2018 októberében a Tel Aviv-i reptéren az érkezési oldalon a kígyózó sorban állva nagyjából egy óra várakozás után válaszolhattunk a sok-sok kérdésre: hol lesz a szállásunk, kivel, miért és kihez jöttünk Izraelbe? A beléptetés izgalmai után Tel Avivba érve kerékpárt béreltünk, és egy rövid városnéző túrára indultunk, hiszen aznap estére már Jeruzsálemben volt szállásunk. Az itthon már kezdődő őszből fura volt visszacsöppenni a nyárba, de 1-2 óra alatt asszimilálódtunk és hamar átvettük a város lüktetését. Kevés időnk volt, engem a tenger helyett a történelmi Jaffa homokköves sikátoraiban való bóklászás vonzott jobban. A történelmi városrész felfedezése után Jeruzsálem felé vettük az irányt, ahol az első éjszakánkat töltöttük.

1 / 18

2 / 18

Bár a szállásunk minősége nem volt kifogástalan, azonban az elhelyezkedése kárpótolt bennünket mindenért: Jeruzsálemben ébredni, és egy tetőteraszról látni a napfelkeltét és az ébredező várost - életem legcsodálatosabb élményei közé sorolódott. Reggelink elfogyasztása után bejártuk az óvárost, megnéztük az örmény negyed színes kis ajándékboltjait, bejártuk a Via Dolorosa-t, a muszlim negyed mecsetjeit, felsétáltunk az Olajfák hegyére, onnan csodálva a panorámát, melyet az óváros falai nyújtanak. A Siratófalnál töltött rövid idő számomra nagyon meghatározó volt, a rengeteg kavargó energia végigkísérte az egész hetet, melyet Izraelben tölthettem.

3 / 18

4 / 18

Jeruzsálem története talán az időtlen közös múltról szól. Békében élnek itt zsidók, arabok, örmények és még sokféle vallás képviselői. A piacokon, boltokban egymás mellett árulnak a különböző vallású és nációjú emberek, a politikai zűrzavar itt egyáltalán nem érezhető. A görög ortodox egyház központja is Jeruzsálem. Ez az egyház mind a mai napig szent helyek őrzője, köztük a jeruzsálemi Szent Sír Templomnak is, melyet mi is felkerestünk. A szentély magában foglalja Jézus Krisztus keresztre feszítésének és egyben közeli sírjának és feltámadásának helyét. A templom a kereszténység egyik legfontosabb szentélye. Jeruzsálemben megállt az idő.

5 / 18

Izrael vallási változatossága mellett a földrajzi is elképesztő: hegy, sivatag, tenger és földöntúli tó egyaránt megtalálható a csöppnyi országban. A főváros rövid bejárása után Metsoke Dragot felé indultunk, a Holt-tenger vidékére, mely a tengerszint alatt helyezkedik el. Az éjszakát a Holt-tenger fölé magasodó sziklákon levő táborban töltöttük, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílt a környékre.

6 / 18

7 / 18

Másnap reggel innen indultunk volna a várva-várt kanyontúránkra. Azonban a 3. napunk fő programja - ami Izrael egyik legkalandosabb vizes kanyonjának meghódítása lett volna - átalakult. Sajnos az elmaradt esőzés miatt kialakult állóvízben elpusztult állatok között kellett volna úsznunk, ezért egy száraz kanyon (Wadi Darga) felé vettük az irányt. Engem a kősivatag a nagy meleg ellenére is rabul ejtett. Kövek, hegyek, kietlen táj, bármerre néz az ember. A túra fizikailag nem volt megerőltető, egy rövid rész volt csak, amely kicsit lelassította a haladást, de normál erőnléttel simán teljesíthető bárki számára. Élveztük a szokatlan tájat. Kattogtak a fényképezők a kanyonban.

8 / 18

9 / 18

Útközben Arad felé megálltunk megnézni egy szép vízesést az En Gedi oázisban, mely Dávid forrása néven ismert. A természetvédelmi területen pallókon és kikövezett úton kanyarogtunk felfelé a vízeséshez, abban a reményben, hogy az egész napi hőségben kicsit majd lehűtjük magunkat az oázis vizében. A hírek szerint néhány leopárd mellett sakál, róka és nyársas antilop is él a területen, mi azonban csak kőszáli kecskékkel, és nagy örömömre több szirtiborzcsaláddal találkoztunk. A tengerszint alatt kirándulni nem mindennapi élmény, főleg, hogy a Holt-tengert láthattuk végig a háttérben.

