Kerekezés a Mátra déli lankáin
A Mátrát minden irányból átszelő kerékpáros úthálózat lehetővé teszi, hogy a hegységnek egy gyalogosan ritkábban látogatott arcát is megismerhessük. A látványos körtúra a Mátra délkeleti szegletében ízelítőt ad a hegyi kerékpározás változatosságából.
A mátrai kerékpáros turizmus online promóciója felkeltette a mi érdeklődésünket is. A hegységet behálózó, több, mint száz kilométer kerékpáros úthálózat új lehetőséget kínál az aktív turizmus számára. 2015-2016-ban kezdték meg az országos kerékpáros kék út kijelölését, ami azóta is folyamatosan bővül, zöld és sárga szakaszokkal egészül ki. A társuló infrastrukturális fejlesztések, szervizpontok, kerékpáros pihenők kiépítése pedig tovább növeli a bringások komfortérzetét. Családok, hobbi- és profi kerékpárosok is bőven választhatnak a különböző nehézségű útvonalakból. A mátrai erdei kerékpáros térkép számtalan információt tartalmaz, nemcsak a szakaszok hosszát, de azok minőségét is jelzi. Fontos, hogy gyakorlatunknak és bringatípusunknak megfelelő útvonalat válasszunk, hogy az erdei kerékpártúránk élvezhető programmá váljon.


Mi egy markazi körtúrát választottunk ki ízelítőül, ahol egyébként gyalogosan már amúgy is túráztunk. A szőlőtermesztéséről is híres község – ahol a Mátra az Alfölddel összeér – jellegzetessége a településen belüli legnagyobb magasságkülönbség. Határai a Kékes aljáig terjednek, ami feltekerve is megtapasztalható. A Szeplőtelen fogantatás katolikus templom melletti parkoló alkalmas kiindulópont.
A Rákóczi úton kezdtük meg a kapaszkodást, majd a temető felett fordultunk a hegy irányába. Az útminőséggel kapcsolatos illúzióink hamar szertefoszlottak, mert rövid tekerést követően biztosak voltunk benne, hogy a zöld jelzésnek megfelelő, földes, köves út áll előttünk. A szebb napokat megélt aszfalt még meglévő kicsinyke összefüggő szakaszait próbáltuk kihasználni a gördülékenyebb haladás érdekében, mert a feldarabolódott kövek egyébként is nehezítették az emelkedőn való haladást. A kerékpárutat több helyen keresztezi a hasonló irányban haladó zöld sáv.


Az első ilyen pihenőpont a Kálvária tetején emelt kereszt, ahonnét páratlan panorámát élvezhetünk. A víztározó tükrén megcsillanó napfény és a templomtorony látványa teszik tökéletessé a kilátást. Mivel még éppen csak, hogy elindultunk, a panoráma ellenére sem volt érdemes hosszasan időzni, így folytattuk a szerpentinezést a tetőre. Az első 500 méter szintkülönbséget az ősz színeiben pompázó erdőben, napsütötte kerékpárúton küzdöttük le. A kék Felső-Tarjánka nevű állomásánál ismét lelassítottunk. A Hármashatár-nyereg elnevezés Parád, Markaz és Domoszló határainak találkozására utal.


Nyugat felé véve az irányt, rátértünk a kék kerékpárral jelzett, Görgő-bikki pihenő felé vezető szakaszra. Az útminőség javulásában bízva tekertünk tovább, de maradt a göröngyös, kavicsos földút, mely a haladásunkat jelentősen lassította. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az eredetileg betervezett útvonalunkat kurtítani kell. Az egy kilométernyire lévő Markazi-kapunál nem volt kérdés a további irány, itt csak az átmenő turistaút kereszteződik.
A Kékes alatti Négyeshatár (Gyöngyös, Pálosvörösmart, Abasár és Markaz közigazgatási határa) csomópont már ékes példája a javuló kerékpáros infrastruktúrának, itt már esőbeálló házikó, pihenőpadok és keréktámasztók is megjelennek.


Tájékozatlanságunk okán, a zöld háromszög jelzés ellenére sem mentünk ki a Kis-kőre, mely túránk legfőbb hiányosságává lépett elő. Koncentrálva az előttünk álló távra, gyorsan tovább tekertünk. A hétszáz méter feletti legmagasabb pontról az ereszkedő kissé nehezebbnek bizonyult, rutintalan tekerőként a köves talajon óvatosabbra kellett venni a figurát. Ennek ellenére szerencsésen elértük a 24-est, ahol már jócskán megéhezve döntöttünk a söntölés mellett.


Tempót váltva, 30-cal suhantunk a tükörsima aszfalton, kis kitérőt téve a Sástó tömegébe. A tó mellett tömeg hömpölygött, de az egy-kettő híján bezárt vendéglátóhelyek már téli pihenőre készültek


Gyorsan kiverekedtük magunkat a főútra, majd Mátrafüredre ereszkedtünk le. Mivel nem tudtunk ellenállni a sajtos-tejfölös lángosnak, rövid időre mi is csatlakoztunk a hétvégi kiruccanók tömegéhez, akik korgó gyomorral, türelmesen sorakoztak. Jóllakottan hagytuk magunk mögött a népszerű pihenőhely fogatagát, majd Pálosvörösmart felé kanyarodtunk.
A pálosokról ismert település normál esetben szintén megér pár óra sétát, de kerékpárral jórészt csak a Bene-patak melletti teljesen zárt, 1,2 km-es kerékpárutat ismertük meg belőle, mely méltán pályázott az év kerékpárútja címre. A tanösvényként is funkcionáló patakpart ismertető tábláival, játszóterével nem csak a bicikliseket célozza meg.


Abasár után Markazra már közúton tekerve értünk vissza. A község határában lévő Boldogasszony kápolna ligetes környezete romantikus pontja a túránknak. A kőfeszület, a Mária szobor kiemelkedő jelképei az itt lakók vallásosságának, kiegészítve a környező erdő képesfáit.


Utolsó kanyarként ereszkedjünk le a víztározóhoz, melyet levezetésként körbe is tekerhetünk. A tó felett visszatükröződik a hátunk mögött hagyott erdei útvonal, mely többszínű kerékpárútjával kiváló ízelítő a mátrai tekerésből.



Thaiföld két keréken - sátorral a mérgeskígyók földjén
Kalandos utazás Thaiföldön, bringával és gyalogosan, dzsungeltúrával és egy néhány napos kényszerpihenővel megspékelve.

Rejtett gyöngyszem bújik meg Albertirsa határában: a Dolina-völgy
Pest vármegye déli részén találunk egy aprócska, helyi jelentőségű védett területet. A Dolina-völgyet különleges élővilága emeli ki az alföldi faunából. Az alig 37 hektáros liget és vonzáskörzete nem csak a helyiek kedvelt kirándulóhelye, de a teljesítménytúrázók is felfedezték maguknak.
→ Tovább
Három tó túrája - a Menguszfalvi-völgy szépségei
Fiatalként, hegymászóként szerettem meg a Magas-Tátrát, nagyon. Most öregedő bakancsos turistaként tértem vissza, és ismét is elvarázsolt vad szépsége, egyedisége. Különösen igaz ez a túránk második napján felkeresett Menguszfalvi-völgyre.
→ Tovább