Kéktúrán: a Mátra egy különleges szemszögből
A kékestetői TV-torony 1124 méter magasan levő 18. emeletéről pont átlátni az ország legmagasabban fekvő szállására, a galyatetői toronybivakra.
Keletről nyugatra járjuk végig az Országos Kéktúrát. Először a Zemplénen keltünk át, majd a Cserehát lankás dombvidéke következett. Tettünk egy kisebb kört észak felé az aggteleki karsztban és karszton, aztán lejjebb a Bükkben, és most a Mátra jön. Ha vizuális típus vagy, nézd meg a vonatkozó Kékperces videót, de vigyázz, lehet, hogy szédülni fogsz:
A Mátrára sokan azt gondolják, hogy ismerik. Többek között azért is jó a Kéktúra, mert azon kiderül, hogy ez egyáltalán nem olyan biztos. A Kék mátrai szakaszát a bükkaljai Szarvaskőtől számítjuk, holott földrajzilag csak Siroktól kezdődik. Összesen 65 kilométer hosszú. Egy 3 napos etap, hacsak nem teljesítménytúra-tempóban rohanunk végig a tájon.
Megközelítés: A fővárosból Szarvaskő két és fél, három óra alatt közelíthető meg vonat-távolsági busz vagy busz-busz kombóval. Mátraverebélyről már két óra alatt elérhető visszafelé Budapest, igaz naponta 4-5 járat van összesen, figyelni kell, hogy elcsípjük valamelyiket. Kocsival az út két óra Szarvaskőre, egy és negyed óra Mátraverebélyre, viszont ha csak egy autó van, Gyöngyös lehet a kompromisszum, ahonnan másfél óra a szarvaskői start, a mátraverebélyi végállomástól pedig szintén ennyi idő alatt lehet lejönni azzal az egy járattal, ami naponta erre jár. Végszükség esetén igénybe lehet venni a gyöngyösi taxit vagy sofőrszolgálatot, de az szétosztva is több ezer forintra jön ki fejenként az utasoknak. (Csak megemlítem, hogy Ausztriában, az Alpok-Adria túraútvonalon taxi-kisbuszokat lehet bérelni, amik olcsón szállítják a túrázókat az adott start és célpontok között, ilyen a Kéktúrára is nagyon elférne.)
Ha a bükki részre azt írtam, hogy hegyi szakasz, az még inkább érvényes a Mátrára. Összesen 2860 méter szintet kell kaptatni felfele az emelkedőkön, ami egyben már egy alpesi magasság. Nyilván ezért is van szétszedve a mátrai kéktúra rész három szakaszra. Az igazán nagy kaptató a Sirok-Kékestető közötti 20 kilométer, ahol szinte folyamatosan felfelé talpalunk, izzasztó 1550 méternyi szintet. Nyári melegben az komoly teljesítmény, ezt gondolja meg, aki gyerekekkel indul neki.
Magassági profil:
Nézzük, mire számítsunk:
- Két várrom, a szarvaskői és a siroki
- A szarvaskői párnaláva
- Az Apáca-sziklák és az Oltárkő Siroknál
- Kékestető, TV-torony
- Galyatető turistaszálló és kilátó
- Piszkés-tető, obszervatórium
- Ágasvári turistaház, az ország legautentikusabb menedékháza
Túraleírás: A túra első húsz kilométeres szakasza igazából nem is a Mátrához tartozik, hanem a Bükk és a Mátra közötti 300-400 méter átlagmagasságú köztes területen vág át, Szarvaskőtől indulva Sirokig. A szarvaskői várról már a bükki rész végén írtam, viszont arról nem, hogy a várhegy sziklatornya tulajdonképpen vulkanikus párnalávából áll. Ez a Magyarországon ritka kőzet 165 millió évvel ezelőtt alakult ki, méghozzá tenger alatti vulkánkitörésből, buggyos formáját is innen nyerte. Helyben a Szarvaskő geológiai tanösvény kalauzol végig az érdemes pontokon.
A két hegység közötti alacsonyabb dimbes-dombos részen van néhány szép kilátópont, de egy lendülettel végig lehet rajta menni egészen a Sirok előszobájában álló Apáca-sziklákig, valamint Oltárkőig.
Barát- és Apáca-sziklák: A legenda szerint egy barát és egy apáca esett szerelembe itt, és szörnyű bűnük miatt kővé váltak. Kicsit világibb változata a mesének Darnó tündérkirály és Tarna nevű leányáról szól. A féltve őrzött leány belezúgott a deli Bodony vitézbe, a király dühében átlőtte kettejük szívét nyíllal. A fiatalok meghaltak, kővé váltak, a király pedig utána már hiába mondogatta, hogy sírok, sírok, csak azt érte el vele, hogy a közeli település neve az lett, hogy Sirok. A valóság pedig az, hogy a különleges, ember alakú sziklaalakzatok vulkáni működés közben a kráterből kiszóródott riolittufából keletkeztek. A község neve pedig igazából szláv eredetű, jelentése: széles (iroký).
