Budapestről a 8.25-ös InterCity vonattal mentem le Szombathelyre. A másodosztályú jegyek már elfogytak, így rádobtam még egy ezrest, és első osztályon utaztam, nem akartam a következőre két órát várni. Még délelőtt leértem Szombathelyre, így azt találtam ki, hogy elidőzök még itt, mielőtt átmegyek az Írott-kőhöz legközelebb eső faluba, Velembe. Egy kis rákészülésnek is jó volt a kb. 3 kilométeres séta a vasútállomástól az arborétumig.

1 / 22

A Kámoni Arborétum megtekintése után beültem egy sütire, kávéra a Vadász Panzió és Étterembe, aztán visszasétáltam a városközpontba. Közben kiderítettem, hogy két busszal jutok át Velembe a leghamarabb. A buszpályaudvarhoz érve maradt még jó fél órám, így körbesétáltam a hatalmasra méretezett művelődési központ épületét is. Egyszer megnézem belülről is, de aznap zárva voltak.

Az első busz nyitható ablakok és légkondi nélkül vitt át Kőszegre, ezen baromira leizzadtunk. A második buszozáskor már későbbre járt, nem volt annyira meleg. Velembe érkezve elfoglaltam a szálláshelyemet, aztán sétáltam még egyet. Kicsit lejjebb, a büfénél remek velős pirítóst ettem. Feljebb sétálva, még a buszforduló előtt van jobbra egy „régészeti park”, benne egy nagy kőházzal, és még egy-két kisebb-nagyobb építménnyel. A kőház háta mögött van egy kovácsműhely, amögött pedig egy kis pince. Ennek az az érdekessége, hogy itt őrizték a koronát a második világháború végén egy rövid ideig. Pár lépésnyi az egész: bemész, két lépés után jobbra lefelé folytatódik, de a mélyén csak pár behajigált limlom van.

2 / 22

3 / 22

Reggel korán, már fél hétkor elindultam, és a piros jelzésen mentem fel az Írott-kőre. Több helyen látni fakidőléseket, és sajnos tarvágásokat is - pl. a kék kereszt jelzés elérésekor. Erről a szakaszról itt nem írok részletesebben, meséljenek inkább a képek.

4 / 22

5 / 22

6 / 22

Az útvonal tetején a piros és a kék együtt halad, így oda-vissza be kell járni. Az Írott-kő kilátójánál most is elég párás, borult idő volt. A kilátót már ismerősként üdvözölhettem, hiszen az Országos Kéktúra is innen indul.

7 / 22

8 / 22

A kilátónál fényképeztem, ettem-ittam kicsit. Aztán elindultam a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrán -azaz vissza a kék és a piros közös szakaszán, amin feljöttem. Először meredeken szakad le az út, de a kék kereszt (Hörmann-forrás felé) elérése után lankásabbra vált.

9 / 22

A piros jelzést elhagyva egy nagy kanyarral visszakanyarodik a Kék. Ezután jól járható, széles ösvények váltják egymást. Sok a kidőlt fa ezen a részen is.

10 / 22

A kék háromszög jelzésre a hosszú nap miatt nem tértem ki, de a patakból megtöltöttem a kulacsomat. Lejjebb érve idővel elértem a kék és a zöld közös szakaszát, itt még a piros jelzés is beköszönt egyszer (és utoljára). Nem durván, de emelkedik az út, majd amikor már lefelé tart, egyszer csak elkanyarodik róla a kék jelzés.

11 / 22

Innen már csak pár lépés, és megjelenik a jobbra kitérő, nyúlfarknyi kék barlang jelzés, amely a Holler-barlanghoz visz. A barlang inkább csak egy üreg, de előtte van fent pad, ahol lehet pár perc pihenőt tartani. Tartottam.

12 / 22

Következett a Kalapos-kő, azaz inkább kövek. Egymás után jönnek itt a sziklák, sziklacsoportok - óriási kövek között vezet az út. A piros barlang jelzésre is érdemes letérni, még száz méter sincs a kitérő.

13 / 22

Kalapos-kő

14 / 22

A piros barlang jelzésen található Limax-barlang a nevét a benne talált meztelen csigákról (Limax flavus) kapta. Csak kúszva, guggolva járható

15 / 22

A Star Wars-ban is szerepelhetne

Innen visszatérve figyelni kell, mert nemsokára szétválik a piros háromszög és a kék jelzés. Meredeken ereszkedik az út, majd a jobbra kanyarodás után enyhébb lejtéssel és később egy balra letéréssel folytatódik Bozsok első házaiig.

16 / 22

A kastély ma állami képzési központként működik, nem látogatható

17 / 22

A Szent Anna-templomot 1630-ban szentelték fel. 1772-ben kibővítették, ekkor nyerte el mai alaprajzát. A nagyon tágas, szép terű boltozatokra képkompozíciók kerültek, míg a falak az architektúra adottságait kiemelő, egyszerű színezést kaptak 1972-ben. 2000 decemberében díszkivilágítást is kapott az épület. Legutóbbi felújítása 2009-ben kezdődött

18 / 22

Az Egészségház udvarában Kneipp-kertet alakítottak ki, ahol különböző anyagokon sétálhatunk végig mezítláb

Bozsokra egy luxus kivitelű kis apartmanközpontnál (Malomporta) értem be. Az út felső végében van a Sibrik-kastély a fák között. Az apartmanházak lenti sarkánál bővizű forrásra találtam. Lejjebb sétálva jön a templom, majd az Egészségház. Még lejjebb sétálva, a Kőszegszerdahely felől érkező út becsatlakozásánál, a fa szerkezetű buszmegállóban van a bélyegző. A széles út fenti felén, pár lépéssel arrébb egy régi parasztházban (Rákóczi út 133.) Borház található, az út ezen oldalán maradva, lejjebb sétálva a hatalmas, belső udvaros Kerekes Cukrászda hívogat a Rákóczi út 51. alatt.

19 / 22

Az 1819-ben épült házban települési rendezvények idején a helyi borkultúra tárgyi emlékeit mutatják be. A szüret idején a leginkább érdemes elnézni errefelé

Van Bozsokon néhány étterem is, de én inkább itt ettem-ittam egyet, aztán sétáltam is tovább. Az önkéntes tűzoltóság épületénél kell balra letérni, majd az utolsó házak után, a keresztnél jobbra tér az út.

20 / 22

Először szántóföldek, legelők mentén visz az út, majd betér a fák közé. Az erdőben figyelni kell, mert nagyon sokszor kanyarodik el, vált utat a kék jelzés. Ezt tovább bonyolította, hogy több helyen egy-egy táblát tarvágással leirtottak, ezzel a jelzéseket is eltüntetve.

21 / 22

Egy ilyen irtásnál le is tévedtem a jelzésről, így a Szinese-majornál értem a 89-es utat. Így viszont találkozhattam Zizivel, aki egy nagyon barátságos és érdeklődő varjú. Az egyik itteni háznál lakik.

22 / 22

Olad városrésztől már busszal mentem be Szombathelyre. Már elég későre járt, így nem kerestem nyitva tartó éttermet, hanem a Shell benzinkúton ettem egy paninit, meg ittam hozzá egy nagy tejeskávét. A SZÉP-kártyámon felgyűlt pénzt a négy csillagos Artis Hotelben égettem el. Közel 35 kilométert túráztam ezen a napon, így másnapra egy szombathelyi városnézős pihenőnapot iktattam be.

Szöveg és fotók: Papp Géza - ddkektura.blog.hu