Ha az első magyarországi hegyi túránk 2009-ben a gyerekekkel a Prédikálószékre vezetett (a már korábban részletezett okokból), akkor a második út iránya már körülbelül abban a percben el is dőlt, amikor átnéztünk északi irányba a Duna-kanyar felett.

 

 

Na de hova menjünk ebben a bazi nagy hegységben? - tettem fel a kérdést a két nagyobb fiúnak. A Duna-kanyar ívében punnyadó Szent Mihály-hegy a maga 460 méteres magasságával ajkbiggyesztést váltott ki belőlük, ezért a közepébe csaptam: legyen a célunk a Börzsöny csúcsa, a 938 méter magas Csóványos.

 

Ez a túra már komolyabb szervezést kívánt. Először is vettem a turistatérképet, nehogy megint úgy járjunk, mint a Visegrádi-hegységben.

 

View Nagy Hideg-hegy, Csóványos, Magas Tax in a larger map

 

A térképen az látszott, hogy a csúcs minden lakott helytől elég messze van. Tehát vagy ott alszunk valahol a közelében, vagy benő a moha a gyerekekkel valahol az erdőben. A csúcstól nem messze, fenn az egyik szomszédos hegyen ott virított a Nagy Hideg-hegyi turistaház jele, ezért úgy döntöttem, hogy első nap felmegyünk oda, ott alszunk, majd a második nap csúcstámadás (ízlelgessük ezt a hegyes szakszót!), és aznap le is jövünk a kocsiig.

 

Április közepén indultunk, az idő tökéletes volt. A 2-es úton hajtottam Vácig, majd Verőce és Kismaros irányába, onnan pedig Szokolyán keresztül fel Királyrétig. (Rövid ideig kacérkodtam a Kismaros és Szokolya között járó kisvasúttal, de kiderült, hogy ritkán jár és irtó lassan töfög, ezért kimaradt.)

 

 

Királyrétről még el lehetett volna menni 3,5 kilométernyit a Nagy Hideg-hegy irányába műúton, viszont akkor ott kellett volna hagyni éjszakára a kocsit az erdő közepi parkolóban mindenféle vaddisznók és egyéb dúvadak prédájaként. Inkább hallgattam a Trófeás vendéglő pincérére, és miután kiderült, hogy a turistaház vendégei ingyen beállhatnak a bekerített udvarukra, kihasználtam a lehetőséget.

 

A Királyrétről hosszú (3,5 km) műút visz a Cseresznyefa parkolóig, amit gondolom még akkor építettek, amikor úgy gondolták, hogy a túrázás tömegsport lesz Magyarországon. Onnan lehet nekiszaladni a hegynek. A műút mellett a bent az erdőben párhuzamosan haladó (kék + jelzésű) turistautat is lehet választani, először erre mentünk.

 

Azóta kétszer voltam a Nagy Hideg-hegyen, másodszor a sallangmentes műúton talpaltunk végig gyorsan, harmadszor pedig tavaly, legkisebb fiamat és nagyanyját az unalmas tötyögéstől megkímélendő, a kocsival transzferben eldobtam az út végéig, visszahajtottam a vendéglőhöz, és egyedül gyorsan odakutyagoltam hozzájuk.

 

 

A túra igazán a Cseresznyefa parkolótól kezdődik. A 2009-es menetelés már elég régen volt, a 2010-es túl intim, ezért, ha nem haragszik meg senki, akkor áttérnék a tavalyi ismertetésére, ami nem olyan rég fejeződött be. A mostani túrán már minden nemzedék képviselte magát, legkisebb, hamarosan hét éves fiam, név szerint Hegyi Főnök vezette a csapatot (amíg gyorsan meg nem unta), a hátvéd pedig anyám volt, aki a nevezetes Kecske-hegyi tévelygés után rákapott vörös fejjel kaptatás örömeire. A törzscsapatot a már rutinos börzsönyösök adták, középső fiam és jómagam.

 

Még egy kilométert sem haladtunk felfelé, mikor Hegyi Főnök hátrafordult, és megkérdezte, hogy a laptopot elhoztam-e. Arra gondoltam, hogy ha elhoztam volna, akkor most azzal csapnám kupán, de rájöttem, hogy inkább tenni kell valamit, mert elfogyott figyelem. Ha pedig egy gyereknél elfogy a figyelem, akkor jön az unalom, meg a nyavalygás, piszkálódás, kéz-lábtörés, ezért gyorsan lépni kellett. Hegyi Főnök a képen Ülő Bikát alakítja.

 

 

A térképről tudtam, hogy a Nagy-Vasfazék völgyben haladunk felfele, ezért megpróbáltuk közösen kitalálni, honnan jöhetett az elnevezés. Az első tipp az volt, hogy esetleg egy ókori vasfazekat találtak itt a régészek, aztán jött az, hogy a völgy maga lenne egy nagy vasfazék, mert itt ércet bányászhattak. Végül egyikben sem nyert igazán, annyi viszont biztos hogy a völgy egyik emelkedőjét hívják Nagy Vasfazéknak, innen jöhetett a patak és a völgy neve.