Sirok egyébként egy elég barátságos település. Nekem két mély emlék vésődött be alaposan itt: az első, amikor az innen startoló Mátrabérc teljesítménytúra előtti éjszakát a helyi iskola tornatermének kemény talaján töltöttem századmagammal, a másik pedig, amikor Erzsi néni isteni macokot (a lapcsánka, avagy tócsni helyi változatát) sütött a kedvünkért a várkemping melletti házában (lenti videóban megtudhatod, mi az a macok). Sirok persze leginkább az elég jó állapotban található várromról ismert.
Siroki vár: A várat az Aba nemzetségbe tartozó Bohr-Bodon (Bodony vitéz, ugye?) család építtette a 13. században egy korábbi pogány szláv földvár helyén. Eger 1552-es sikertelen török ostroma után Sirok várát is megerősítették. Eger török elfoglalása után az akkori siroki várnagy feladta a várat. A törökök a várat továbbfejlesztették és 90 éven keresztül birtokolták. Elvonulásukat követően a vár lassan elvesztette hadi jelentőségét és pusztulásnak indult.
A következő nap várt ránk az Országos Kéktúra legkeményebb szakasza (már ha keletről nyugat felé teszi meg az ember): a nagy, 1550 méter szintemelkedést tartalmazó emelkedő az ország legmagasabb pontjáig, Kékestetőig.
Sirok nincs nagyon elkényeztetve vasútilag: az inkább bakterházra emlékeztető megálló bő egy kilométerre van a községhatártól, az ide igyekvő helyieket viszont vigasztalhatja a tudat, hogy az Országos Kéktúra útvonalán talpalhatnak. Az állomást elhagyva elenyészett mögöttünk a civilizáció. Az erdőben folyamatosan emelkedő ösvényen egymás után következtek az előtetők: Kalapos-tető, Átrád-tető, Gazos-kő. Meleg volt, izzadtunk rendesen.
500 méter magasság körül megpihentünk a Remete-réten, majd a tarkómon gyöngyöző verejték figyelmeztetett arra, hogy elértük a Jóidő-nyakat. 600 méternél átléptük az Oroszlánvárt, 700-nál a Szár-hegy csúcsát. Innen nem messze elmentünk a rendkívül barátságos küllemű Hármashatár erdészház mellett, ami egyben pecsétpont is.
Tovább kapaszkodva felfelé elértük a Disznó-kőt (szép kilátás!), majd a Sas-kőt (szép kilátás!) és végül az Erzsébet-sziklát (itt is szép a kilátás), és hirtelen azon vettük észre magunkat, hogy már a Kékestetőn is vagyunk.
A legmagasabb magyarországi hegytetőn kétségkívül a tévétorony a leglátványosabb érdekesség. Pláne, hogy fel lehet liftezni benne 45 méternyit, ahol egy kilátó és egy presszó található (persze nem ingyen, 600 forint a belépő). A torony összesen 176 méter magas, és nekünk lehetőségünk volt egy kicsit magasabbra menni rajta, mint a kilátószint: egészen a 18. emeletéig, egy 110 méter magasan levő teraszig jutottunk, és csak azért nem tovább, mert megsültünk volna a sugárzástól, mint egy mikróban.
Kékes: 1014 méter magas (tengerszint felett), relatív magassága 774 méter. A hegy tetején 1889-ben épült először kilátó. A 21 méter magas Mátra-torony sokáig jól bírta, 1944-ben bontották le. Az 1960-as évek elején sem volt még működő kilátó, csak a Távközlési Kutató Intézet nyolcemeletes tornyából lehetett körbetekinteni, külön engedély birtokában. Egészen 1981-ig kilátó nélkül maradt a legmagasabb magyar hegy, de ekkor megépült a mai tévétorony, a fentebb említett kilátórésszel. Egy kis probléma azért van vele, de hogy mi, azt csak az tudja meg, aki megnézi a lenti Kéktúra-videót.
A kékestetői pecsétpont kicsit el van dugva, valamilyen ötlettől vezérelve a tüdőszanatórium portájánál lehet rálelni, amihez jó le kellett kavarni a Kék jelzésről. Mindegy, ennyi belefért. A Kék egyébként a széles, harmincas években kiépített sípályán megy tovább a csúcsról kelet felé. A sípálya nyáron egy majdnem két kilométer hosszú zöld sétánnyá alakul. A végén már szinte Mátraházán is vagyunk. Ha Kékestetőn nem frissítettünk, itt jól tesszük, ha feltöltekezünk, mert Galyatetőig nem lesz erre lehetőség.
