Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg:
2022. március 22.

​Kaptárkövek és gyógyvizek nyomában Egerszalókon

Zaklatott időszak van a hátunk mögött, ezért úgy döntöttünk, hogy pár nap testi-lelki felfrissülést megérdemel elgyötört szervezetünk. A választás hazánk talán legjobb gyógyvizes üdülőterületére, a Gyógyvizek Völgyére, azon belül is a "magyar Pamukáléra" esett. Bő fél napot "túráztunk" a település környezetében és rengeteg olyan csodát fedeztünk fel, melyekről eddig nem volt tudomásunk.

Ahhoz, hogy megértsük a ma látható természeti kincseket Egerszalók környékén, egy "kis" időutazással kell kezdenünk. Réges-régen, a triász kortól a kréta korszak végéig (kb. 65-70 millió éve) hazánknak ezt a területét is meleg vizű óceán borította. A sekélyebb mocsaras, szárazföldi részen, a trópusi erdőkben ekkoriban dinoszauruszok éltek, melyek a csirke nagyságútól a hatalmas több tonnás, akár 30 méteres egyedekig terjedtek.

A mai Bükkalja környékén is valószínűleg előfordult a magyar dinó, a Hungarosaurus. A dinoszauruszok kihalását követően, hosszú évmilliók során az óceán különböző geológiai és időjárási körülmények következtében visszaszorult és a miocén korban, úgy 10-20 millió éve emelkedett ki hatalmas földrengések és vulkánkitörések következtében a Bükk hegység és a mai Bükkalja.

A földmozgások, vulkáni tevékenységek során nagy mennyiségű riolittufa került a felszínre, az így keletkezett felgyűrődésekben hatalmas erők képződtek és több helyen törések keletkeztek köztük. A kialakult árkokban folyó patakok, vízmosások a vulkáni hamutakarót, tufafelszínt sziklás gerincekre, különálló tornyokra szabdalták. Bennünk ezek közül a patakok közül a Laskó-patak érdekel, hisz helyszínünk mai formáját ez alakította ki.

A Bükkalja riolittufa kúpjaiba, sziklás gerincek kúp alakú kőtornyaiba ismeretlen korok ismeretlen emberei fülkéket faragtak, ezek a kaptárkövek. Siroktól Kácsig összesen 82 kaptárkövet és 479 mesterséges üreget ismerünk. A kaptárkövek, bár elnevezésükből az adódik, hogy méhészeti céllal készülhettek, de ez igazolást egyáltalán nem nyert. Más elméletek szerint ezeket az átlagosan 60-90 cm magas, 25-50 centi széles és 50-60 centi mély, nem egy esetben polcokkal, vakablakokkal szabdalt és körbefutó mélyedésekkel faragott lukakat urnatemetőként használták, leginkább Szent István uralkodása környékén.

Más források szerint a kaptárkövek pogány áldozati szertartások helyszínei voltak, melyeket Szent László tiltott be véglegesen.

Az igazi rendeltetésüket azonban jótékony homály fedi, a titkos rendeltetésből épült "barlangokat" mindenki fogja fel a neki legjobban tetsző változatként. A magam részéről a tájolásukból, belsejükből kiindulva a szertartási hely verzióval azonosulok leginkább, de az eredeti funkciók az évszázadok alatt módosulhattak más jellegű használattal, akár méhkaptárként, sőt búvóhelyként, átmeneti kunyhóként, lakásként is hasznosíthatták őket.

Egerszalókon ezekből a kaptárkövekből is kaphatunk ízelítőt, igaz nem olyan nagy számban mint Szomolyán, de ismerkedésnek ez is tökéletes helyszín.

Betyárbújó néven két kaptárkövet is ismerünk az Öreghegyen, egyet közvetlenül az üdülőfalu vigalmi negyedéből, a tüzes borokat és kiváló gasztronómiai élményeket nyújtó éttermektől, borozóktól érhetünk el egy rövid sétával, míg a másik kicsit távolabb esik, kisebb kapaszkodást követően pillanthatunk meg a piros jelzésű tanösvényen. Mint a nevük is mutatja, ezek kiváló alkalmi rejtekhelyként szolgálhattak a törvény szigora elől menekülő betyároknak.