10 / 18

A következő napunk korán kezdődött. 2001-től tagja a Világörökségi Listának a Maszada-hegy, és mi onnan terveztük megnézni a napfelkeltét. Arad felől közelítettük meg a helyszínt, és szerencsénkre a felhők eltűntek mire felértünk, így teljes pompájában nézhettük a napfelkeltét Az érzés leírhatatlan volt: nyugalom, csend, kopár hegyek körben mindenütt, rengeteg madár és a naptól vöröslő várfalmaradványok. A Maszada erőd egy fennsík tetején, több száz méter magasan, mégis részben a tengerszint alatt a Júdeai-sivatagban fekszik, közel a Holt-tengerhez. Erre a hegyre, ahol I. Heródes király a Római Birodalom legimpozánsabb villáit és palotáit építtette, már időszámításunk előtt az I. században is építettek falakat. Most pont úgy néz ki, ahogy a bibliai tájakat képzeli el az ember: várromok a semmiből kiemelkedő hegyeken, kopárság mindenütt, és persze a vöröslő sivatag.

11 / 18

12 / 18

Ma az izraeli katonák számára Maszada a hősiesség, a becsület és a hazaszeretet szimbóluma. A történet 2000 évre nyúlik vissza: a római légiók őrállomását zsidók egy csoportja elfoglalta, majd néhány év múlva óriási küzdelem árán szerezték vissza a rómaiak, ám az elhúzódó ostrom után, a fennsíkra érve már csak halottakat találtak. Mivel a zsidók vallása tiltja az öngyilkosságot, ezért a legenda szerint a várvédők egymást ölték meg, hogy elkerüljék a rabszolgaságot.

Ahogy a Maszada hegyén való napfelkeltét, úgy a Holt-tenger magas sótartalmú vizében való megmártózást, lebegést sem szabad kihagyni, ha Izraelben járunk! A sós víz gyógyító, regeneráló hatásának nincs párja a világon, azonban 10-15 percnél tovább nem javasolt a vízben tartózkodni. A Holt-tenger nevével ellentétben nem tenger, hanem egy lefolyástalan tó, melyet a Jordán folyó táplál. Sajnos a folyó vízhozama folyamatosan csökken, a tó pedig apadásnak indult. Pesszimista előrejelzések ötven évet mondanak a tó végleges eltűnéséig... Pont a vízben voltunk, amikor a fejünk fölött húzott el délre három vadászgép. Egészen eddig semmi jele nem volt az évezredes háborúskodásnak. A többiek itt és otthonról is nyugtatgattak, hogy ez itt teljesen normális, de ebben a percben nem voltam tökéletesen biztos abban, hogy biztonságos helyen vagyunk.

13 / 18

Kalandnyaralásunk következő állomása az Ein Avdat Nemzeti Park volt a Negev sivatag közepén, ahol különleges sivatagi panoráma és egy újabb kanyon várt bennünket. Itt egész évben patak folydogál a kanyon közepén. A park neve is a vízforrásra és a valaha élt nomád arab nép, a nabateusok által épített Avdat városának évezredes kultúrájára utal. Az általuk működtetett „fűszer út” (Gázától Petráig) középpontjában volt Avdat. A nabateusok ismerték a sivatag titkait, tudták, hol található víz, ismerték az öntözéses technikákat, így magas színvonalú mezőgazdasági kultúrát alakítottak ki a sivatagban. Petra volt a fővárosuk, a sziklából kifaragott város romjai, a hatalmas sírtemplomok is az ő történelmükkel fonódnak össze.

14 / 18

A terv szerint innen nem messze, tradicionális beduin sátrakban töltöttük volna az éjszakát, de a szállás betelt, így Mitzpe Ramon városában éjszakáztunk, a Negev sivatag közepén. A Negev sivatag 60%-át foglalja el Izraelnek, mintegy 12 000 km²-en terül el. Amikor itt télen és tavasszal beindul az esőzés, a kiszáradt medrek hegyi patakokká változnak, és egy rövid időre minden kivirágzik. Vacsi után irány a Camel hegy, naplemente a sivatag közepén. Sajnos a napot nem láttuk, de a szél az nagyon fújt. Talán ez volt az egyetlen alkalom a héten, hogy pulcsiban fáztam Izraelben. Az élmény azonban így is megérte, gyönyörű fények és sziklaalakzatok voltak, amerre a szem ellát.