A Kék innentől a Galyatetőre vezető főút mellett halad, szép finoman lejt egészen a Mátra-nyeregig. Ezen a szakaszon több helyen is szép kilátásba botlottunk. A nyeregtől aztán ismét jön az emelkedő, méghozzá elég meredeken. A combizom-gyilkos lejtőket-meredélyeket a Hanák Kolos túráról szóló posztban ecseteltem érzékletesen.
Első állomás a 733 méter magas Csór-hegy, aminek tetején az egykor jobb sorsú Kós Károly-kilátó, vagy más néven Lándzsahegy-kilátó romjai fekszenek.
Lándzsahegy-kilátó: az 1984-ben épített, szép alakú faszerkezet a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején dúló erdei vandalizmusnak lett az áldozata. Tüzet gyújtottak rajta, baltával faragták. Nem is csoda, hogy úgy meggyengült, hogy tíz év után egyszerűen el kellett bontani. Szétszórt gerendáit, különleges alakú tetejét még nem nőtte be teljesen az erdő. Történetéről bővebben itt írtam.
A Csór-hegyről kisebb nyeregbe vezet az út, utána jön a következő bukkanó, a Vércverés (699 m), onnan pedig már csak a 838 méteres Mogyorós-ormot kell megmászni, és oda is értünk Galyatetőre. Még oda se értünk a Nagyszállóhoz, már egy csomó parkoló autóba ütköztünk. Még egy taxi is állt köztük. Ez a benyomás megmaradt az egész településen. Azaz településrészen, merthogy az elnevezéseknek itt egész nagy káosza alakult ki.
Galyatető és Galya-kilátó: a Galyatető nem hegy, nem is település. Akkor mi? Így, egybeírva csak egy városrész, pontosabban a jóval odébb fekvő Mátraszentimre településrésze. Nevét a közeli Galya-tető hegycsúcsról kapta, ami a Mátra (és az ország) 3. legmagasabb pontja, és mint ilyen, azt gondolnánk, hogy nyilván ott van a kilátó is. De nem, a jellegzetes galyatetői kőkilátó nem a Galya-tető csúcson van, hanem 300 méterre keletebbre, a Mátra 4. legmagasabb csúcsán, a 960 méter magas Péter-hegyesén. A sokáig Péter-hegyese-kilátónak hívott tornyot azonban 2015-ben felújították, megmagasították, és végül átnevezték Galya-kilátónak. A hegy nevéről pedig csak annyit, hiába asszociál mindenki róla a gallyakra és fákra, a szlovák eredetű galya szó jelentése: fátlan, füves hegy. Ezen igazodjon ki valaki!
Az újjáépített kilátó azonban a legjobb dolog, ami a hegyen történt az elmúlt ötven évben. A beton magasítás miatt teljes a körpanoráma, ráadásul a felső részben három egyszerű bivakszobát is kialakítottak, amiben nagy kaland egy éjszakát eltölteni. Mint az egy korábbi posztomból kiderül: egy alapszabály kell csak betartani, ne sörözz alvás előtt!
A vadi új (szintén 2015-ben átadott) turistacentrumra-turistaházra már nem lehet ilyen jókat mondani. Olyan mint egy alpesi menedékház, minőségben is, de úgy tűnik sajnos, hogy ide egyszerűen nem kell, nem tolonganak a vendégek. Menedékházat nem egy óriás Grand Hotel közvetlen szomszédságába, ezer parkoló autó közé kell építeni, hanem jó messze a civilizációtól, fel a hegyekbe, aránylag érintetlen területre.
Örültünk, hogy lassan elhagyjuk a második legforgalmasabb mátrai turista-csomópontot. Nyilván az autókhoz képest kevésbé zavart, de aznap épp egy hegyi futóversenyt és egy teljesítménytúrát is rendeztek, ami rengeteg emberrel járt. (Hogy a szintén aznapi Vespás robogós napról ne is beszéljek.)
Tiszta megnyugvás volt a tömeghez képest a Piszkés-tető, ahol az a csillagvizsgáló áll, ami a hatvanas és kilencvenes évek között szupernóva-nagyhatalommá tette Magyarországot. Az obszervatórium látogatható, de ma már nem annyira a kisbolygók és üstökösök felfedezésével foglalkozik. A régi és új idők közötti különbségről Sárneczky Krisztián csillagász mesélt nekünk, amit hosszabban a lenti videóban lehet meghallgatni.
Az obszervatóriumtól már nincs messze Mátraszentlászló és Mátraszentistván, a két egymás melletti hegyi település. Mindkettőben van bolt, vendéglő és szállás is, ha valamiért ott szakadna meg az utunk. Mi átsiettünk rajta, mert 4-5 kilométerrel arrébb, az Ágasvári menedékházban akartunk ebédelni. A menedékház felé van félúton a Szamár-kő.
