túlevezek az elakadt hajó vonalán, és traverzbe fogom átsodortatni magam a zátonyra.
Sikerrel jártam, és ahogy a képeken látszanak az arányok, hihetetlen kicsinek és mégis erősnek éreztem magam. Mindig különleges élmény a téli Dunán evezni, egészen más, mint nyáron. Ilyenkor nincs épeszű ember a vízen. Teljesen a természet részének érzem magam. Ahogy a hatalmas teherhajót néztem, a legerősebb gondolatom az volt, hogy vendégek vagyunk a vízen, a természetben, újra meg kell tanulni a természettel együtt élni és tisztelni. Ha egy ekkora hajót a föld meg tud állítani, és a víz majd egyszer ismét tovább tudja vinni, akkor mi hol is vagyunk, mekkorák is vagyunk?
Visszafelé a kocsihoz alig kellett evezni, csak hagytam, hogy a sodrással áramoljak, és néztem a Dunakanyart, ami hívott magához, de azt egy másik túranapra kell tennem.
Szöveg, videó és fotók: Götz Gábor
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
Kapcsolódó cikkeink:
Turistalátványosság lehet a Dunakanyarban megfeneklett teherhajó
Nézz más szemmel a Dunakanyarra!
Szigetkerülés a Szentendrei-Dunán
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
