Nomád, a hegyek vándora

2016. május 9.

Kalandozás Magyarország legészakibb szegletében

Ha április vége, akkor jöhet egy hosszabb túra! Ez már lassan két évtizedes hagyomány nálunk, Szent György napja környékén mindig a hegyekben lehet minket találni, kihasználva az ilyenkor általában remek tavaszi időt. Nem volt ez alól kivétel az idei év sem, bár az indulásunk előtti napokban még havazott több helyen az ország magasabban fekvő hegyvidékein. De ez természetesen nem rettentett vissza minket, tehát túrára fel, irány hazánk legészakibb része, a Zempléni-hegység és a Nagy-Milic Natúrpark! 

Egy kis térképészkedés: A hegységet hivatalosan - és a turistatérképeken - Zempléni-hegységnek, de a földtani szakirodalomban - helyesebben - Tokaji-hegységnek nevezik. És pl. a Nagy-Milic földtani - geológiai - szempontból a Szalánci-hegységhez tartozik, de a mai határvonal és az egyszerűség kedvéért a Zempléni-hegységhez soroljuk. És akkor még szóba kerülhetne az Eperjes-Tokaji-hegység is, de inkább ezt most hagyjuk.
 

 A Nagy-Milic hegycsoport látképe, az előtérben Füzér és a füzéri vár

 

És hogy miért is számít kisebb kalandnak egy hasonló út? Nem a terepi nehézségek vagy az időjárás miatt, és nem is az időnként a határon átjáró medvék miatt. Nem. Pusztán csak a távolság miatt. Nemrégiben olvastam egy budapesti természetjáró blogjában, hogy mekkora kaland volt eljutni a Börzsönybe, mert két órát kellett vonatozni, buszozni. Nos, akkor egy rövid statisztika a mi utazásunkról: hajnali 5-kor szálltunk fel a vonatra és délután 14.40-kor szálltunk le a buszról Füzéren. Ennyi. És egyébként ebből nem is volt sok várakozás, mind a MÁV mind a VOLÁN járatai korrekt és menetrend szerinti utazást biztosítottak.

 

Szállásunk a Füzéren a Koronaőr Vendégházban volt, amit csak ajánlani tudok mindenkinek, korrekt elhelyezés, jó konyha, igazi falusi vendéglátóhely. Füzér község története egészen a középkorig nyúlik vissza, és szorosan összefonódott a felette koronaként díszelgő, ma már páratlan esztétikai élményt nyújtó várral, mely története során nagy részben királyi vár vagy főúri nagybirtok volt. Az abaúji kővárak közül legkorábban Füzér vára épült fel a tatárjárás, pontosabban 1235 előtt.

 

Füzéri utcakép

 

A községben mindent megtalálunk, ha nem vagyunk válogatósak, kisebb bolt, néhány étkezést is biztosító vendégház, posta, tájház, és sok minden más található, elviselhető sűrűségi buszközlekedéssel a környező falvak, városok között. Természetesen most a legnagyobb attrakciója a községnek és az egész környéknek a felújított - újjáépített - füzéri vár, melyet - részlegesen - az idén húsvétkor adtak át. A várba a felnőtt belépő 1500 Ft. Természetesen a vár meglátogatása volt utazásunk egyik fő célja. Ha a várat Füzér község koronájának nevezzük, akkor a következő úti célunkat hívhatjuk a Nagy-Milic hegycsoport koronájának, ez pedig a szintén újdonságnak számító, a 880 méter magas Kis-Milicen tavaly átadott Károlyi-kilátó.

 

Balra fent az úti célunk, a Kis-Milicen lévő Károlyi-kilátó

 

Volt 3 napunk túrázásra, amiből kettőnél jónak ígérkezett az időjárás, egynél nem. Mivel mi a „tudatos túrázok” közé tartozunk, megtervezzük minden lépésünket előre, de persze aztán ha kell, bármin változtatunk, hiszen erről szól a tervezés, különösen az ilyen túrákon. Viszont legalább van egy vezérvonal, amit lehet követni. Szóval úgy gondoltuk, ha lesz egy esősebb, borúsabb nap, azt töltsük inkább a várban majd, hisz ott félig-meddig eleve fedett helyen leszünk, és a legtöbb időt bent fogjuk tölteni a vár termeiben. Így mivel az első nap ígérkezett a legjobbnak, rögtön el is döntöttük, irány a Kis-Milic és a Károlyi-kilátó.

 

Füzérről az országos kék sáv jelzésen indultunk a Kis-Milic irányába. Elhaladunk a Vár-forrás mellett, és végig folyamatos emelkedő szép erdei úton megyünk egyre feljebb.