15 / 18

Másnap reggel a Timna Nemzeti Parkba indultunk. A Timna völgy Mitzpe Ramontól délre található, innen Eilat még 30 km. Ez a hely az időszámításunk előtti 5. századi rézérc bányáiról vált ismertté. A táj gyönyörű. Hatalmas homokkövek és lenyűgöző természeti formák között túráztunk a sárgás-vöröses homoktengerben. A park egyik leghíresebb látnivalója a Salamon oszlopai néven ismert vörös homokkőből kialakult szikla. A közelben egy több ezer éves Hathor-szentély romjai is megtalálhatók. Hathor, egyiptomi istennő védelmezte és segítette a bányászokat, hogy megfelelő érceket találjanak, és azokból harci eszközöket tudjanak készíteni. Ezenkívül ő a zene, a tánc és a termékenység istennője is, és a halottakat is ő üdvözölte a következő életükben. A forróság tikkasztó volt már, mire ideértünk, előtte azonban még megnéztünk egy-két másik híres geológiai alakzatot is, például a Gombát, mely a nevét a formájáról kapta. Belépőjegyünk magában foglalt egy magunk által színes homokból teletölthető is üvegcsét is, így a túra végeztével lelkesen neki is álltunk a kis emléktárgyak elkészítéséhez.

16 / 18

A park csodái után elindultunk Eilatba a szállásunkra, ahol 2 éjszakát töltöttünk. Másnap reggel irány a Vörös kanyon! Eilat után erős kontraszt volt újra a sivatag csendje. A főúttól nyugatra az egyiptomi határ magas szögesdróttal védett vonala húzódott. Jobbra kanyarodva, nagyjából két kilométer múlva egy parkolóban ért véget az autók számára is járható út. Innen a magyar kéktúrához hasonlóan festett jelzések vezettek minket tovább a kanyonig, majd vissza egy körtúrával a buszunkhoz. Míg itthon általában a fákra, itt Izraelben fák hiányában az utat határoló kövekre festik a jeleket. Először egy kiszáradt, kavicsos folyóvölgybe értünk, amelyben csak néhány szárazságtűrő fa zöldellt. A kavicsos mederben bokáig süllyedtünk, de hamarosan stabilabb lett a talaj.

17 / 18

A völgy lassan összeszűkült, végre odaértünk a Vörös-kanyon bejáratához. A kanyon nagyon kicsi, alig 200 méter hosszú szurdok. Vöröses falait simára csiszolta az özönvízszerűen érkező eső. Szerintem ez a túra is könnyen teljesíthető bárki számára, bár némi ügyességet kíván az átjutás az alig egyméteres szűkület egy-két létráján és drótkötelein. Megnéztük felülről is a kanyont, készítettünk pár fotót, aztán irány a tengerpart! Bár reggel még hűvös volt, a nap egyre melegebben sütött, így megváltás volt végre megmártózni a Vörös-tengerben. A víz alatt a szivárvány minden színében pompázó halacskákat láttunk. A délutánt és a másnap délelőttöt a tengerparton töltöttük. Próbáltam minél több pozitív energiát begyűjteni magamba a tenger mellett töltött pár órában, hiszen ebéd után indultunk is vissza Tel-Avivba, a kalandnyaralás véget ért.

18 / 18

A repülőtéren másfél-két órát várakoztattak bennünket, mire egyáltalán elkezdték a „kikérdezést”. Hogy hívják a nagymamámat, kaptam-e ajándékot valakitől, miket vásároltam, csak úgy záporoztak a kérdések. Megkönnyebbülés volt végre átérni és várni tovább a repülőgép indulására. Izrael minden várakozásomat felülmúlta, de bőven maradt még bennem hiányérzet a látnivalók megtekintésével kapcsolatban. Megnyugtató volt a kietlen sivatag messzeségébe nézni és csak úgy „lenni”. 

Szöveg és képek: Udvarnoki Renáta