Kalandozás a Keleti-Mátra lankáin
A Mátra keleti részének esszenciáit felfűző túra, remek kilátásokkal és vízeséssel.
A Keleti-Mátra legszebb kilátópontjairól tudósító cikk keltette fel az érdeklődésemet a hegység ezen szeglete iránt.
A túra tervezésekor hamar kiderült, hogy ráadásként könnyen összeköthető a Mátra ikonikus kirándulóhelyével, az Ilona-völggyel is.
Már sokszor jártunk a vízesésnél, de azt eddig mindig észak felől közelítettük meg, ezért számomra a vízfolyással megegyező irány pozitív adalék volt a tervünkhöz.
Körtúránk kiindulópontja a Recski Nemzeti Emlékpark parkolója volt. Történelmünk sötét korszakának, a kényszermunkatáborban dolgoztatott raboknak állít emléket. Ha a parkot sem akarjuk kihagyni, akkor érdemes az idővel jól gazdálkodni, mert a pénztár viszonylag hamar zár. Az aszfalt túloldalán a kék kereszt jelzést választottuk. Hol benőtt, nehezen járható ösvényen, hol nyitott, napsütötte szekérúton emelkedtünk felfelé. A köves kerékpárút hajtűkanyarját követően váltottunk turistajelzést.
A Szegediek-kútjához nem kell nagy kitérőt tenni, érdemes feltöltött kulaccsal folytatni.
A foglalt forrás felirata megkopott, de üdítő vize többeket késztet pihenőre, pihenőpad és sütögető hely színesíti az apró helyszínt.
A Zúgó-nyereghez szintén egy tarvágás érintésével érkeztünk. A Kéktúraútvonalaknál megszokott gazdag útjelző tábla tájékoztat a lehetséges irányokról. Kelet felé kb. négy kilométernyire emelkedik a Gazos-kő, mely a Keleti-Mátra szép kilátás listájának egyik panorámapontja. A mi útvonalunk ezúttal az Oroszlánvár irányába mutatott, nyugat felé terveztük a gerincet bejárni.
A Nagy Zúgó-hegyre kemény, „gatyaszaggató” emelkedő vezet, ráadásul egy kerítés mellől még érdemi kilátást sem élvezhettünk. Egy elhagyatott, kis, zöld tornyos vadászház mellett ereszkedtünk lefelé, majd a Jagus enyhébb kaptatója következett. A „szépkilátás-lista” második helyezettje sem hozta a tőle elvártakat, a benőtt hegycsúcs panorámája meglehetősen szerény. A növényzet felett elcsíphetünk egy szeletet a recski bánya távoli képéből, de a várt élmény elmaradt. Nem is időztünk egy percet sem, a Jaguson átrobogva a Domoszlói-kapuig ereszkedtünk.
A Recsk és Markaz között átvezető erdészeti útnál megejthetünk egy kis pihenőt, mert aki követi a Kéket, az combos emelkedő elé néz. Az Oroszlánvárra nem kis erőfeszítés árán juthatunk fel, ráadásul a térkép még kilátást sem jelöl. Az 1929-es Mátra kalauz által említett várhoz több legenda is köthető. Története, pusztulása rejt tisztázatlan pontokat. A védelmi célokat szolgáló erősség az 1400-as években Domoszlai László birtoka volt, majd később ismételten gazdát cserélt.
Erőnket tartalékolva, a kerékpárúton söntöltünk a Selyem-rétre, Engel István kopjafáját érintve. A rét benőtt tisztása nem érdemel megállást, a Cserepes-tető irányában oldalaztunk keresztül a hegyen. Átszelve a hegy alját több helyen nyílik meg a táj, rálátást engedve a Mátra tömbjére.
A déli látóhatáron a Markazi-víztározó tükre csillog a hegység lába előtt. A ligetes tisztáson jól esik a pihenő, akad néhány árnyékot adó fa. A kilátás fő csapása mellett érdemes azonban nyugat felé is tekinteni, a Kékes is feltűnik a távolban.
Ereszkedés közben se csukjuk be a szemünket, mert a látvány nem kevésbé megkapó. A Hármashatár Erdészház megállóhelye már ismét az erdő mélyén rejtőzik. Kéktúrázó pecsételő- és pihenőhely, esőbeállóval. Ismét felfelé vezet az út, a Felső-Tarjánkától már csak 20 perc a Markazi-kapu. A zöld sávra váltva szép szálerdő, majd tarra vágott tisztások váltják egymást. Másfél kilométernyire a vízeséstől, még a régi fa útjelző táblánál fordultunk rá az Ilona-patakkal kísért ösvényre a Marhád lába alatt. A kaszkádot tápláló csermely az út menti árokban vág magának utat.
Az Ilona-völgyi-vízesés Magyarország legnagyobb szintkülönbségű, legmagasabb vízesése.
Parádfürdőtől könnyen járható, nagyrészt aszfaltos út közelíti meg, ezért akár babakocsis családok is szívesen látogatják. A zuhatag előtt pár száz méter gyökerekkel tarkított, kissé nehézkesebb, de gyerekek is könnyen leküzdhetik. Szép időben, szabadnapokon kisebb tömeg is összegyűlhet, de ezúttal szerencsénk volt, nem tolongott éppen senki.
Lemászva a délről magasodó sziklákról, minden irányból volt szerencsénk megcsodálni ezt az egyedülálló természeti jelenséget. Fotózás szempontjából nem éppen szerencsés a fekvése, de azért sikerült egy-két kattintással megörökíteni. Pár perces szusszanást követően kirándulók törték meg a magányunkat, ezért teret engedve az újonnan érkezőknek, továbbálltunk. A völgyben folytattuk utunkat, ahol a Mátra földtani értékeit bemutató tanösvény tábláival találkozhatunk.
A vadgesztenye fasor előtt váltottunk irányt, és a Várbükk felé kanyarodtunk.
Kulacsainkat is megtöltve vágtunk neki az utolsó etapnak. A Várbükki kulcsosháznál munkálatok folytak, a rétre nem kanyarodtunk ki, a bicikliúton maradva érkeztünk a piros kereszthez. Többnyire nyílt ösvényünket lazán keretezték bükkök és fenyők. Az utolsó métereken az emlékhellyel határosan gyalogoltunk vissza, érintve az egykori barakkok kőalapját. A történelmi emlékezetbe idő hiányában nem volt módunk belefeledkezni, ami akár következő túránk megalapozója lehet.
Csúcstúrák a Semmering csendesebb oldalán
2024.09.10.A Semmering régió nyüzsgő turistaparadicsomának túloldalán olyan magányos csúcsokat találunk, melyek csak látogatottságában maradnak alul a szomszédtól, látványuk pazar. A Kampalpe és a „Pfaffok” könnyen elérhető csúcsélményt kínálnak.
→ Tovább
Szilaj folyók hátán – Megültük a Rábát
2024.09.02.Ha valaki szívesen ragad evezőlapátot és a Dunánál vagy a Tiszánál kicsit izgalmasabb hazai kalandra vágyik, óhatatlanul szembetalálkozik a szóval, amely hallatán még a tapasztalt kenusoknak is megremeg a szája széle: Rába.
→ Tovább
Határközeli osztrák kétezresek
2024.08.31.Az Alpok keleti oldalán is magasodik egy pár, a határtól gyorsan elérhető kétezres hegycsúcs. Kipipálva a
legismertebbeket, újabb célpontok után kutattunk. A Rax legmagasabb csúcsa és a Hohe Veitsch
felejthetetlen élmény volt.
