Mivel idősebb lányunk egyre csak kérdezgette, hogy az állatok is kapnak-e ajándékot a Jézuskától, adta magát az ötlet: készítsünk karácsonyfát mi magunk az erdőben, s ha már éppen advent utolsó vasárnapján vagyunk ott, várjuk a csodát, és gyújtsunk gyertyát a természetben. Egy remek téli kirándulás terve rajzolódott ki a felnőttek fejében, mézeskaláccsal, forró teával, zúzmarával és - mi tagadás - átfagyott gyerekkezekkel, hiszen a téli túrázás kisebb gyerekekkel sehogy sem egyszerű. Nehéz mozogni a sok ruhában, a kesztyű állandóan lekerül, a kis kezek meg gyorsan átfagynak, nem jó, ha kiizzadnak, de levetkőzni sem lehet. Szóval tényleg nem könnyű, de mivel a gyerekek lázas ajándékkészítésbe kezdtek, rajzoltak, ragasztottak, terveztek, az aggályaink elmúltak, hiszen kifejezetten rövid kirándulást terveztünk. Sőt, időközben rájöttünk, hogy ennél szebben nem is ünnepelhetnénk meg a csodavárást advent utolsó vasárnapján.

 

Mindehhez persze először is találni kellett egy közeli erdei feszületet vagy kápolnát, ahol a „szertartást” elvégezhettük. Budapestről kiváló célpont a Széchenyi-hegy túloldalán, a Farkas-völgy oldalában megbújó, kedves Úti Madonna kápolna, amelyet Berger János teológusprofesszor építtetett a 19. század végén, majd hányatott sorsra jutott, és végül egy lelkes helyi baráti kör újíttatta fel a Pilis Parkerdő Zrt. segítségével.

 

Hideg idő fogadott minket a Gyermekvasút Széchenyi-hegyi állomásán, de az elindulás nehézségeit követően a gyerekeket teljességgel elbűvölte a zúzmara: hosszan nézték és olvasztották kezükkel az apró jégfogakat.

 

Amikor lejjebb ereszkedve a zúzmara varázsa szó szerint elfogyott, szerencsére meg is érkeztünk a kápolnához (zöld háromszög jelzés a vasútállomástól, kb. 1 km). Egy gyors tízórait követően a gyerekek almát, diót és madáreleséget helyeztek egy közeli fára, az aljába magokat szórtunk. Ezután gyertyagyújtás következett, a gyerekek pedig kézzel készített ajándékokat helyeztek el a kápolnában. Természetesen a karácsonyi ének sem maradhatott el, de aztán a hideg miatt gyorsan búcsút vettünk a szent helytől és siettünk vissza a hegy tetejére. Örültünk, hogy a nyakunkba kapva a kezeslábasba bújtatott gyerekeket, melegedhettünk a kaptatón felfele. A hideg miatt kicsit küzdelmes kirándulás volt ugyan, de alighanem a legszebb adventi gyertyagyújtás, amit valaha átéltünk.

 

 

Szöveg és fotók: Szigeti Ferenc