 

Bányászni meg egyébként követ bányásztak benne, sőt olyan nagyüzemi fakitermelés volt, hogy a felduzzasztott patakban tutajozták le egykoron a Dunáig a szálfákat. Gondolom ennek köszönhető, hogy a most Királyrétig járó kisvasút megépült anno, ami egyébként 1969-ig még a Cseresznyefa parkolóig kitöfögött.

 

 

Mindenesetre az unalmat sikerült elűzni, és már fenn is voltunk a turistaháznál. Hegyi Főnök bátyja, Büdös Mokaszin a képen a széllel dacol a Nagy Hideg-hegy csúcsán.

 

 

A vacsora után felmentünk a Nagy Hideg-hegy csúcsára, és fejlámpával behatoltunk az erdőbe. Elég gyorsan vissza kellett fordulnunk, mert megérkezett a vihar.

 

 

Visszafelé a hegycsúcsról körbetekintve azt láttuk, hogy percenként villámlik észak, kelet és nyugat irányban, ám délen békés, derült idő uralkodott. A viharfelhő széle épp a fejünk felett volt, és úgy átvonult felettünk a zivatar, hogy egy csepp esőt sem kaptunk, így egy kisebb éjszakai tábortüzet is tudtunk rakni a ház mellett. A fenti képen Szokolya és Verőce fényei versenyeznek a Holddal.

 

Már régóta fájt a fogam egy takaros ködpaplan lefotózására a hegy tetejéről, ezt másnap reggel - legalábbis részben - sikerült is abszolválni (legfelső kép). A tervünk az volt, hogy átmegyünk a Csóványosra, visszajövünk a házba, majd szépen lesétálunk, ahol jöttünk.

 

Örök hálám a Duna-Ipoly Nemzeti Park embereinek, akik egy táblát helyeztek ki a turistaház mellé, amin azt olvashattam, hogy a Börzsöny 15 millió évvel ezelőtt egy óriás ősvulkán volt, ami több hatalmas kitörés után, vulkáni bombákat és lávacafatokat okádva beomlott, az így keletkezett gigantikus kráter széleiből, kalderájából a mai hegység. (Ahogy ez a baloldali képen látszik.)

 

Ez egy olyan szellemi muníció volt, ami a fiaim képzeletét a Csóványosig fogva tartotta, útközben csak úgy röpködtek a fejünk felett a képzeletbeli lávabombák csóvái.

 

A Csóványosra vezető gerinc egy részén ki is állhatunk a kaldera szélére, nem kellett nagy képzelet ahhoz, hogy lássuk fortyogni a lávát a völgyben. Kontrasztnak pedig ott volt az ember méretű, függőleges Haramia-lyuk, aminek az alján még hó fehérlett. A lenti, régebbi képen egy bokor van benne, a fiúk a kalderán állnak, a torony a távolban áll.

 

 

 A Csóványos tetején meredezik a vasbeton geodéziai torony, aminek a belsejében felmászva kijutottunk a Börzsöny tetejére. Óriási szerencsénk volt, a hegycsúccsal egy magasságban érkező felhő még nem burkolt be minket, gyorsan lőhettem pár fotót. A torony tetején levő tócsában kikeltek valamilyen rovarlárvák, a fotón látható szárnyas lények azok ők.

 

 

A lefeleút a gyereklábnak nem út, gyorsan letrappoltunk a Csóványos és a Nagy Hideg-hegy közti völgybe, ahol viszont várt rám a Hangyásbérc, ahová a fákra kiírt Kilátás! feliratok vezettek, 5 percnyire a turistaútról. Sajnos a felhő annyira ráült a Börzsönyre, hogy a Hangyásbérc csak egy nagy folyós fehérséget tudott elémtárni, így ennek a Kilátás!-nak a megszemlélése máskorra csúszott.

 

 

A turistaházba visszaérve egy jó sztrapacskáva béleltem ki a gyomromat, majd eldöntöttük, hogy lefelé tartjuk magunkat az eredeti útvonalhoz, amin feljöttünk. Négy évvel ezelőtt az úgynevezett grófi utat választottuk, ami megkerüli a Magas Taxot, és a felfelé úttól egy kilométerrel keletre, a Tax gerincén ér le a Királyrétre.

 

 

Akkor találkoztunk egy gyönyörű citromsárga-fekete szalamandrával, akit az eső csalt elő. (Azóta sem láttam csak narancs-fekete szalamandrát.) Mivel azonban megint az autóstranszfer megoldást akartam előadni, ragaszkodtam a rövidebb úthoz.

 

Két éve Gabival szintén a Magas Tax felé mentünk haza, akkor október elején még nyitva volt a Magas-Taxi turistaház melletti kalandpark, amit nyilván ki kellett próbálnunk.

 

 

A közepes méretű mászópálya nemrég lett kiépítve, egyes ingóbingó részei alaposan próbára tettek minket, ahogyan az a fenti videóból is látszik.

 

Összefoglaló: az út Királyrétről (300 m) a Nagy Hideg-hegyre (864 m) 7 km hosszú, tovább a Csóványosig (938 m) még 3 km, azaz összesen 10 km. Kényelmesen 3+2 óra menetidő, az összes szintkülönbség 630 m.

 

A poszt a Szép kilátás! bloggal együttműködésben készült.