Igen ez az áttörés szó úgy hangzik, mint egy első világháborús hadijelentés, vagy legalábbis egy gazdasági kommentár az infláció elleni harcról, de itt egy földrajzi fogalomról van szó. Az a szurdokvölgy vagy kanyon, ahol a Dunajec a Pienineken folyik keresztül. Szlovákul prielom Dunajca a neve.

Én az OMA.sk-t használtam, ami laptopon jól használható, viszont mobilon rémesen lassú. Ott a mapy.cz-t tudom ajánlani, csak ezen a túrajelölések nem olyan egyértelműek, tudniillik, míg az OMA.sk a terepen is jelzett színek szerint tünteti fel a túraútvonalat, a túra számával együtt, addig a mapy.cz csak a négyjegyű túraszámot használja, a színes útvonaljelölést a gyalogos túrázóknak tartja fenn.

A Szepesi-Magura régóta szívem csücske, de kerékpárral most jutottam el először oda. Egy tavalyi autóút során Krakkóba menet irigyeltük meg a Magurában kerekező kirándulókat. Túránkat Podolinban (Podolínec) kezdtük, bár később kiderült, hogy a késmárki szállásunktól is indulhattunk volna egy nagyon szép úton, de óvatos duhajként ezt a plusz kb. 40 kilométert nem vállaltuk be. Megjegyzés: Podolinban nem találtam szállást, Késmárkon és Ólublón igen. A Poprád-völgyi vasúton óránként megy vonat Ólubló és Poprád között mindkét irányban, kerékpárszállítás lehetséges.

Podolin boldog évei

Podolin neve a Krúdy-rajongók előtt nem ismeretlen, itt tanult néhány évig az író, és ez az akkor Felső-magyarországi élmény több művében is visszaköszön.

Eleinte még jól is jártak az elzálogosítással ezek a városok, mert teljesen kimaradtak a Mátyás halála utáni zűrzavarból, sőt a török háborúk okozta összeomlásból is.

A zűrzavaros időkben nem a Szepesi Kamara, hanem a lublói lengyel sztaroszta igazgatta őket. Aztán a Lubomirski család próbálta privatizálni ezeket a döntően szász (cipszer) városokat. Ami teljes mértékben nem sikerült ugyan, de annyira azért csorbította jogaikat, hogy hanyatlásnak indultak, és csupán építészetük különböztette meg őket a korabeli szlovák jobbágyfalvaktól. Ekkor már a magyar uralom alatt lévő szász városok (Késmárk, Lőcse) jártak jobban.

Podolint délre hagyjuk el a forgalmas 77 sz. úton Késmárk irányába, nem vészes, mert széles az út, de legfőképpen azért, mert kb. két kilométert kell csak megtenni rajta, és utána érjük el a zöld 5861 sz. kerékpáros túraútvonalat, és azon jobbra fordulunk Toporc (Toporec) irányába.

Szinte e kereszteződéstől (kb. 580 m tszf) emelkedik, majd a Toporecké sedlo-ig (799 m tszf). Ez első néhány kilométer után még a falu előtt pillantjuk meg a dimbes-dombos tájon túl a 20 kilométerre lévő Bélai- és Magas-Tátrát.

A Görgey család ősi birtoka

Toporcon egy érdekesség van, a Görgey-kastély, ahol Görgei Artúr honvédtábornok született. A nevét ő változtatta meg Görgeyről Görgeire, tehát a 1948–49-es szabadságharcban már így írta alá parancsait. A család egyébként cipszer (eredetű) volt, azaz szepesi szász (németül Szepes Zips).

Az emeletes kastély az út mellett fekszik, csak tippelni tudok, hogy a csehszlovák néphatalom idejében tsz-iroda, vagy valami még rosszabb lehetett, mert bár felújítás alatt áll, a díszes kapu állapotából ítélve elhanyagolt lehetett.

Bevallom, életemben először elektromos rásegítéses kerékpárral mentem, de egyébként ehhez a túrához egy szakaszt leszámítva a Pieninekben nem lehet kihasználni, sima országúti (trekking) kerékpár is megteszi, még kevésbé edzett túrázónak is.

Hegyi pásztorok egykori földjén

5,5 km után érünk fel a Magura hágójára, ami egyben egy szép havasi legelő is. A magura szó vlach eredetű, dombságot jelent. Valaha az Északi-Kárpátokban vlachok (a románhoz nagyon hasonló nyelvű, megértik egymást) is éltek. Annyira összeforrt nevük a havasi pásztorkodással, hogy a Mátyás király által kiadott „Vlach jog” minden hegyi pásztorra és családjára vonatkozott, függetlenül attól, hogy románul, szlovákul, ruszinul vagy lengyelül beszélt.

A hágótól először meredekebb, majd enyhébb lejtő visz Haligovcéig, 9,5 km hosszan.

Ezek adják meg a hangulatot, bár pont ottjártunkkor délelőtt még álló tető nélküli faházat délutánra elbontották. Létezik ellenkező trend is a Magurán, Osturňán és Veľká Frankován, újonnan építenek rönkházakat.

Gazdag, rendezett vidék benyomását keltik a falvak. Szemben a Pieninek meredek sziklás oldalú mészkőtömbje. A völgy alján a Lipník-patak mentén a forgalmasabb ólublói országúton a piros jelzésre váltunk Červený Kláštor (Vöröskolostor) irányába. Utunk jóformán házak között megy egészen a kolostor épületéig, a Dunajec folyóig.

