Kevés olyan vára van hazánknak, amely romos állapotában is lenyűgöző látványt nyújt. Az Öreg-Bakony magányos sziklaszirtjén álló cseszneki kővár ezek közül való. Alakjával, impozáns méreteivel már messziről felhívja magára a figyelmet. Alulról nézve falai oly nyílegyenesen szökkennek a magasba, mintha magából a Vár-hegy sziklájából nőnének ki.

A vár az év minden napján látogatható

12 / 12

Fotó: Joó Annamária - Somogyvári D. György

A több mint 700 éves ódon erődítményből sugárzik a középkori hangulat. Robusztus falak, keskeny, kanyargós utak, lakótorony, bástya, falépcsők, átjárók, zegzugos alsó- és felsővár. Még így romjaiban sem nehéz elképzelni, hogy milyen lehetett az élet pár száz évvel ezelőtt a várurak és lovagok idejében.

Csesznek, a malac
Egy minden valóságalapot nélkülöző helyi legenda úgy tartja, hogy Csesznek település és vára egy szelídített malacról kapta a nevét. Hajdanán a Vár-hegy gyomrában élő óriáskígyó nem átallotta ugyanis elfogyasztani Garai földesúr Csesznek nevű kedvenc, háziasított disznaját. A bosszú nem maradhatott el, az udvari kanász felkutatta és elpusztította a torkos hüllőt. Szeretett malaca emlékére Garai erődöt emeltetett a kígyó barlangja fölötti sziklára, és akkor lett Cseszneknek vára. A tekergőző kígyó pedig bekerült a Garaiak címerébe, legalábbis a mendemondók szerint.

A sziklás hegygerincen magasodó cseszneki vár már messziről felkelti az arra utazók figyelmét

8 / 12

Fotó: Joó Annamária - Somogyvári D. György

A századok során a vár volt a Csák nemzetség tulajdonában, de birtokolta Károly Róbert is. Virágkorát a 15. században, Zsigmond király regnálása alatt élte, amikor a Garai család gótikus lovagvárrá alakította át. Utolsó tulajdonosai az Esterházyak voltak, akik a 18. század közepére a várat barokk palotává formálták. A család az 1700-as évek végén elköltözött az addigra korszerűtlenné vált kastélyból, s az erősség romlásnak indult. Az elhagyott várat az 1810. évi földrengés jelentősen megrongálta, de a kegyelemdöfést a néhány évvel későbbi tűzvész adta meg. Azóta várromként tartják számon.

6 / 12

Fotó: Nógrádi Attila

Rosszul elsült tűzijáték

Históriájából nem hiányzik az abszurditás sem. Történt ugyanis az Úr 1573. évében, hogy Wathay Lőrinc várkapitány a cseszneki vitézlő néppel nagy eszem-iszom, dínomdánomot rendezett a várban.

Éjféltájt, mikor a jókedv kezdett a tetőfokára hágni, a kapitány úgy döntött borgőzös mámorában, hogy fokozza még a hangulatot egy kis tűzijátékkal. Odapattant hát egy ágyúhoz, és tüzet parancsolt a pattantyúsnak. A katona jelezte, ezt nem tartja jó ötletnek, mert rosszul sülhet el a dolog, vén már az ágyú és a töltés is. Ám a várkapitány „Ne legyél már nyúlbéla, édes fiam!” felkiáltással kikapta a vonakodó pattantyús kezéből a fáklyát, és begyújtotta a kanócot. Ami ezután következett, az mindenkinek gyorsan visszavett a jókedvéből. Az ágyú hatalmas robajjal szétrobbant, és mind az egykor dicső várkapitány, mind a pattantyús szörnyű halált halt.

Wathay Lőrincnek - a vár egykori híres kapitányának - a mellszobra a felsővárban

5 / 12

Fotó: Nógrádi Attila

Falra fel! Várhódítás drótkötélen

Jó alternatíva lehet – a várlátogatás mellé – adrenalintúra jeligével az ország első vasalt sziklamászó útjának felfedezése, amelyet legegyszerűbben a közeli Kőmosó-szurdokból közelíthetünk meg.

Csesznek és környéke a via ferratára még rá tud tenni egy lapáttal, olyan elsőrangú kirándulóhelyeket kínál, hogy nem győzzük majd kapkodni a fejünket a táj szépségeit látva. A Kőmosó-szurdok és az Ördög-árok páratlan sziklaképződményei, a Kecske-barlang, vagy a Cuha-völgy, melyet akár kisvasúttal, akár gyalog is érdemes bejárni – mind-mind kihagyhatatlan célpont. Nem ronthatod el a napodat, ha Csesznekre kirándulsz. Ez a verdikt.

A Kőmosó-szurdokban található az ország első vasalt útja, amely öt útvonalon várja a sportolni vágyó kezdő és gyakorlott mászókat

10 / 12

Fotó: Joó Annamária - Somogyvári D. György