A falu egykori várától nem messze található a Menyecske-hegyen a Kőasszony (Kőbújó) riolittufa sziklakúp, melybe szintén egy paddal is rendelkező üreget faragtak. Ettől délre leereszkedve egy völgybe, majd onnét kikapaszkodva egy magányosan álló fülke nélküli riolitufa sziklaalakzatot, a Kőbojtárt fedezhetjük fel. A Menyecske-hegy sokat mondó Csíkójárás nevezetű részén egy újabb fülkét találhatunk, melyben a kaptárkövek további hasznosítását is felfedezhetjük. Ugyanis ez a fülke szolgált a csikósok pihenő és szálláshelyéül.

Pár kilométerrel odébb, Demjénben pedig egy hatalmas kőhodályt találhatunk a sziklába vájva, melyben éjszakára, télre a lovakat, marhákat vagy akár a birkákat terelték.

A környék a Szalók nemzettség szálláshelyeként szolgált egészen a Tatárjárásig, amikor is a mongol hadak elpusztították a települést. IV. Béla országújító építkezésével összhangban a debrői Maklyán család építette meg a XIII. század második felében a falu várát, melyet nemes egyszerűséggel magukról neveztek el. A vár hadászati jelentőségéről semmilyen okirat nem maradt fenn, 1435-ben már csak romként szerepel, 1509-ben pedig már várhelyként írják le, köveit elhordták. Ma már csak nagy képzelőerővel fedezhető fel a környéken a vár bármilyen nyoma.

Az elsősorban szőlő termőhelyként ismert Szalók lassú fejlődésnek indult, 1551-re 17 család lakott itt, azonban az oszmánok érkezése ennek az idillnek hamarosan véget vetett és Szalók újra pusztává változott. Az 1730-as évekig a település többször újranépesült, majd pusztává változott. Ennek vetett véget 1731, amikor német telepesek érkeznek a kiváló szőlőtermő területre és virágoztatják fel a bor készítés tudományát. A siker hatására egyre több magyar család is érkezik, így a falu lassan kétnyelvűvé válik. A zselléreknek, jobbágyoknak viszont nem igazán volt hol lakniuk, így ekkortól kezdték el készíteni a barlanglakásokat, melyek a Bükkalja számos településén fellehetőek.

A vulkáni tufakő könnyen faragható, vágható, jó vízzáró és hőszigetelő, az ide készült barlanglakások, pinceházak a szőlőterülettel is rendelkező paraszti-jobbágy réteg tulajdonába voltak. Ezeket a lakásokat leghűebben Mednyánszky Miklós Magyarországi Barlanglakások című könyvéből ismerhetjük meg:

„Aminek az udvaron kellene fedél, annak a partba vágtak üreget. Befaragták a fáskamrát, a szerszámost, a lakhelyet, a jószágok ólait. Praktikusságot követve, közelebb a sütést-főzést szolgáló likat, mellette kisebb helyiséget, hátul a többet érő állatok helyét alakították ki. Berendezésük nem különbözött a vidéki rendes házakétól.”

Ezeket a lakásokat főként szegény családok használták egészen az 1980-as évek végéig, ekkor lakatlanná váltak, de néhányukat még használták borospinceként, kamraként. 2010-ben az önkormányzat a Sáfrány utca végén hat lakást felújított és helyi örökségvédelem alá vont, majd 2016-ban folytatódott a projekt, amikor a Sáfránykertben újabb öt lakás került kialakításra.

A berendezési, kiállítási tárgyakat a falubeliek hordták össze. A bemutató komplexumban kézműves műhelyeket, pincéket, közösségi kertet, népi játszóteret, jurtatábort, szabadtéri színpadot, és egy 3D-s barlangmozit is találunk. A csekély belépti díj fejében garantált a tartalmas kikapcsolódás kicsiknek-nagyoknak egyaránt.