Dunajec

Nos, a Dunajec-áttörés gyönyörű, és ezt tudja egész Lengyelország is. Lengyel oldalon nem lehet végigtekerni vagy gyalogolni a 8 km hosszú kanyonon, mert sok helyen a part egy 100 méter magas függőleges szikla, a szlovák oldalon viszont van egy – most már – aszfaltozott út. 2006-ban újjáépítették a II. világháborúban lerombolt hidat a Stromowce-Nizne és Červený Kláštor között, ami a lengyel belföldi turizmus egyik felkapott céljává tette a Dunajec-áttörést.

Ahogy eddig kerékpárossal is alig találkoztunk, itt a Dunakanyar őszi vasárnapjainak tumultusa fogad.

Nincs ez másképp a vízen sem, a velencei Regattát megszégyenítő mennyiségű tutaj, rafting, kenu hajózik le a kanyonon keresztül. Annyiban nem zavaró, hogy mindenki mozgásban van, nincs sütögetés, faszénszag és biológiai szükséglet. Pontosabban néha a vízen egy-egy népi dummogóval (az a henger alakú hangszóró) felszerelt tinédzsercsapat nem tud leválni a Spotify-ról, ami bosszantó lehet.

Mindkét oldali bejáratnál van mosdó, vízvételi lehetőség, étterem, illetve Červený Kláštornál büfé. A komoly kerékpáros fejlesztéseknek köszönhetően – az elektromos kerékpároknak 10 töltőállomást szereltek fel a a környéken – a völgy mindkét bejáratánál van belőlük egy.

Halk megjegyzés, hogy 5-féle csatlakozó van rajtuk, ebből egyik sem volt kompatibilis a mi kétféle csatlakozójú akkumulátorunkhoz.

Egy-két fedett pihenő van útközben a kanyonban, praktikusan gyerekesek használják őket többnyire, mert nekik kerékpárral és gyalog is hosszú lehet végigmenni. És még valami, egy darab szemetet sem lehet látni, pedig ennyi ember jelenlétében benne van a potenciál. Ez itt azért mellékes, mert a látvány bőven kárpótol minket: a sebesen folyó Dunajec zúgói, a sziklafalak, a kanyargó folyó. Meg lehet próbálni szavakkal leírni, de vagy pátoszosra sikeredik, vagy esetlenre.

Patakvölgyben

A Dunajec-áttörés utolsó kanyarulata előtt a Lesnický potok (patak) völgyében folytatjuk utunkat, mert 100 méter után a folyó jobb partja is már Lengyelország, és onnan vagy visszafordulunk, vagy hegyi utakon keresztül tudunk csak Szlovákiába visszatérni.

Előző nap a Magurán tettünk egy rövidebb túrát, és az erdészeti út olyan volt, mintha lekerekített élű féltéglákkal lett volna leszórva, egy rugózás nélküli kerékpárral kínszenvedés a rázkódás, ami sem a biciklinek, sem az embernek nem jó. Igaz a Magura homokkő, a Pieninek pedig mészkő, de ennek a törmelékét sem akartuk kipróbálni. Félreértés ne essék, nem kátyús, elhanyagolt utakról van szó, egy megfelelő kerékpárral élvezetes túrát lehet csinálni.

Még szlovák területen a tutajoknak, csónakoknak egy kikötőt építettek három dokkal, ahol azokat trailerekre rakják, és viszik fel az indulási helyükre. Mi maradunk a piros kerékpár jelzésen, a Spišská cyklomagistrálán.

Ahol ez a rövid kanyon abba marad, ott van a chata Pieniny (neve alapján menedékház, de lényegében egy nagyobb szálloda), ahol meg lehet szállni, és nagy étterme van, hatalmas terasszal, mérsékelt árakkal. Noha rengetegen voltak benne, tehát minden feltétel adott lenne lehúzásra (messze-távol nincs konkurrencia, sok a vendég, és túra után egy potenciális pihenőhely).

Majd áttekerünk a Lesnica nevű kis falun, utána egyre meredekebb az út, a forgalmat jóformán a csónakokat, tutajokat szállítót trailerek jelentik.

Délre pedig a Szepesi-Magurára látunk rá, ami magasabb, mint a Pienineknek az a vonulata, ahol állunk. Itt van egy magányos büfé és több asztal paddal, aki gyalog vagy kerékpárral érkezik, biztosan megáll legalább egy üveg hideg vízre. Júliusban koradélután értünk oda. Erre már lényegesen kevesebb a kerékpáros, mint a Dunajec mentén, de többen is felkapaszkodnak erre a hágóra, mert Lengyelország innen is szép.

Meglehetősen meredeken gurulunk vissza a Lipník-patak völgyébe Veľký Lipník faluba, ahol nagy dilemmában voltunk. Tudniillik innen indul egy 21 km-es kék jelzésű kerékpártúra erdészeti úton az 1050 méter körüli Plontanán keresztül Podolinba. Ígéretes túrabefejezés lett volna, de az előző napi tapasztalatok alapján, mégsem arra mentünk, hanem tovább Haligovcéba a piroson, ahol ugyanazon a zöld jelzésen mentünk vissza Toporcon keresztül.

Bármennyire is szép ez az út, mindannyiunkban ott motoszkált végig, hogy mégiscsak meg kellett volna próbálni a kék jelzést követve visszamenni Podolinba. Erre szokták azt mondani, majd legközelebb.