 

 Az egykor talán szebb napokat is látott Csata-réti erdészház

 

A Csata-réti erdészháznál megpihenhetünk, hiszen padok, asztalok és tűzrakóhely is van. Innentől kezdve még meredekebbé válik az út, teszünk egy kis kitérőt a kékről egy jelzetlen ösvényen a Kakas-bércre, ahonnan szép kilátás ígérkezik Füzér irányába, és közben már 700 méteres magasságban járunk.

 

 Kakas-bérci panoráma

 

Innen egyre meredekebb ösvényen visz a kék. A csúcs előtt már lájuk a kilátót, egy jelzetlen csapáson egyszerűen átvágunk az erdőn, nem követve a jelzést, és már ott is vagyunk a Károlyi-kilátónál.

 

 A Károly-kilátó a Kis-Milicen

 

A kilátó alatti pihenőnél megreggeliztünk a ragyogó napsütésben. Reméljük, hogy még hosszú ideig jó állapotban fog maradni a kilátó, mert remek helyen van, pazar a kilátás, szép az erdő körülötte. Apropó, a kilátó majdnem a határon van, alig néhány méterre van tőle a határkő.

 

Füzér és a vár kicsit közelebbről, hála a teleobjektívnek

 

Kaja után gyerünk tovább, irány a Nagy-Milic! Itt az országos kékkel együtt halad a zöld sáv, az északi zöld jelzés, lényegében végig a magyar-szlovák határon. És egy kis érdekesség, a néhány nappal ezelőtti havazásból még mindig van itt fent 800 méteres magasságon!

 

 A Nagy-Miliv 895 méteres csúcsa. Szép üde zöld a tavaszi erdő, és bizony néhány centi hó is van

 

És mit is illik tudni erről a csúcsról? A Nagy-Milic (szlovákul: Vežký Milič) csúcs az Északi-középhegységben, Magyarország és Szlovákia határán található. Geológiai szempontból a Szalánci-hegységhez tartozik, de az országhatár miatt gyakran inkább a Zempléni-hegységhez sorolják. Ha így nézzük, akkor a Zempléni-hegység legmagasabb hegycsúcsa. A csúcsot jelző kőoszlop pár méterre a határvonaltól, már a szlovák oldalra esik. Nappali határátkelőhely. Magyarországon a 38. (895 méter) legmagasabb a hegyek listáján. Az Országos Kéktúra egykori keleti végpontja. Innen kb. 500 méterre az országos kék jelzés elindul lefelé a László-tanya irányába, de mi maradunk a zöld sáv - északi zöld - jelzésen.

 

 Hazánk legészakibb határátkelője az Oláh-rétnél

 

Az Oláh-réttől még kb. 600 métert mentünk a zöld sáv jelzésen, majd letértünk balra a kék+ „mellékútra”, ami már teljesen levisz minket Füzérre.

 

 A falu közelében már a füzéri vár uralja a tájképet

 

Lényegében kora reggeltől kora délutánig tartott a túra, nagyjából 15 km-es távolság volt, néhány nagyobb, hosszabb emelkedővel, és egy-két rövidebb, meredekebb lejtővel. De összességében kényelmesen teljesíthető, szép kilátásokat, vadregényes erdőket érintő útvonal volt, amely teljes egészében a Nagy-Milic Natúrpark területén található.

 

 

Képek és szöveg: Szatmári Zsolt - szatmarizsolt.blogspot.hu 

 

Tavaszi tekergés

Tavaszi tekergés

2017.04.24.

Komoly problémával küszködik a blog. Nincs időm az írásra, szerkesztésre, anyagok gyűjtésére. Sőt, még igazából a túrázásra sem. Így most csak egy rövidke hiánypótló bejegyzést teszek közzé, nehogy úgy tűnjön már, hogy leállt a blog, mert nem. Sőt! De erről majd később, a következő írásban. 

→ Tovább
Kilátások a hófödte Mátrában

Kilátások a hófödte Mátrában

2017.01.24.

Évnyitó túrát terveztünk a Mátrába január közepére. Persze nagy havazást ígértek pont az indulás napjára, meg jeges esőt, ónos esőt, és mindenféle színű és szintű riasztást kiadtak. Ráadásul péntek 13. volt. Mi jöhet még? Mindegy, eldöntöttük, hogy ha nem túl rizikós közlekedni, akkor mindenképpen megnézzük ismét a tavalyi évben személyes kedvencünkké vált Gortva-Jójárt-kilátót a Nyikom tetején.

→ Tovább