A környék vulkáni talaja szerény, de biztos jövedelmet adott a szőlőtermesztőknek, borászoknak, mivel a busás hasznot a jövedelmező piaccal rendelkező kereskedők fölözték le, akik a közeli városokban építettek előkelő házakat. A második világégést követő szocialista időszak megszüntette a magángazdálkodásokat és termelőszövetkezetbe kényszerítette a gazdákat. Ez a kedvezőtlen változás sok helybelit kényszerített szülőföldje elhagyására, és a közeli városokba költözve keresett megélhetést magának.

Miután az 1930-as években Zalában viszonylag gazdag olajlelőhelyeket találtak, divattá vált hazánkban kőolaj után kutatni. Ez az irányzat a "felszabadulást" követően egyre inkább felerősödött és ahol kis remény kecsegetett, rögtön próbafúrásokba kezdtek. Így jutottak el a MAHORT fúrósai Bükkaljára is ahol olajat még véletlenül sem találtak.

Találtak viszont Egerszalókon is valami mást: 410 m mélységben Magyarország egyik legjobb gyógyvízét, mely 65 fokosan tör a felszínre.

A Vendel-kút vízének 1969-ben építették meg az első medencét. A csodás hatású víznek hamar híre ment, egyre többen számoltak be látványos javulásról, így elengedhetetlenné vált a fejlesztés. Újabb medencéket építettek, sőt 1987-ben egy újabb 426 méteres kút fúrása vált szükségessé. A Mária kútból 68 fokos gyógyvíz tör a felszínre.

A gyógyvíz látványos fejlődést eredményezett a településnek, mely mára a hazai gyógyturizmus térképén előkelő helyet foglal el. Idővel békebeli, nosztalgikus fürdőként ismert települést is elérte a tőke, és hatalmas szállodák épültek, épülnek sorban. Ezek kétségtelenül roppant fejlődést hoznak, de a fürdő semmihez sem hasonlítható egykori báját elveszítette.

Ezt valahol a befektetők is érezhették, mert egy kis szegletben meghagyták a fürdő egy-két eredeti egyediségét, igaz modern köntösbe ágyazva. Ezt a részt ma is Nosztalgia fürdőként nevezik, bár a fő látványosságtól a Sódombtól ez már messzire került, pedig nem is oly régen még a domb aljában áztathattuk fáradt csontjainkat. A gyógyvizes fürdőkultúráról legjobban Márai Sándor szavai vallanak:

"Fürödj lassan, tested törvényei szerint, megfontoltan és ráérősen. A gyógyvizek átjárják tested és élénkítik lelked, megnyugtatják munkától és világtól elkínzott idegeid”.

Egerszalók legismertebb és legfőbb látványossága a sódomb, egy olyan természeti képződmény, melyből összesen hármat ismerünk világszerte. Egyikért Törökországba, Pamukáléba kell utaznunk, a másikért az Óceánon túlra a Yellowstone Nemzeti Parkba. A domboldalról lefolyó hévíz az évek során látványos, 1200 négyzetméteres mészkőlerakódást épített, melyet napjainkban mesterségesen is próbálnak növelni.

A sódomb helyi védelem alatt áll, és egy - nagyfokú átépítéssel kialakított - sétaúton lehet megközelíteni, sötétedést után pedig a szivárvány minden színében pompázó díszvilágítást kapott. Mi a falu központjából indulva, egy nagyjából 10 km-es körtúra során kerestük fel a nevezetességeket egy délután alatt. Tartalmas kis séta volt, közben több helyi pincészetet, borozót és éttermet is érintettünk, így meglehetősen vidám hangulatban érkeztünk vissza a szállodánkba.



Örményország keleten innen, nyugaton túl

Örményország keleten innen, nyugaton túl

2024.10.28.

„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.

→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma

Dolomitok – a túrázók paradicsoma

2024.10.15.

Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.

→ Tovább