Szamár-kő: a függőleges szikla van vagy 5-6 méter magas, állítólag az egykori magma-feltörések felszínre jutásával alakulhatott ki. Hogy miért lett Szamár a neve, azt nem tudni. Talán halvány nyom lehet a névadásra vonatkozóan a Szamár-kőtől nem messze fekvő Newton-szikla, ami nem csak a róla élvezhető kilátásáról híres, hanem arról a feliratról, amit a tetején levő táblaszerű kőtömbbe véstek: Newton hitétől mentsen meg az Isten".
A turistaház előtt még van egy próbatétel: fel kell kapaszkodni a sziklás, meredek talajon az Ágasvár 789 méter magas csúcsa. A csúcsról kelet felé nyílik elég jó kilátás. Igaz, hogy a Kék elmegy alatta, de nem érdemes kihagyni, azt a pár verejtékcsöppet megéri. Ezen a csúcson az Árpád-korban még vár üzemelt, egy megmaradt okirat szerint 1265-ben V. István a királyné lovászmesterének adományozta. A várból sajnos már nem látszik csak néhány szikla, valószínűleg a török időkben rombolták utoljára földig.
A csúcsról leereszkedve beértünk az Ágasvári turistaházhoz. Ez a menedékház a kevés magyarországi igazi turistaház egyike. Csak gyalog lehet megközelíteni, magasan, a településektől messze van, mindig van étel-ital fent, mert ott lakik családjával János, a ház tulajdonosa. Méghozzá nagyon jó vadételeket lehet enni, mint azt már nem egyszer tapasztaltam. Ezúttal is benyomtunk néhány tányér vaddisznó-pörköltet.
A házból már csak egy 8 km hosszú, de könnyű lejtmenet volt hátra a mátrai szakasz végállomásáig, Mátraverebélyig, némi esőfelhővel a hátunkban. A számos roma által lakott faluban eléggé megnéztek minket, ahogy a csapat befutott a pecsétpontnak helyt adó boltba-kocsmába. Dik mán, draón! - mutogattak szakértelemmel kamerás drónunkra, amivel éppen vettük a beérkezést. Egy üveg borsodival búcsúztattuk a társaságukban a szakaszt.
Szubjektív:
A szakasz kocsmája: Vencel borozó (Galyatető)
A szakasz vendéglője: a siroki Hunorban jó a kaja (a gancát és nyögvét kóstoljátok meg), a mátraszentlászlói Vöröskő kisvendéglőben is nagyon jó sztrapacskát és bablevest ettem régebben.
Szállások: elsősorban a bivakszállást ajánlanám a Galya-kilátóban (hálózsák, aláfekvő kell), valamint az Ágasvári turistaházat. Akinek kényelmetlen a bivakolás a Galya-kiltáóban, több fokkal komfortosabb a hipermodern turistaház mellette. Sirokon a várkemping a helyi jellegzetesség, de van panzió is. A Kékesen ott a szanatórium (bocs, vicc volt), szóval a Kékeshez közel Mátraházán vannak szállások, de ha már, akkor túrázóknak inkább a Vörösmarty turistaház.
A posztban lényegében egy Kéktúra-forgatás történetét mondtam el, az ott készült videót itt lehet megnézni:
A képek a szerző és Martiskó "Amerika" Gábor fotói. Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted!
Az Adria tetőterasza olyan, mint egy bizarr bolygófelszín
A makarskai riviéra felett 1500 méterrel különleges formavilágú, kopár, sziklás fennsík terül el: a Biokovo. Fel lehet jutni kerékpárral és autóval is, de igazán megismerni csak túrázva lehet. Pontosan ezt tettük.
→ TovábbSivatagi túra a berber sziklavárosokból a Star Wars-univerzumba
Kicsit vakartam a fejem, amikor lehetőségünk támadt Tunéziába utazni az ország idegenforgalmi hivatalának jóvoltából. A kétségkívül olcsó, de turistákkal teli tengerpartra nem voltunk túlzottan kíváncsiak, a sivatag pedig... Hát, nem kecsegtet sok látnivalóval. Nem is tévedhettünk volna nagyobbat. Az ország belső régiójában fura elegyet alkot az ősi hagyomány és a hollywoodi sci-fi, a terület pedig 2022 óta gyalog is bejárható az ország első hosszú távú túraútvonalán.
→ TovábbBudapest rejtett ösvényein: a Sas-út
Kevesen ismerik ezt az utat, pedig van itt minden: panorámák, orom, barlang, szakadék, sőt bunker és labirintus is. A Széchenyi-hegyről induló, az Ördög-orom panorámagerincén és a Sas-hegy rezervátumán át a BAH-csomópontig tartó útvonal az egyik leglátványosabb fővárosi sétaút, ideális egy őszi napra.
→ Tovább